A Magyar Közlönyben közzétettek szerint 0,5 ezrelék alatt használhatják a kerékpárosok kétkerekűiket. Ez körülbelül egy normál alkatú és testsúlyú embernél egy-másfél üveg sört jelent. Ha valaki ennél többet fogyaszt és lebukik, akkor az eddigi 30 ezer forint helyett „csak” 10 ezer forintra büntethető. A főutakon kerékpározóknál ugyanakkor marad a zéró tolerancia, tehát ők egy kortyot sem ihatnak kerekezés előtt, közben – ellenkező esetben akár 30 ezer forintot is fizethetnek. A szabálymódosításról Kunhalmi Zoltánt, a Kerékpáros Miskolc Egyesület elnökét kérdeztük.
– Hogyan vélekednek a kerékpáros szakemberek a jogszabály-módosításról? Az autósok nyilván nem örülnek neki.
– Mivel nincs olyan, hogy egységes kerékpáros társadalom, sok dologtól függően a kerékpárosok is megosztottak a kérdésben. Közlekedési szempontból összességében úgy látjuk, a mostani szabálymódosítások több ponton is elkapkodottak, átgondolatlanok, megalapozatlanok, és szembemennek a nemzetközi szakmai állásponttal. Európa több országában is engedélyezett alacsony véralkoholszinttel kerékpározni, de a közlekedési szakma mindenhol egységes abban, hogy ez nem jó gyakorlat. Mi inkább egyfajta olcsó népszerűség-hajhászásnak látjuk, nem erre, hanem a kerékpáros közlekedés tényleges támogatására lenne szükség. Ma kerékpárral Miskolc gyakorlatilag sem észak, sem kelet, sem nyugat felől nem közelíthető meg, a nagy forgalmú főútvonalak bevezető szakaszain a kerékpározás táblával tiltott, párhuzamos kerékpárutak pedig sehol sincsenek. Az ittas kerekezés engedélyezése helyett inkább az alapvető közlekedési feltételek megteremtésére lenne szükség. Ez persze nyilván akkor is pénzigényes, ha tudjuk, kerékpárutat építeni a kis szélesség és a lényegesen egyszerűbb pályaszerkezet miatt összehasonlíthatatlanul olcsóbb, mint gépjármű-közlekedésre szolgáló utat. Az viszont nem kerülne pénzbe, ha a szabályozás az ittas kerékpározás legalizálása helyett a biztonságos kerékpározás feltételeinek megteremtésére törekedne. De pont ez nem látszik a mostani módosításban. Viszonylag általános nemzetközi gyakorlat, hogy tételesen meghatározzák, milyen legkisebb oldaltávolság tartásával előzhető a kerékpáros. A magyar KRESZ-ben ez nincs meghatározva, pedig hazánkban minden évben – jellemzően külterületen – elég sok elsodrásos baleset fordul elő.
– Mi a helyzet a lakott területekkel?
– A másik nagy probléma a lakott területen belüli kerékpárutakkal van. Ezek Magyarországon a legtöbb esetben az úttest egyik oldala mellett vannak, és kétirányú kerékpáros közlekedésre berendezettek. A kutatások, statisztikák szerint ezek az utakkal párhuzamos kerékpárutak valójában sokkal balesetveszélyesebbek, mintha a kerékpáros az úttesten közlekedne. Különösen az ún. baljáratú kerékpáros veszélyeztetett, például a Csabai kapu belváros felé haladó irányában. Azokat a külföldi vizsgálatokat, amelyek szerint az így közlekedő kerékpáros baleseti kockázata több mint tízszer akkora, mintha az úttesten jobbra tartva kerékpározna, a hazai baleseti statisztikák is megerősítik. Ezért például a németeknél kivételes esetektől eltekintve szabálysértésnek minősül ugyanaz, amire a hazai szabályozás kötelezi a kerékpárosokat. Még hosszan lehetne sorolni a hasonló példákat, de az bizonyos, hogy a hazai szabályozásban nem az alkohol kérdése az igazán módosításra szoruló.
– Mennyiben befolyásolhatja az új szabályozás az átlag bringást, aki nem veti meg az alkoholt?
– Jó kérdés, erre nincsenek még adatok. Nagy veszélye van viszont annak, ha az információ hiányosan jut el az emberekhez. Ugyanis, bár a módosítás engedi a nem főútvonalon haladók számára az alkoholfogyasztást, továbbra is követelmény, hogy járművezetésre képes állapotban kell lenniük. Ugyancsak érdekes téma, hogy egy esetleges baleset alkalmával ki fogja eldönteni, és főleg mi alapján, hogy járművezetésre képes állapotban volt-e az ittas kerékpáros. Az pedig egy-egy konkrét baleset kapcsán sosem fog kiderülni, hogy ha a bringás nem fogyasztott volna alkoholt, vajon rövidebb lett volna-e a reakcióideje, esetleg éppen annyival, hogy elkerülhesse a balesetet. Objektíven csak a véralkohol-szint határozható meg, az pedig megint érdekes kérdés, hogy a kerékpáros honnan tudja, mennyi alkohol hatására hogyan alakul a véralkohol-szintje.
– Mindezek tükrében mit tanácsolnátok a kerékpáros társadalomnak?
– Mindenképpen azt, hogy ha már a jogalkotónak nincs esze, akkor legyen legalább a kerékpárosnak. Más szavakkal: visszafogottságot. A kerékpározás élményét nem az alkoholfogyasztás adja. Hadd hívjam fel arra is a figyelmet, hogy súlyos tévedés azt hinni, hogy ha valaki kerékpárúton halad, akkor nem lehet veszélyes az ittasság. A figyelem lankad, pedig a kerékpárútnak is vannak kereszteződései, amelyek a hazai gyakorlatban ráadásul legtöbbször önmagukban is elég veszélyes, rossz kialakításúak, így a kerékpárutak kereszteződéseiben legtöbbször még színjózan közlekedők számára is fokozott a balesetveszély. És sajnos, gyalogos és kerékpáros, vagy kerékpáros és kerékpáros közötti ütközés is előfordul, olykor halálos kimenetellel is.
– Miskolcon nemrég született döntés arról, hogy a buszsávokat is használhatják a kétkerekűvel közlekedők. A fenti jogszabály-módosítás függvényében, nem hordoz nagyobb veszélyt a busszal egy sávban való közlekedés?
– A buszsávot én nem hoznám ezzel összefüggésbe. Egyrészt a buszsáv a miskolci gyakorlatban kisebb gépjárműforgalmú, mint egy általános forgalmi sáv, másrészt az ittas kerékpáros bárhol a közúton ugyanolyan veszélyforrás, mint a buszsávban.
– És akkor még nem ejtettünk szót az éjszakai közlekedésről és a korlátozott látási viszonyok között történő kerékpározásról.
– Itt külön kell választani két dolgot, az egyik maga a világítás használata, a másik pedig a kerékpár felszerelése. A jogalkotás figyelmetlensége ebben különösen feltűnő. A KRESZ módosítása több dolgot érint: egyrészt megengedi, hogy a kerékpáros villogó fénnyel közlekedjen. Ez hátul előnyös, hiszen a hátulsó világítás feladata kizárólag annak biztosítása, hogy más közlekedők lássák a kerékpárost. Elöl, különösen ott, ahol nincs közvilágítás, az is fontos, hogy a kerékpáros lássa maga előtt az utat, hiszen például bárhol lehet olyan kátyú, amelybe belezuhanhat, ha nem figyel. Ezért előre a villogó fény nem feltétlenül előnyös.
Érdemes észrevenni azt is, hogy itt a módosítás előírja előre is a fényvisszaverő prizmát, ami eddig nem volt kötelező. A módosítás alapján az is szabályos, ha a világítás nem a kerékpáron, hanem a kerékpároson van. Ez látszólag kerékpárosbarát szabályozás, de nem tudom, mit fog gondolni róla az a kerékpáros, akit majd elgázol egy autó, mert nem észleli megfelelő távolságból a hátizsákon össze-vissza libegő villogót. Amit még fontos tudni: a kerékpár kötelező felszerelését nem a KRESZ, hanem a 6/1990. sz. KÖHÉM rendelet szabályozza. Ezt a rendeletet nem módosították, továbbra is változatlan tartalommal van hatályban. Miközben tehát a KRESZ módosítását olvasva valaki azt gondolhatná, hogy szabályosan jár el, ha nappal nincs világítása, este meg viszi magával a villogóit, kellemetlen meglepetés érheti, ha a rendőr szikrázó napsütésben megbünteti a kötelező felszerelés hiánya miatt. Teljesen jogszerűen megteheti, a 6/1990. sz. rendelet alapján. Ha már módosítják a jogszabályt, legalább ezzel a rendelettel összhangba kellett volna hozni.
S. P.