– Eddig szándékosan nem beszéltünk róla, mert nyugodt légkört szerettünk volna biztosítani Bencének, hogy semmilyen külső körülmény ne zavarja. Ugyanakkor megtisztelő volt az érdeklődés, melyet eddigi, futballpályán nyújtott teljesítményével vívott ki – kezdte a gyermekellátásért felelős igazgatóhelyettes.
A DVTK fiatal kapusánál tavaly nyáron diagnosztizálták a betegséget, s 2012. november 22-én került a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Gyermek Onkohaematológiai és Csontvelőtranszplantációs Osztályára, azóta kezelik Nagy Kálmánék a leukémia egy sajátos, nehezen kezelhető formájával. A gyógyítás két részletből állt: az első a kemoterápia volt, hogy a lehető legjobb állapotba hozzák Bencét a csontvelő-átültetésre.
– Részleges állapotot értünk el. Egy variábilis sejtről van szó, mely a kezelés során is nagyon sokszor megváltoztatta tulajdonságát. Éppen ezért, amikor Bence bement a transzplantációs bokszba, még voltak benne daganatos, rákos, tehát leukémiás sejtek, de messze nem olyan számban, a vérében már nem találtunk ilyeneket. Végrehajtottuk az átültetést, amint megjött az amerikai donor csontvelője. Ötven nap telt el a transzplantáció óta, az ismételt vizsgálatok során nem találtunk benne olyan sejtet, ami az eredeti betegségét létrehozta. Reméljük, ez így is marad, s végleges gyógyulást jelent a transzplantáció. Erre most növekvő esélyünk van, de ha véletlenül nem így lenne, arra a szituációra is felkészültünk. Elégedett csak akkor leszek, amikor a futballpályán újra látom Bencét, erre pedig minden esélyünk megvan – emelte ki Nagy Kálmán.
Hozzátette: Bence klinikai állapota jó, fizikailag is nagyon jól viselte a betegséget és a kezeléseket, magatartása példaértékű. A nővérek még egy futball-labdát is kisterilizáltak neki, hogy bent lehessen nála a szobában.
Rakaczki János szerint lelki értelemben a küzdelem még nem fejeződött be, a kérdőjel még mindig ott van annak ellenére, hogy nincs már kóros sejt fia szervezetében.
– Szükség van arra, hogy sokat beszélgessünk, elhessegesse a rossz gondolatokat. Többet vagyunk együtt, amióta kórházban van, tudunk társalogni, korábban talán éppen a sportkarrier miatt nem volt erre sok lehetőségünk. Kérdeztük a professzort, hogy hazaengedi-e a keddi válogatott mérkőzésre Bencét, hogy otthon láthassa a törökök elleni selejtezőt, mire azt felelte, ő már a végleges hazabocsátáson gondolkozik – mondta.
Bence édesapja elárulta, kétszer járt már otthon fia, akivel legutóbb már kicsit labdázott is ő és a másik fiúgyermeke.
S. P.
A DVTK fiatal kapusánál tavaly nyáron diagnosztizálták a betegséget, s 2012. november 22-én került a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Gyermek Onkohaematológiai és Csontvelőtranszplantációs Osztályára, azóta kezelik Nagy Kálmánék a leukémia egy sajátos, nehezen kezelhető formájával. A gyógyítás két részletből állt: az első a kemoterápia volt, hogy a lehető legjobb állapotba hozzák Bencét a csontvelő-átültetésre.
– Részleges állapotot értünk el. Egy variábilis sejtről van szó, mely a kezelés során is nagyon sokszor megváltoztatta tulajdonságát. Éppen ezért, amikor Bence bement a transzplantációs bokszba, még voltak benne daganatos, rákos, tehát leukémiás sejtek, de messze nem olyan számban, a vérében már nem találtunk ilyeneket. Végrehajtottuk az átültetést, amint megjött az amerikai donor csontvelője. Ötven nap telt el a transzplantáció óta, az ismételt vizsgálatok során nem találtunk benne olyan sejtet, ami az eredeti betegségét létrehozta. Reméljük, ez így is marad, s végleges gyógyulást jelent a transzplantáció. Erre most növekvő esélyünk van, de ha véletlenül nem így lenne, arra a szituációra is felkészültünk. Elégedett csak akkor leszek, amikor a futballpályán újra látom Bencét, erre pedig minden esélyünk megvan – emelte ki Nagy Kálmán.
Hozzátette: Bence klinikai állapota jó, fizikailag is nagyon jól viselte a betegséget és a kezeléseket, magatartása példaértékű. A nővérek még egy futball-labdát is kisterilizáltak neki, hogy bent lehessen nála a szobában.
Rakaczki János szerint lelki értelemben a küzdelem még nem fejeződött be, a kérdőjel még mindig ott van annak ellenére, hogy nincs már kóros sejt fia szervezetében.
– Szükség van arra, hogy sokat beszélgessünk, elhessegesse a rossz gondolatokat. Többet vagyunk együtt, amióta kórházban van, tudunk társalogni, korábban talán éppen a sportkarrier miatt nem volt erre sok lehetőségünk. Kérdeztük a professzort, hogy hazaengedi-e a keddi válogatott mérkőzésre Bencét, hogy otthon láthassa a törökök elleni selejtezőt, mire azt felelte, ő már a végleges hazabocsátáson gondolkozik – mondta.
Bence édesapja elárulta, kétszer járt már otthon fia, akivel legutóbb már kicsit labdázott is ő és a másik fiúgyermeke.
S. P.