Nagy Kálmán országgyűlési képviselő, a Velkey László Gyermekegészségügyi Központ Gyermekhaematológiai és Csontvelőtranszplantációs Osztályának osztályvezető főorvosa köszöntőjében hangsúlyozta, a megyei kórház volt az első intézmény hazánkban, mely elkezdte ápolni Tóth Ilona orvostanhallgató emlékét, Csiba Gábor főigazgató-főorvos kezdeményezésére.
Az országgyűlési képviselő ezt követően a haza fontosságáról beszélt, s arról, hogy azt minden áron meg kell védenünk?
– Tóth Ilona meghalt a hazájáért. Vajon mi ugyanezt meg tudnánk tenni ma? – tette fel a kérdést Nagy Kálmán.
Csiba Gábor főigazgató-főorvos arról beszélt, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepén, hazánk legfiatalabb ünnepén nem könnyű beszédet mondani, s mint kiemelte, nem azért, mert nem éreznénk annak jelentőségét, hanem mert egyszerre van túl közel, s túl távol időben.
– Túl közel van, hiszen 56 év telt el azóta csupán, alig egy emberöltőnyi idő, s túl távol, hiszen a rendszerváltás előtti időkben mindent elkövetett az akkori hatalom, hogy kitörölje a magyarság emlékezetéből az akkor történeteket. Mi azonban nem felejtettünk – mondta Csiba Gábor.
A főigazgató ezt követően felelevenítette az 1956 októberében történteket. Kiemelte, nem sok család van hazánkban, melyet ne érintett volna személyesen az akkori eseménysorozat, „szinte mindenkiben él a saját 56-ja”. A beszédeket követően Nagy Kálmán átadta fideszes országgyűlési képviselőtársának Wittner Mária – aki az 1956-os eseményekben az első napoktól részt vett, majd a megtorlást követően halálra ítélték, s ki bár nem végezték, mégis évtizedeken keresztül volt bebörtönözve – saját kezűleg, az orvosszállónak készített nemzeti lobogóját, melyet miután megáldottak a történelmi egyházak képviselői, kihelyeztek az épületre. Végül – a hagyományoknak megfelelően – megkoszorúzták Tóth Ilona emléktábláját..
Tóth Ilona emlékére 2006. november 5-én állítottak táblát az orvosszálló bejáratánál a kórház dolgozói az 1956-os események 50. évfordulójára. A fiatalon, 24 éves korában elhunyt orvostanhallgató tevékeny részese volt a forradalom harcait követő sérültellátásnak.
Tajthy Á.
fotó: Mocsári L.
Az országgyűlési képviselő ezt követően a haza fontosságáról beszélt, s arról, hogy azt minden áron meg kell védenünk?
– Tóth Ilona meghalt a hazájáért. Vajon mi ugyanezt meg tudnánk tenni ma? – tette fel a kérdést Nagy Kálmán.
Csiba Gábor főigazgató-főorvos arról beszélt, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepén, hazánk legfiatalabb ünnepén nem könnyű beszédet mondani, s mint kiemelte, nem azért, mert nem éreznénk annak jelentőségét, hanem mert egyszerre van túl közel, s túl távol időben.
– Túl közel van, hiszen 56 év telt el azóta csupán, alig egy emberöltőnyi idő, s túl távol, hiszen a rendszerváltás előtti időkben mindent elkövetett az akkori hatalom, hogy kitörölje a magyarság emlékezetéből az akkor történeteket. Mi azonban nem felejtettünk – mondta Csiba Gábor.
A főigazgató ezt követően felelevenítette az 1956 októberében történteket. Kiemelte, nem sok család van hazánkban, melyet ne érintett volna személyesen az akkori eseménysorozat, „szinte mindenkiben él a saját 56-ja”. A beszédeket követően Nagy Kálmán átadta fideszes országgyűlési képviselőtársának Wittner Mária – aki az 1956-os eseményekben az első napoktól részt vett, majd a megtorlást követően halálra ítélték, s ki bár nem végezték, mégis évtizedeken keresztül volt bebörtönözve – saját kezűleg, az orvosszállónak készített nemzeti lobogóját, melyet miután megáldottak a történelmi egyházak képviselői, kihelyeztek az épületre. Végül – a hagyományoknak megfelelően – megkoszorúzták Tóth Ilona emléktábláját..
Tóth Ilona emlékére 2006. november 5-én állítottak táblát az orvosszálló bejáratánál a kórház dolgozói az 1956-os események 50. évfordulójára. A fiatalon, 24 éves korában elhunyt orvostanhallgató tevékeny részese volt a forradalom harcait követő sérültellátásnak.
Tajthy Á.
fotó: Mocsári L.