A névadó Szegeden született, szerzetesi életét is itt kezdte, majd Nagykárolyba, később Nyitrára került. Az erdélyi Medgyesen szónoklattant, költészetet tanított. A jezsuita rend felszámolása után (1773) a nagyszombati egyetemre került, majd 1777-ben Budára, ahol a következő évben rektor lett. Főművét az első magyar regénynek, az 1960-as években „kulcsregénynek” nevezték (Etelka, 1788.) Mint matematika tanár számos könyvet írt (algebra, geometria, trigonometria), amelyeket az utókor számára nem tartalmuk, hanem nyelvezetük tesz igazán fontossá. A nyelvújító mozgalomban fontos szerepe volt. (1740–1818 között élt, 1847-től szegedi nyughelyét márvány sírkő jelzi, a városházán pedig arcképe, 1876-tól egész alakos köztéri szobra emlékeztet munkásságára.)
D. I.