A miskolci nemzeti ezúttal is a Herman Ottó Múzeummal közösen változtatta kiállítótérré az emeleti társalgót, hogy ott bemutassák Móricz Zsigmond életét, az író életében fontos szerepet játszó nőkön keresztül.
Az Évad drámája, a júniusig tartó színházi évben Móricz Zsigmond Úri muri című alkotása. A darabhoz kapcsolódóan több programot is szervez a színház, ezúttal a második kamarakiállítást nyitották meg.
Kiss Csaba, a miskolci nemzeti teátrum direktora Móricz Zsigmond szavaival kezdte köszöntő beszédét, amellyel kapcsolatban elmondta, nem is gondolnánk, hogy az író szavai, hiszen sokkal könnyebben tulajdoníthatnánk azokat többek között Charles Baudelaire-nek.
– „Egyetlen probléma van az életben, a szerelem…” – idézte a direktor. – Jogosan tesszük fel magunknak a kérdést: hol van ez az ember a nagy realista író műveiben? Az a hatalmas életmű, amelyet Móricz Zsigmond hátrahagyott, egy érző, érzékeny ember írásainak összessége. A tárlat célja, hogy közelebb hozza hozzánk Móricz Zsigmondot, tegye ezt az életében fontos szerepet játszó nőkön, a hozzájuk kötődő konfliktusokon, kapcsolatokon keresztül – emelte ki Kiss Csaba.
A tárlatot – a Nyugat Keleten című korábbi kamarakiállításhoz hasonlóan – Békési Gábor muzeológus nyitotta meg, aki mint fogalmazott, több ez a gyűjtemény, mint a szerelem megmutatása.
– Hogyan érthetné meg egymást férfi és nő? Hiszen mindkettő mást akar: a férfi nőt, a nő pedig férfit – idézte fel Karinthy Frigyes szavait a Herman Ottó Múzeum muzeológusa. Majd szólt a korabeli, már jól ismert fotókról, amelyek a falakon a megszokottól eltérően idézték meg Móricz Zsigmondot.
Békési Gábor a tárlat címével kapcsolatban kiemelte, ugyan az „egyasszonyos ember” kifejezése Móricz megfogalmazása, ám Ignotus volt, aki egy kritikájában így illette az Úri muri főszereplőjét, s magát az írót is.
A tárlat korabeli fotográfiák – amelyek között három Miskolcon készült felvétel is látható, 1915-ből és 1925-ből – mellett napló- és levélrészleteket tár az érdeklődő közönség elé, s a társalgó központi helyszínén egy enteriőr is látható, amely megidézi az író világát, korának miliőjét.
– Móricz Miskolcon békült ki utoljára Jankával, ugyan csupán néhány napra. A kiállítás ismert képeket tár a néző elé, ám olyan elrendezésben, olyan kiegészítésekkel, amelyek révén 70-80 év távlatából megváltozik a Móricz Zsigmondról kialakult kép. Furcsa viszony fűzte őt a nőkhöz, az emberekhez. Írásain keresztül tekintett a világra, alkotott véleményt mindenkiről. Az életében szerepet játszó nők is szövegek voltak számára. Nagyon sok nő vette őt körül, ám szívében egyszerre mindig csak egynek volt helye. Móricz tragédiája megdöbbentő, s nem lehet róla részvét nélkül beszélni – fűzte hozzá Békési Gábor.
Első felesége, Holics Janka, második felesége, Simonyi Mária, a debreceni özvegy, Magoss Olga, és utolsó éveinek főszereplője, későbbi fogadott lánya, Litkei Erzsébet, azaz Csibe. Mind olyan nők, aki Móricz Zsigmond életében kulcsfontosságú szerepet töltöttek be, akiknek személyisége, gyűlölete vagy szenvedése nem csupán az író magánéletére volt hatással, hanem műveinek – így az Úri murinak – is állandó témájául szolgált.
A kamarakiállítás megnyitóján a Miskolci Nemzeti Színház művészei, Czakó Julianna és Simon Zoltán napló- és levélrészletekkel idézték meg Móricz modelljeit, múzsáit, szerelmeit és társait.
Kiss J.
Fotó: Juhász Á.