Ugrás a tartalomra

Temperamentum és harmonikus mozgás

Létrehozva
Szombaton este rendezik a 38. Nemzetközi Formációs Táncfesztivált Miskolcon. A programra ráhangolódásként röviden bemutattuk a standard táncok közül előbb az angolkeringőt, majd a tangót. A sorozat zárásaként a bécsi keringő, a foxtrot, a quickstep és a slowfox rejtelmeibe pillanthatunk be.
A bécsi keringő talán az egyik legnépszerűbb társastánc a Földön. A lendületes tánc magával ragadja a táncost és nézőjét egyaránt. Eredete a XVI. századtól kezdődik, majd a XVIII. századig tilalom alatt állt. Bálok alkalmával, ahol általában vonós hangszereken játszottak, elengedhetetlen volt a bécsi keringő. Nagyban hozzájárult a Strauss-dinasztia lenyűgöző muzsikája. 1951-ben Paul Krebs tánctanárnak köszönhetően hivatalosan is felvették a versenytáncok közé, a standard versenyekbe. A legrégebbi hagyománya a társastáncok közül ennek a keringőnek van. Neve a német szóból származik: waltzen=forogni, keringeni. Ezt a táncot a németországi és ausztriai nép, falvakban és városokban egyaránt táncolta, még táncmester nélkül.

A tilalom egy hatósági rendelet volt, amely kimondta, hogy tilos a partnernő körbeforgatása és pörgetése, levegőbe dobálása és átpördítése. Ebben az esetben, egy hosszú termet kellett a lehető legkevesebb forgással végig táncolni.

A bécsi keringő 6 lépésből áll és két 3/4 -es ütemre volt felosztva, fordulással összekötve. Volt, hogy egy kis időre a modernebb, dinamikusabb táncok átvették a vezető szerepet a bécsi keringőtől, de Németországban és Ausztriában a harmincas évek elején újra felélénkítették. Az angoloknál a bécsi keringő sohasem volt előtérben, tiltakozásukat mutatva, a bécsi keringőt a standard versenyek alkalmával, ezt a táncot utolsóként mutatják be. A tánc egész teret betöltő forgásokban nyilvánul meg, gyors, szárnyaló és egyenletes. Nem véletlen, hogy a temperamentumos, magával ragadó és szárnyaló bécsi keringőt oly sokan szeretik táncolni.

Viktória királynő uralkodása alatt ez a keringő méltán népszerű volt, és az amerikai jazz dallamok érkezéséig fennmaradt egészen a XX. századig. Mindez a népszerűség köszönhető volt a jó zenének és zeneszerzőnek. Lehár Ferenc is nagyban hozzájárult a „Víg özvegy" operettje által. Persze Johann Strauss és fia százával komponáltak gyors ütemű zenéket a keringőknek. Világszerte táncolták ezt a közkedvelt táncot nemcsak Bécsben, de Párizsban, Londonban és New Yorkban is művelték. Ma a standard versenytáncok egyik közkedvelt táncműfaja.

A foxtrotot Amerikából származtatják, még az I. világháború előtt New Yorkban kezdték táncolni, és nagy népszerűségnek örvendett. Először egy varietészínész mutatta be 1914-ben, és egy táncpáros terjesztette el Európában is. A foxtrot magába öleli a quickstep-et és a slowfox-ot, a különbség annyi, hogy a quickstep-et gyors zenére, míg a slowfox-ot lassú zenére táncolják.

A quickstepben a haladó lépések csípőből lendületesek és egyenes irányúak, illetve előre-hátra lépkednek vele. Természetesen párban táncolják, gyors, ritmikus zenére, miközben körben siklanak a parketten. A tánc szinte folyamatos futómozgásban elevenedik meg. Előszeretettel használták színpadi jelenetekben és filmekben, táncbetétként. A quickstep az egyik legvidámabb tánc, amelyhez ritmikus, kicsi szökkenő lépések társulnak.

A slowfox a foxtrot másik formája, amelyet lassú zenére táncolnak. Gyakorlatilag 1924-ben választották szét a quickstep-től. Abban az időben a ragtime tánczene hódított a parketteken, melyet a klarinét és a szaxofon hangszer segítette. A táncot egy sasszé lépéssel bővítették és lassították a tempóját is. A tánc az angolok társastáncaként keletkezett. Technikailag nehéz és igényes munkát igényel. A test állandó mozgásban van, a térdek enyhén nyújtottak és minden lépés azonos hosszúságú. A harmonikus testmozgásnál, hosszan elnyújtott hullámmozgás látható. Mozgása folyamatos, mindkét oldala a testnek kissé előre lendül. Mivel időigényes és kitartó munkát követel, ezért gyakorlott pároknak ajánlott művelni ezt a táncot. A slowfox, zenéje és lágy mozgása miatt lett igazán közkedvelt.

minap.hu
fotó: KÖDMÖN