– Tassi Timián vagyok, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolába járok, most leszek 7. osztályos – mutatkozott be a kisfiú, majd áttért a szombat estére. – Amikor anyukám rendezgette a felújított konyhában a virágokat, meglátta a füstöt, és mondta, hogy a kocsival el kell állnia. Gondoltam, nincs mit vesztenem, addig hívtam a tűzoltókat, majd amíg kiértek, kerestem a tűzcsapot, hogy ezzel is segítsem a munkájukat – elevenítette fel Timián röviden a történéseket.
Édesanyja, Tímea asszony kiegészítésként elmondta, hogy szemben laknak a kigyulladt házzal, és pont rálátott. Mivel előtte parkoltak, azonnal leindult, hogy elálljon a kocsival, közben Timián mobiltelefonon hívta a tűzoltóságot. Amint kiértek, egy ott parkoló autót arrébb kellett tolni. Nagy izgalom volt, mivel nem tudták, hogy van-e valaki a kigyulladt társasházban. Szerencsére nem volt otthon senki, személyi sérülés nem történt.
– Korosztályára nem jellemzően viselkedett Timián, higgadt maradt, pontosan tudta tájékoztatni az ügyeletes kollégát. Talpraesett volt – dicsérte meg a kisfiút Lipták Attila. Nyoma is marad Timián hősiességének, ugyanis az igazgató névre szóló, elismerő oklevelet adományozott számára, valamint egy plakettet. Az igazi jutalom azonban minden bizonnyal az lehetett, amikor körbevezette az igazgatóságon, s közben megjegyezte, hogy remélhetően hasonló helyzetben mások is ilyen talpraesetten viselkednek majd, mint Timián tette. Életre szóló élmény, lesz mit mesélni majd ősszel, az iskolában.
Cs. L.
Édesanyja, Tímea asszony kiegészítésként elmondta, hogy szemben laknak a kigyulladt házzal, és pont rálátott. Mivel előtte parkoltak, azonnal leindult, hogy elálljon a kocsival, közben Timián mobiltelefonon hívta a tűzoltóságot. Amint kiértek, egy ott parkoló autót arrébb kellett tolni. Nagy izgalom volt, mivel nem tudták, hogy van-e valaki a kigyulladt társasházban. Szerencsére nem volt otthon senki, személyi sérülés nem történt.
– Korosztályára nem jellemzően viselkedett Timián, higgadt maradt, pontosan tudta tájékoztatni az ügyeletes kollégát. Talpraesett volt – dicsérte meg a kisfiút Lipták Attila. Nyoma is marad Timián hősiességének, ugyanis az igazgató névre szóló, elismerő oklevelet adományozott számára, valamint egy plakettet. Az igazi jutalom azonban minden bizonnyal az lehetett, amikor körbevezette az igazgatóságon, s közben megjegyezte, hogy remélhetően hasonló helyzetben mások is ilyen talpraesetten viselkednek majd, mint Timián tette. Életre szóló élmény, lesz mit mesélni majd ősszel, az iskolában.
Cs. L.