A miskolci, eredetileg a Miskolci Egyetemen alapított cég neve már korábban is bekerült a híradásokba, hiszen a NASA részére űrkemencét építettek, 2010-ben pedig a Progressz-36 teherűrhajó juttatta fel a cég habgenerátorát a nemzetközi űrállomásra, ahol fémhabokkal végeztek el vele kísérleteket.
2009-ben az Admatis megpályázott és elnyert egy nyílt, európai tendert, megelőzve több nyugat-európai konkurenst. A projektben műholdalkatrészek tervezésére és gyártására vállalkozott, óriási bátorságról téve tanúbizonyságot. Ez a majd négyéves munka fejeződött be most. Az Admatis által tervezett, legyártott és leszállított alkatrészeket beépítették a SENTINEL-2 európai (EC-ESA) műholdba, és ezzel ez a nagyhatékonyságú űrfényképezőgép piros-fehér-zöld színezetet kapott.

A kedd délelőtti kis ünnepségen először Bárczy Tamás, a cég ügyvezetője beszélt az űriparról, majd a SENTINEL műholdakról, amelyek környezetvédelmi megfigyelő munkát látnak majd el. A SENTINEL-2 műhold, melynek a megépítésében részt vettek, 13 hullámhosszon lesz képes 270 km szélességű sávban 10 méteres felbontású földfelszíni képeket készíteni úgy, hogy egy-egy földi pontot 5 naponként látogat meg újra. A képek ingyenesek lesznek minden európai polgár számára. Ezt a szolgáltatást a SENTINEL-2 8-10 éven át fogja biztosítani.
A műholdból két darab készül, így minden alkatrészből kettőt gyártottak le. Egészen pontosan a berendezés hasznos terhének, magának a fényképeket készítő részének (Multi Spectral Instrument, MSI) bizonyos hardver elemeinek a legyártását nyerte el a miskolci cég. Ezek hivatalos neve fémes mechanikus és termikus eszközök. Mint kiderült, a projekt szakmai felügyeletét az ESA, vagyis az Európai Ûrügynökség látja el, a hardver munkák fővállalkozója a német EADS Astrium, az MSI eszközt a toulousei Astrium SAS építi meg, az ő alvállalkozójuk lett az Admatis Kft. (Kelet-Európából egyedüliként), akik a megvalósításhoz további hatvan magyar és külföldi alvállalkozóval, beszállítóval működtek együtt. Ez is jelzi, mekkora projekt egy műhold megépítése, mind munkában, mind költségben.

Ahogy Bárczy Tamás fogalmazott, az Admatison keresztül Magyarország is áttörést ért el, „betettük a lábunkat az ajtón, részt veszünk egy nagy európai projektben”. Az ehhez kapott segítséget, az elvégzett munkát szerették volna megköszönni, ezért a cég érintett dolgozóinak, illetve a 12 legfontosabb alvállalkozójuknak, beszállítójuknak emléklapot adtak.
Szőke János, a cég projektmenedzsere szerint a projekt során olyan szakemberek nevelődtek ki Miskolcon, akik európai szinten is megállják a helyüket. Elképesztő nagy nyomás volt rajtuk a négy év alatt folyamatosan, amit nem is gondoltak volna, amikor belevágtak a projektbe. Sok céget kerestek meg, de nem mindenki tudott, vagy akart részt venni ebben a munkában. Akikkel végül együtt tudtak működni, azok a projektvezető szerint a kihívást látták meg a munkában, azt, „hogy ma már tudnak valami olyat, amit tegnap még nem”.
A HUNSPACE Ûripari Klaszterről is beszélt Bárczay Pál, a klaszter vezetője, aki elmondta, 2007-ben alapították 16 céggel, ma 34 tagja van. Ez a projekt is bizonyítja, hogy az űriparban csak összefogással lehet valamit elérni, önállóan ez lehetetlen. Szót ejtett a jövőbeli kilátásokról is, a megszerzett referenciák birtokában bekapcsolódási lehetőségek nyíltak a CHEOPS (S mission) és az EUCLID (M mission) projektekbe. De hangsúlyozta, ahhoz, hogy további nemzetközi programokban vehessenek részt elkerülhetetlen hazánk csatlakozása az ESA-hoz.

A tájékoztatón elhangzott néhány érdekes adat is a projekt kapcsán. A kiinduló alapanyag például 2300 kilogramm volt, melyből a készáru mindössze 36 kilogramm, a többi forgáccsá lett, hiszen a hardver eszközöket egy tömbből, egy darabban kellett előállítani. A dokumentáció több mint 60 000 oldal, ha kinyomtatták volna, akkor 300 kg papírra lett volna szükség. 1 kg kiinduló anyag ára 5 euro volt, míg 1 kg készárué 15 000 euro lett, ennyi a hozzá adott érték.

A tervezés és a gyártás minden fázisáról részletes leírást kellett készíteni, és ezeket az eljárásokat külön bizottságok kvalifikálták. Az Admatis felállított egy olyan dokumentációs rendszert, amelyben mind a 3000 dokumentum és ezek különböző kiadásai, verziói nyomon követhetőek és egymáshoz kapcsolhatóak, biztosítva ezzel a visszakövethetőséget. Bármikor meg lehet mondani, hogy adott űreszköz alapanyagait mikor, ki gyártotta, ki volt a minőségügyi ellenőr, milyen kereskedői hálózaton jutott el az Admatishoz, milyen alvállalkozók mikor mit csináltak rajta milyen eljárás alapján, ki és hogyan tesztelt, ki mikor mi alapján engedélyezte az esetleges eltéréseket stb. Ez igaz mind a 2600 leszállított alkatrészre az utolsó alátétig.
H. I.
Fotó: Mocsári L.