Rusznyák Gábor rendezésében láthatta a közönség A padlás című darabot kedden, a miskolci nemzeti Nagyszínházában. A közönség soraiban foglalt helyet a szerzőpáros, Presser Gábor és Sztevanovity Dusán is, akik az előadás után meséltek élményeikről, tapasztalataikról.
Presser Gábor részt vett az alkotómunkában. Mint arról már több alkalommal is beszámoltunk, január elején a művész Miskolcon járt, hiszen a színház vezetésének kérésére, a teátrum zenekarával teljesen áthangszerelték A padlás zenéjét, s a szimfonikus előadást rögzítették is – ebben a munkafolyamatban vett részt aktívan Presser Gábor is.
A művész kiemelte, nagyon meg van elégedve az új zenével. Mint mondta, az énekesek között vannak kiemelkedő tehetségek.
– A zenekar olyan felkészült volt, amilyet még életemben nem láttam. Ebben nagyon nagy szerepe van Cser Ádámnak is, aki a színház együttesének karmestere volt. A miskolci zenészek olyan morális felkészültségről tettek tanúbizonyságot, amilyennel eddig még nem találkoztam. Példamutató volt a hozzáállásuk. Két napot szántunk a felvételre januárban, ám egy nap alatt rögzítettük az összes dalt – tette hozzá Presser Gábor, majd szólt arról, hogy ezúttal nem összpontosított a zenére. Kiemelte, a színház egy közösségi műfaj, az előadást pedig egészében kell szemlélni, nem csupán a szöveget, vagy éppen a zenét.
Sztevanovity Dusán, A padlás szövegkönyvének írója hozzátette, a csapatjáték a legfontosabb, hiszen ebben a darabban nincsenek fő-, illetve mellékszerepek, minden karakter fontos.
– Nem láttam a próbákat, és először hallottam így a zenéjét. Egy élmény volt hallani. Különleges impresszió volt ez számomra. Nagyon meglepett, és örömmel töltött el, hogy mindenki érezte a közönség soraiban az előadást, a poénokat – mondta.
A szöveg szerzője kitért arra, hogy az előadások során változtatnak A padlás szövegén. Mint elárulta, előfordul, hogy nem örül neki, de a miskolci előadásban volt olyan változtatás, amelyet szorgalmazna, hogy más színházi bemutatók alkalmával is átvegyenek.
A szerzőpáros A padlás megszületése óta számtalan alkalommal látta a darabot. Presser Gábor elmondta, Miskolcon már másodjára látja. Hozzátette, biztosan volt olyan előadás, amit nem láttak, de A padlást Magyarország minden kőszínháza bemutatta már, legalább egyszer.
– Nem láttunk minden előadást. Nem tudom összeszámolni, hány színházban néztük már meg. Azt azonban tudom, hogy a zalaegerszegi bemutatót egy soproni vendégjáték alkalmával láttam. A Vígszínházban sokszor játszották már. Egészen mást mond itt a madár karaktere, mint a budapesti teátrumbeli előadásban. Néha már nem is tudjuk, mint írtunk mi – tette hozzá mosolyogva Presser Gábor, majd szólt a Rádiósról, hiszen Kaszás Attila után, mint mondta, kicsit hálátlan szerepnek tűnik.
– A Rádiós Kaszás Attilára lett írva. A szerepet neki álmodtuk meg. Hálátlan feladat utána játszani, s nem csupán azért, mert sajnos már nincs közöttünk. Õ rendelkezett egy olyan hangi adottsággal, ami legendává tette őt is, s a Rádióst is. Ennek nehéz megfelelni – hangsúlyozta.
– Kicsit neheztelek néha a Presserre, mert nehéz dalokat írt. Olyan kvalitásra van szükség hozzájuk, hogy nehéz kiosztani a szerepeket, de ettől is szép – tette hozzá Sztevanovity Dusán.
A szerzőpáros tehát elégedett volt a miskolci előadással kapcsolatban, s attól sem zárkóznak el, hogy újra együtt dolgozzanak. Presser Gábor azt mondta, az kell a közös munkához, hogy Sztevanovity Dusán újra olyat mutasson, mint A padlás.
Kiss J.
Fotó: Juhász Á.
Presser Gábor részt vett az alkotómunkában. Mint arról már több alkalommal is beszámoltunk, január elején a művész Miskolcon járt, hiszen a színház vezetésének kérésére, a teátrum zenekarával teljesen áthangszerelték A padlás zenéjét, s a szimfonikus előadást rögzítették is – ebben a munkafolyamatban vett részt aktívan Presser Gábor is.
A művész kiemelte, nagyon meg van elégedve az új zenével. Mint mondta, az énekesek között vannak kiemelkedő tehetségek.– A zenekar olyan felkészült volt, amilyet még életemben nem láttam. Ebben nagyon nagy szerepe van Cser Ádámnak is, aki a színház együttesének karmestere volt. A miskolci zenészek olyan morális felkészültségről tettek tanúbizonyságot, amilyennel eddig még nem találkoztam. Példamutató volt a hozzáállásuk. Két napot szántunk a felvételre januárban, ám egy nap alatt rögzítettük az összes dalt – tette hozzá Presser Gábor, majd szólt arról, hogy ezúttal nem összpontosított a zenére. Kiemelte, a színház egy közösségi műfaj, az előadást pedig egészében kell szemlélni, nem csupán a szöveget, vagy éppen a zenét.
Sztevanovity Dusán, A padlás szövegkönyvének írója hozzátette, a csapatjáték a legfontosabb, hiszen ebben a darabban nincsenek fő-, illetve mellékszerepek, minden karakter fontos.
– Nem láttam a próbákat, és először hallottam így a zenéjét. Egy élmény volt hallani. Különleges impresszió volt ez számomra. Nagyon meglepett, és örömmel töltött el, hogy mindenki érezte a közönség soraiban az előadást, a poénokat – mondta.
A szöveg szerzője kitért arra, hogy az előadások során változtatnak A padlás szövegén. Mint elárulta, előfordul, hogy nem örül neki, de a miskolci előadásban volt olyan változtatás, amelyet szorgalmazna, hogy más színházi bemutatók alkalmával is átvegyenek.A szerzőpáros A padlás megszületése óta számtalan alkalommal látta a darabot. Presser Gábor elmondta, Miskolcon már másodjára látja. Hozzátette, biztosan volt olyan előadás, amit nem láttak, de A padlást Magyarország minden kőszínháza bemutatta már, legalább egyszer.
– Nem láttunk minden előadást. Nem tudom összeszámolni, hány színházban néztük már meg. Azt azonban tudom, hogy a zalaegerszegi bemutatót egy soproni vendégjáték alkalmával láttam. A Vígszínházban sokszor játszották már. Egészen mást mond itt a madár karaktere, mint a budapesti teátrumbeli előadásban. Néha már nem is tudjuk, mint írtunk mi – tette hozzá mosolyogva Presser Gábor, majd szólt a Rádiósról, hiszen Kaszás Attila után, mint mondta, kicsit hálátlan szerepnek tűnik.
– A Rádiós Kaszás Attilára lett írva. A szerepet neki álmodtuk meg. Hálátlan feladat utána játszani, s nem csupán azért, mert sajnos már nincs közöttünk. Õ rendelkezett egy olyan hangi adottsággal, ami legendává tette őt is, s a Rádióst is. Ennek nehéz megfelelni – hangsúlyozta.
– Kicsit neheztelek néha a Presserre, mert nehéz dalokat írt. Olyan kvalitásra van szükség hozzájuk, hogy nehéz kiosztani a szerepeket, de ettől is szép – tette hozzá Sztevanovity Dusán.
A szerzőpáros tehát elégedett volt a miskolci előadással kapcsolatban, s attól sem zárkóznak el, hogy újra együtt dolgozzanak. Presser Gábor azt mondta, az kell a közös munkához, hogy Sztevanovity Dusán újra olyat mutasson, mint A padlás.
Kiss J.
Fotó: Juhász Á.