Az Európai Unióban egységesen alkalmazott módszer lényege, hogy a szokásos ébrenléti időszak – jellemzően reggel 7 és este 10 óra között – minél inkább egybeessen a természetes nappali világosság idejével, ezáltal kevesebbet kelljen használni a világítást. Az átállítással a helyi idő „mesterségessé” válik, egy órával tér el az időzóna csillagászati idejétől.
A szakemberek évtizedek óta gyűjtik és elemzik a mindenkori fogyasztási adatokat. A napéjegyenlőséghez közeli tavaszi óraállítást követően napi 1–4 százalékos fogyasztáscsökkenés tapasztalható, amely a napfényes órák számának növekedésével fordított arányban csökken.
Az óraátállítás élettani hatása sokak szervezetét megterheli, ezért az első hetekben fokozottabb figyelem szükséges.
A nyári időszámítás ötletét már Benjamin Franklin is felvetette, az első komoly próbálkozás William Willett nevéhez fűződik, aki 1907-től éveken át sikertelenül szorgalmazta a bevezetését.
Elsőként az USA-ban, 1916-ban, energiatakarékossági okok miatt vezették be az alternatív időszámítást, és ezt Magyarország is átvette, de voltak évek, amikor szünetelt. 1954-57-ben még a munkanapok esti csúcsterhelésekor jelentkező kapacitási nehézségek enyhítésének reményében alkalmazták. 1958 és 1979 között a nyári időszámítás használata szünetelt.
Magyarországon 1980 óta alkalmazzák évről-évre a nyári időszámítást. A nyári-téli időszámítást jelenleg egy kormányrendelet szabályozza, amelyet az unió tagállamaiban érvényes szabályhoz igazítottak. Eszerint a nyári időszámítás minden év március utolsó vasárnapján kezdődik és október utolsó vasárnapjáig tart.
1996-ig Magyarországon a nyári időszámítás szeptemberben ért véget, ekkor igazították egy kormányrendelettel a nyári-téli óraátállítást az Európai Unió tagállamaiban érvényes rendszerhez.
2011-ben Oroszország, Fehéroroszország és Ukrajna megszüntette az óraátállításokat.
Európában minden időzónában ugyanabban az időpontban állítják át az órákat, Amerikában időzónánként más időpontban.
minap.hu
Fotó: Mocsári L.