Ugrás a tartalomra

Ahol soha nincs szünet

Létrehozva
Közelednek az ünnepek, sokaknak ez a pihenés időszaka is. Vannak azonban, akiknek, ha esik, ha fúj, ha éjszaka, ha karácsony, dolgozni kell – mert például életeket mentenek, úgy, mint a miskolci Nagy Ferenc Attila, a Tiszaújvárosi Mentőállomás mentő-szakápolója is teszi.
Mint mondja, ez őt egyáltalán nem zavarja, sőt, szerencsésnek tartja magát, mert a munkája egyben hivatása is, annak szeretete, s nem csupán a fizetés motiválja.

koztunkel121222.jpg– Gyerekként kezdődött az érdeklődésem a szakma iránt. Egyrészt nagyon beteges kisgyerekként sokat voltam kórházban, mentőautóban, másrészt egyébként is vonzott a pálya, tulajdonképpen a Vészhelyzeten nőttem fel – mondja nevetve Ferenc, aki fél évvel ezelőtt, egri középiskolai és a miskolci Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakközépiskolában végzett OKJ-s mentő-szakápolói tanulmányai befejezése után, mintegy féléve dolgozik a Miskolc közeli mentőállomáson. Közben pedig levelező szakon mentőtisztnek tanul Nyíregyházán.

Mint mondja, munkahelyét, munkatársait nagyon szereti, munkarendjéhez könnyedén hozzászokott.

– Nálunk sincsenek hétvégék, hosszúhétvégék, ünnepek, én például december 31-én is dolgozom, de nem zavar. Úgy gondolom, minden szakma összes velejárója könnyedén megszokható, sőt, életformává válik annál, aki hivatásként éli meg munkáját. Én például, ha két-három napig nem dolgozom, már hiányzik minden, alig várom, hogy jöhessek – mondja Ferenc, aki szerint csak szervezés kérdése, hogy mindennek ellenére élete minden színterén jelen tudjon lenni.

Tajthy Á.