Kovács Attila először 2003-ban, az egyéni Európa-bajnokság megnyerésével érdemelte ki a címet. Most a szerbiai, 16. világbajnokságon szerzett ezüstérme, negyedik és hatodik helyezése, továbbá az országos bajnokság mindhárom számában aratott győzelme, valamint a hat hazai válogatóverseny megnyerése révén ítélték neki a kitüntetést.
– Ez talán a legnagyobb megtiszteltetés, hiszen minden szempontot (eredményt, körülményeket, riválisokat, életkort, hozzáállást, sportszerűséget) figyelembe vesznek. A rádiós tájfutás egyébként különleges, mert itt minden világ- és Európa-bajnokságon mind a 11 kategória futói ugyanabból a rajtból indulva, ugyanazon a terepen és térképen, azonos adókat keresve versenyeznek egymással.
Kovács Attila elmondta, azért is jelent ez sokat a számára, mert a felkészülése felemásan sikerült.
– A terepfutásra folyamatosan készülök, főként a Bükkben, elsősorban edzéseken, de főként a téli időszakban versenyekre is járva. Az ilyen „izomfutó” összecsapások számomra azért jelentősek, mert olyan kemény iramot egymagam nem tudok futni, mint ellenfelek között. A szellemi, elméleti felkészüléshez a tájfutás ad nagy segítséget. De a legfontosabb, a rádióvevővel végzett felkészülés csak versenyen, vagy edzésen gyakorolható. És ebből van a legkevesebb idehaza, az idén csak 8 verseny és egy 2 napos „edzőtábor” volt. Ha lenne elegendő támogatás, a környező országok rangos viadalain, a legerősebb vetélytársakkal összecsapva, idegen terepeken lehetne igazán fejlődni és sportszakmailag leghatékonyabban felkészülni.
– Melyik versenyre emlékszik vissza a legszívesebben 2012-ből?
– Természetesen az idei szerbiai vb sporttörténeti jelentőségű, először megrendezett foxoring számára, mert ebben vívtam ki válogatottunk férfi részlege számára a „becsületgólt”, hogy ne csak a hölgyek szerezzenek érmet. A legbüszkébb azonban arra vagyok, hogy 1995-től már 8 világ- és 7 Európa-bajnokságon szerzett 14 érmet hoztam haza Magyarországra és ide Miskolcra.
A sportember azonban azt is elmondta: ha csak a felkészüléssel, az edzésekkel és versenyekkel foglalkozhatna, az busásan kamatozna eredményekben. Azonban az ideje nagyobbik részét az anyagi háttér megteremtésére kell fordítania, és ez roppant kellemetlen, olykor csüggesztő.
– A jövő évi versenynaptáram már összeállt, legalábbis álom szintjén, mert a források még hiányoznak hozzá. A fő verseny a 19. Rádiós Tájfutó Európa-bajnokság a Szudéták hegyvidékén lesz, Lengyelországban. Az erre való legfontosabb felkészülési versenyem pedig a Nyugati-Alpokban a World Masters Games keretében sorra kerülő Tájfutó Mesterek Világbajnoksága Torino központtal.
– Mi szükséges ahhoz, hogy boldog és elégedett ember legyen. Vagy már most is az?
– Egy lépcsőfok még hiányzik a csúcsig. Összességében elégedettnek, sőt, boldognak is érzem magam, hiszen olyasvalamiben tudok produkálni, amit nagyon szeretek, s nemcsak a sikerekért, hanem az oda vezető útért, a küzdelemért magáért. Ajándék számomra, ha futhatok, versenyezhetek, úszhatok, sportolhatok a természetben, a csodálatos erdőkben, hegyekben. S ha ez olykor jobban sikerül, mint sporttársaimnak, az csak hab a tortán.
Doros L.
– Ez talán a legnagyobb megtiszteltetés, hiszen minden szempontot (eredményt, körülményeket, riválisokat, életkort, hozzáállást, sportszerűséget) figyelembe vesznek. A rádiós tájfutás egyébként különleges, mert itt minden világ- és Európa-bajnokságon mind a 11 kategória futói ugyanabból a rajtból indulva, ugyanazon a terepen és térképen, azonos adókat keresve versenyeznek egymással.
Kovács Attila elmondta, azért is jelent ez sokat a számára, mert a felkészülése felemásan sikerült. – A terepfutásra folyamatosan készülök, főként a Bükkben, elsősorban edzéseken, de főként a téli időszakban versenyekre is járva. Az ilyen „izomfutó” összecsapások számomra azért jelentősek, mert olyan kemény iramot egymagam nem tudok futni, mint ellenfelek között. A szellemi, elméleti felkészüléshez a tájfutás ad nagy segítséget. De a legfontosabb, a rádióvevővel végzett felkészülés csak versenyen, vagy edzésen gyakorolható. És ebből van a legkevesebb idehaza, az idén csak 8 verseny és egy 2 napos „edzőtábor” volt. Ha lenne elegendő támogatás, a környező országok rangos viadalain, a legerősebb vetélytársakkal összecsapva, idegen terepeken lehetne igazán fejlődni és sportszakmailag leghatékonyabban felkészülni.
– Melyik versenyre emlékszik vissza a legszívesebben 2012-ből?
– Természetesen az idei szerbiai vb sporttörténeti jelentőségű, először megrendezett foxoring számára, mert ebben vívtam ki válogatottunk férfi részlege számára a „becsületgólt”, hogy ne csak a hölgyek szerezzenek érmet. A legbüszkébb azonban arra vagyok, hogy 1995-től már 8 világ- és 7 Európa-bajnokságon szerzett 14 érmet hoztam haza Magyarországra és ide Miskolcra.
A sportember azonban azt is elmondta: ha csak a felkészüléssel, az edzésekkel és versenyekkel foglalkozhatna, az busásan kamatozna eredményekben. Azonban az ideje nagyobbik részét az anyagi háttér megteremtésére kell fordítania, és ez roppant kellemetlen, olykor csüggesztő.
– A jövő évi versenynaptáram már összeállt, legalábbis álom szintjén, mert a források még hiányoznak hozzá. A fő verseny a 19. Rádiós Tájfutó Európa-bajnokság a Szudéták hegyvidékén lesz, Lengyelországban. Az erre való legfontosabb felkészülési versenyem pedig a Nyugati-Alpokban a World Masters Games keretében sorra kerülő Tájfutó Mesterek Világbajnoksága Torino központtal.
– Mi szükséges ahhoz, hogy boldog és elégedett ember legyen. Vagy már most is az?
– Egy lépcsőfok még hiányzik a csúcsig. Összességében elégedettnek, sőt, boldognak is érzem magam, hiszen olyasvalamiben tudok produkálni, amit nagyon szeretek, s nemcsak a sikerekért, hanem az oda vezető útért, a küzdelemért magáért. Ajándék számomra, ha futhatok, versenyezhetek, úszhatok, sportolhatok a természetben, a csodálatos erdőkben, hegyekben. S ha ez olykor jobban sikerül, mint sporttársaimnak, az csak hab a tortán.
Doros L.