Előadással egybekötött kiállítás-megnyitóra várták a szervezők pénteken délután az érdeklődőket a Herman Ottó Múzeum papszeri épületébe. A vándorkiállítás korabeli tárgyakkal, fotográfiákkal és különböző dokumentumokkal idézi fel 1956. egy fontos szeletét, a kommunizmus egyházüldözését, a pap áldozatokat.
Tóth Arnold, a múzeum igazgatóhelyettese a tárlat megnyitóján elmondta, a papszeri kiállítási épület 1560-ban épült. Móricz Zsigmond író ottjártakor azt mondta, az épületnek lelke van.
– Sokat láttak ezek a falak, a múzeum lelke pedig gyorsan képes alkalmazkodni. Ezúttal ahhoz a parlamentnek nemrég elfogadott törvényéhez, miszerint a múzeumnak aktív részt kell vállalnia Miskolc kulturális életében. Ezen túl küldetésnyilatkozatot kell megfogalmaznunk. A gyűjtés, feldolgozás, elemzés mellett a legfontosabb, hogy a világnak szüksége van a múzeumra. Ránk bízza titkait, mi megőrizzük ezeket, és megmutatjuk a titkokat – mondta Tóth Arnold. Kiemelte, a magyarság a diktatúrák árnyékában szenved, a múzeumnak pedig feladatai közé tartozik az is, hogy szembesítse a népet múltjával. Az igazgatóhelyettes fontos küldetésnek nevezte ezt, ezért kiemelt jelentőségűnek tartja a vándorkiállítás létét.
Tóth Arnold felhívta a figyelmet a kiállított darabok mellett az október 23-án megrendezendő könyvbemutatóra is, amely kapcsolódik a tárlathoz. Prevozné Balogh Irén és Rostás Gábor könyve, a Számontarva, Balogh István, a hadifogságot és az ÁVH börtönét megjárt katolikus pap életét mutatja be, rendkívül lebilincselő módon.
A kiállítás megnyitóján azonban egy élet személyes mozzanatairól hallhattak előadást az érdeklődők, hiszen Papi élet a rács mögött címmel Kuklay Antal nyugdíjas plébános, ’56-os elítélt tartott előadást.
Kuklay Antal a forradalom idején részt vett az Állami Egyházügyi Hivatal iratainak lefoglalásában, elszállításában, s röplapokat szerkesztett. Tájékoztatta ezen túl a vidéki papságot a budapesti eseményekről. 1957-ben 10 év börtönre ítélték, ahol titokban folytatta papi tevékenységét. A bezárt falak között is gyóntatott és misézett, majd 1963-ban szabadult.
A tárlat szomszédságában megrendítő őszinteséggel vallott a rács mögött töltött évekről. Beszélt többek között azokról a kivégzésekről, amelyekre mindenki csak azt mondta: „biztosan meg volt az oka”, de szót ejtett arról is, hogy a kommunista börtön időről-időre, helyről-helyre, s személyenként változott.
Mint mondta, mindenki számára elképzelhetetlen a fogolytábor, a börtön. Elképzelni csak az tudja, aki át is élte.
A kommunizmus egyházüldözésének pap áldozatairól megemlékező tárlat december 31-ig tekinthető meg.
Kiss J.
fotó: Juhász Á.
Tóth Arnold, a múzeum igazgatóhelyettese a tárlat megnyitóján elmondta, a papszeri kiállítási épület 1560-ban épült. Móricz Zsigmond író ottjártakor azt mondta, az épületnek lelke van.– Sokat láttak ezek a falak, a múzeum lelke pedig gyorsan képes alkalmazkodni. Ezúttal ahhoz a parlamentnek nemrég elfogadott törvényéhez, miszerint a múzeumnak aktív részt kell vállalnia Miskolc kulturális életében. Ezen túl küldetésnyilatkozatot kell megfogalmaznunk. A gyűjtés, feldolgozás, elemzés mellett a legfontosabb, hogy a világnak szüksége van a múzeumra. Ránk bízza titkait, mi megőrizzük ezeket, és megmutatjuk a titkokat – mondta Tóth Arnold. Kiemelte, a magyarság a diktatúrák árnyékában szenved, a múzeumnak pedig feladatai közé tartozik az is, hogy szembesítse a népet múltjával. Az igazgatóhelyettes fontos küldetésnek nevezte ezt, ezért kiemelt jelentőségűnek tartja a vándorkiállítás létét.
Tóth Arnold felhívta a figyelmet a kiállított darabok mellett az október 23-án megrendezendő könyvbemutatóra is, amely kapcsolódik a tárlathoz. Prevozné Balogh Irén és Rostás Gábor könyve, a Számontarva, Balogh István, a hadifogságot és az ÁVH börtönét megjárt katolikus pap életét mutatja be, rendkívül lebilincselő módon.
A kiállítás megnyitóján azonban egy élet személyes mozzanatairól hallhattak előadást az érdeklődők, hiszen Papi élet a rács mögött címmel Kuklay Antal nyugdíjas plébános, ’56-os elítélt tartott előadást.
Kuklay Antal a forradalom idején részt vett az Állami Egyházügyi Hivatal iratainak lefoglalásában, elszállításában, s röplapokat szerkesztett. Tájékoztatta ezen túl a vidéki papságot a budapesti eseményekről. 1957-ben 10 év börtönre ítélték, ahol titokban folytatta papi tevékenységét. A bezárt falak között is gyóntatott és misézett, majd 1963-ban szabadult.A tárlat szomszédságában megrendítő őszinteséggel vallott a rács mögött töltött évekről. Beszélt többek között azokról a kivégzésekről, amelyekre mindenki csak azt mondta: „biztosan meg volt az oka”, de szót ejtett arról is, hogy a kommunista börtön időről-időre, helyről-helyre, s személyenként változott.
Mint mondta, mindenki számára elképzelhetetlen a fogolytábor, a börtön. Elképzelni csak az tudja, aki át is élte.
A kommunizmus egyházüldözésének pap áldozatairól megemlékező tárlat december 31-ig tekinthető meg.
Kiss J.
fotó: Juhász Á.