Az angolkeringő a táncversenyek első programjaként szerepel – árulta el Simon Csaba, a KÖDMÖN művészeti vezetője. Az 1920-as évek elején fejlődött ki a bécsi keringő utódjaként. Gyakorlatilag a bécsi keringő lelassításaként keletkezett – az angol elnevezés („slow-waltz, azaz lassú keringő”) is erre utal. – Ennél a táncnál a kerek mozdulatok mellett egyenes mozgást is tapasztalunk – tudtuk meg a művészeti vezetőtől.Először az 1922-es világbajnokságon táncolták, de igazából csak 1929-ben kapta az angolkeringő nevet. Az angolok a bécsi keringőt túl erotikusnak és testközelinek tartották, sőt egyenesen szeméremsértő volt szerintük, hogy szemből ölelték át a hölgyek derekát. A lassított forma és a származási hely által lett tehát a táncnak angolkeringő a neve.
– Harmonikusan és ritmusosan hullámzó, lendületes tánc – jellemezte Simon Csaba. – Eredetét a boston nevű táncra vezethetjük vissza. Könnyen elsajátítható, lágy mozdulataival, dallamos zenéjével az egész világon divatossá vált a legharmonikusabb standard tánc. Az angolkeringő zenéje érzéki, szinte szentimentális, harmonikus és egyben ritmikusan lendületes.
A korabeli Angliában egyébként leginkább az idős generációt zavarta ez a forma, míg Viktória királynő, aki maga is jártas volt a bálozások és tánc terén, ezzel szemben rendkívülinek tartotta. Szép lassan lecsendesedtek tehát az indulatok, és a keringő erős gyökeret vert. Ezért ma két meghonosodott keringőformát ismerünk, a bécsi (gyors) keringőt, és az angol (lassú) keringőt.
Kujan I.
Fotó: KÖDMÖN