Nagyváradi születésű, Bécsben és Pesten tanult ügyvéd és újságíró. 1871-ben lépett politikai pályára. Kilenc alkalommal volt országgyűlési képviselő, Gyulafehérvár, Budapest és Pozsony választottjaként. 1889–1895 között három kormányban töltötte be az igazságügy-miniszteri tárcát. Legfontosabb feladatát az igazságügy átfogó reformjában látta. A polgári házasság kötelezővé tételéről szóló, s 1894-ben elfogadott törvény az ő nevéhez kötődik. Politikai gondolkodása liberális, mérsékelt ellenzéki volt. (1840–1901 között élt, Budapesten a Kerepesi úti temetőben nyugszik. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, s betöltötte a Dunamelléki Református Egyház főgondnoki tisztségét. Nevét a Vajdaságban község, Budapesten tér, Makón és Miskolcon utcanév őrzi.)
D. I.
D. I.