– A Kedvesem című dal miskolci éveid alatt született. Mi inspirált akkor?
– Nehéz élethelyzetben voltam akkoriban, nem volt egyszerű életem Miskolcon, nem nagyon találtam a helyem. Ebben az időszakban született a Kedvesem című dal, amelynek univerzális üzenete van. Arról szól, hogy mindenki számára kell, hogy legyen egy erős karakter, aki segíti őt.
– Mit jelent számodra Miskolc?
– Szellemi érésem, az első munkahelyem köt Miskolchoz, habár a várost sosem kedveltem igazán, mert nem találtam meg magam benne. Az Egyetemvárost viszont nagyon szerettem, sokat adott. Nem tagadom meg sosem a miskolci éveimet, hiszen nehéz volt, de meghatározó emlékek kötnek hozzá. Ma azonban már Budapest az otthonom. Nagyon szeretem ezt a várost, a hídjait, épületeit. Mindig tud újat mutatni magából.
– Sokan furcsának tartanak, olyannak, aki „egy másik bolygóról” érkezett. Ha utazhatnál az időben, melyik korba látogatnál el szívesen, kivel beszélgetnél?
– Az Osztrák-Magyar Monarchiába utaznék el szívesen. Nagyon jó versek születtek akkor, jók voltak a ruhák is. Kivel beszélgetnék szívesen? Biztosan Nietzsche-vel. Szívesen megkérdezném tőle négyszemközt, hogy mit gondol a férfi-nő kapcsolatról.
– Egyszerű srác vagy, aki hirtelen belecsöppent a népszerűségbe, a közéletbe. Mit gondolsz, mi kell ahhoz, hogy igazi, tiszteletreméltó zenész váljék valakiből?
– Az önazonosságot nagyon fontosnak tartom. A legfontosabbnak. Nem külső kényszernek, elvárásoknak kell megfelelni. A zenész elsősorban nem azért játszik, hogy kielégítse a közönség igényeit, hanem hogy az emberek megtaláljanak valami számukra fontosat a zenéjében, hiszen a közönség választ zenészt és nem fordítva.
– Magyarul énekled majd Malmőben a dalod. Mit jelent számodra a magyar nyelv?
– Nem szeretném erőltetni a dolgot, hiszen mind tudjuk, miről szól a dalverseny. Kimegyek és következetes leszek. Magyarul fogom énekelni a dalt, hiszen az emberek magyarul szerették meg. Természetesen felénekeltem angolul is, éppen Miskolcon, múlt hét csütörtökön, de nem érzem cikinek, hogy magyar vagyok Európában. Azt érzem, hogy Magyarország ki van éhezve arra, hogy önmagát megmutathassa. Nem érzem úgy, hogy jobban tudnám képviselni a hazámat, ha angolul énekelnék. Sokat jelent számomra a magyar nyelv, hiszen ez az anyanyelvem, ezt beszélem, ezen a nyelven ütnek a poénjaim. Imádom az angol nyelvet, beszélem is, de sokkal egyszerűbb. Magyarul sokkal kifejezőbben meg lehet szólalni. Erős nyelv, amiben van valami elegancia, ami vonzóvá teszi.
– Gyökeres fordulatot vett az életed. Megtartható az egyediség, az egyéniség ebben az elvárásokkal teli világban?
– Nem hiszem, hogy nehezebb ma felvállalni magunkat, mint tízezer évvel ezelőtt. Az önazonosság számomra nagyon fontos. Önmagam vagyok. Azt mondom, amit gondolok, azt csinálom, amit szeretek, és ebből sohasem származott hátrányom.
Kiss Judit
fotó: Nagyistók Máté
– Nehéz élethelyzetben voltam akkoriban, nem volt egyszerű életem Miskolcon, nem nagyon találtam a helyem. Ebben az időszakban született a Kedvesem című dal, amelynek univerzális üzenete van. Arról szól, hogy mindenki számára kell, hogy legyen egy erős karakter, aki segíti őt.
– Mit jelent számodra Miskolc?
– Szellemi érésem, az első munkahelyem köt Miskolchoz, habár a várost sosem kedveltem igazán, mert nem találtam meg magam benne. Az Egyetemvárost viszont nagyon szerettem, sokat adott. Nem tagadom meg sosem a miskolci éveimet, hiszen nehéz volt, de meghatározó emlékek kötnek hozzá. Ma azonban már Budapest az otthonom. Nagyon szeretem ezt a várost, a hídjait, épületeit. Mindig tud újat mutatni magából.
– Sokan furcsának tartanak, olyannak, aki „egy másik bolygóról” érkezett. Ha utazhatnál az időben, melyik korba látogatnál el szívesen, kivel beszélgetnél?
– Az Osztrák-Magyar Monarchiába utaznék el szívesen. Nagyon jó versek születtek akkor, jók voltak a ruhák is. Kivel beszélgetnék szívesen? Biztosan Nietzsche-vel. Szívesen megkérdezném tőle négyszemközt, hogy mit gondol a férfi-nő kapcsolatról.
– Egyszerű srác vagy, aki hirtelen belecsöppent a népszerűségbe, a közéletbe. Mit gondolsz, mi kell ahhoz, hogy igazi, tiszteletreméltó zenész váljék valakiből?
– Az önazonosságot nagyon fontosnak tartom. A legfontosabbnak. Nem külső kényszernek, elvárásoknak kell megfelelni. A zenész elsősorban nem azért játszik, hogy kielégítse a közönség igényeit, hanem hogy az emberek megtaláljanak valami számukra fontosat a zenéjében, hiszen a közönség választ zenészt és nem fordítva.
– Magyarul énekled majd Malmőben a dalod. Mit jelent számodra a magyar nyelv?
– Nem szeretném erőltetni a dolgot, hiszen mind tudjuk, miről szól a dalverseny. Kimegyek és következetes leszek. Magyarul fogom énekelni a dalt, hiszen az emberek magyarul szerették meg. Természetesen felénekeltem angolul is, éppen Miskolcon, múlt hét csütörtökön, de nem érzem cikinek, hogy magyar vagyok Európában. Azt érzem, hogy Magyarország ki van éhezve arra, hogy önmagát megmutathassa. Nem érzem úgy, hogy jobban tudnám képviselni a hazámat, ha angolul énekelnék. Sokat jelent számomra a magyar nyelv, hiszen ez az anyanyelvem, ezt beszélem, ezen a nyelven ütnek a poénjaim. Imádom az angol nyelvet, beszélem is, de sokkal egyszerűbb. Magyarul sokkal kifejezőbben meg lehet szólalni. Erős nyelv, amiben van valami elegancia, ami vonzóvá teszi.
– Gyökeres fordulatot vett az életed. Megtartható az egyediség, az egyéniség ebben az elvárásokkal teli világban?
– Nem hiszem, hogy nehezebb ma felvállalni magunkat, mint tízezer évvel ezelőtt. Az önazonosság számomra nagyon fontos. Önmagam vagyok. Azt mondom, amit gondolok, azt csinálom, amit szeretek, és ebből sohasem származott hátrányom.
Kiss Judit
fotó: Nagyistók Máté