Hazánkban évente 7000 új beteget fedeznek fel, és sajnos ez a szám évről évre nő. Napjainkban minden tizenkettedik nőnek esélye van arra, hogy élete során emlő tumora alakuljon ki. Halálozás tekintetében is az első helyen szerepel, mintegy 2000 nő halálát okozza évente. Az emlőrák előfordulása az életkorral nő egészen a menopauzáig, az esetek jelentős részében 50 éves kor felett jelenik meg, de nem ritka fiatalabb életkorban sem. Meg kell említeni, hogy az emlő rosszindulatú daganatos megbetegedése férfiaknál is előfordul, de jóval ritkábban, viszont rosszabb prognózissal.
A női emlőrákok több mint 90 százaléka szerzett megbetegedés, amely a környezeti hatások és az egyéni fogékonyság (például génkészlet, idősebb kor, immunfunkciók, egyéb betegségek) kölcsönhatásában alakul ki. Kutatási eredmények támasztják alá, hogy a környezeti tényezők szerepe nagyobb, mint a genetikai faktoroké a betegség kialakulásában.
Az emlőrák előfordulásának kockázatát jelentősen növeli, ha a nő egyáltalán nem, vagy csak 35 éves kora felett szült, illetve ha késői a menopauza (55 éves kor feletti menopauza esetén kétszeres a kockázat, szemben a 45 év alatti menopauzával), továbbá, ha a családban halmozottan fordul elő a megbetegedés. Egyéb rizikófaktorokat is találhatunk az életmód vizsgálata során, mint például az egészségtelen táplálkozás, alkoholfogyasztás, és mozgásszegény életmód.
Számos alkalommal azt is vizsgálták, hogy mely tényezők befolyásolják, határozzák meg a nők emlőrákkal kapcsolatos pszichológiai válaszát. Három ilyen tényezőt emelnek ki a terület kutatói. Egyrészt azt a szocio-kulturális környezetet, amelyben a betegek a kezelést kapják (például orvos-beteg kapcsolat), másrészt azokat a pszichológiai és pszichoszociális tényezőket, amelyek a páciensből és személyes környezetéből erednek (például megküzdő képesség, társas támogatás), harmadrészt pedig azokat a gyógyítással összefüggő körülményeket, amelyek a betegség lefolyását, a gyógyulás esélyeit határozzák meg (például a betegség stádiuma, a kezelések).
Általában az onkológiai betegek, így az emlődaganatos nők esetében is, a testi gyógyításuk mellett lelki rehabilitációjukra is figyelmet kell fordítani. A legjobb gyógyulási eredmény akkor várható, ha a pszichoszociális rehabilitáció minél hamarabb, az orvosi kezelésekkel párhuzamosan elkezdve az érintett fizikai állapotához és egyéni szükségleteihez igazítva történik.
Számos felmérés szerint az emlő tumoros betegek mintegy 50 százaléka pszichoszociális támogatást igényel, azaz klinikai pszichológus, pszichiáter szakvizsgálatára és kezelésére szorul. Ezen betegek felének ilyen típusú nehézségei már a betegségüket megelőző időszakban is jelen voltak.
Az emlőrákkal diagnosztizált páciensek körében leggyakrabban tapasztalt lelki tünetek közé tartozik a félelem, erős szorongás, depresszió, harag, a megváltozott testkép elfogadásának problémája, különböző kognitív panaszok, kapcsolati (családi, baráti) nehézségek, továbbá szexuális zavarok. Utóbbi az esetek 22-36 százalékában fordul elő. Megjelenhetnek az egyes onkológiai-radiológiai kezeléseknek olyan mellékhatásai is, amelyek pszichogének, és önerőből kontrollálhatatlanok. Például pszichésen előidézett hányinger, gyakori, gyógyszeres kezeléssel befolyásolhatatlan hasmenés stb. Ezen tünetek fellépése esetén az aktív és eredményesebb gyógyulási folyamat érdekében a pszichoszociális rehabilitáció ellátásait is érdemes igénybe venni.
A DEOEC Sugárterápia Tanszék a HURO 0802/010 program keretében kezelt betegek számára komplex, multidiszciplinális gyógyítási szemlélettel, a magas színvonalú orvosi ellátás mellett, életminőségük javítása érdekében, hangsúlyt helyez a pszichoszociális állapot javítására, és ezért különböző pszicho-onkológiai ellátásokat is biztosít.
A pályázat keretei között egy kérdőíves felmérés is folyt, amelynek célja a programban résztvevő daganatos betegek pszicho-onkológiai állapotának megismerése volt. Az adatgyűjtés során a betegek önállóan és önkéntesen töltötték ki a kérdőíveket, amelyeket a szakemberek egy erre kialakított adatbázisba rögzítettek és értékeltek. Az alábbiakban azokról az eredményekről lesz szó, amelyeket emlőtumoros pácienseinknél kaptak.
Az emlőben megjelenő csomó jelentős stresszt okoz a legtöbb betegnél. Több kutatás alapján elmondható, hogy azon nők többségénél is, akiknél a csomó igazoltan jóindulatú, az aggodalom, a szorongás megmarad, és depresszió alakul ki, különösen akkor, ha krónikus emlőfájdalom áll fenn, és a beteg más lelki problémákkal is küzd. Azt is igazolták, hogy a rosszindulatú emlőtumoros nők mintegy 30 százalékánál depresszió és aggódás alakul ki a betegség diagnosztizálásától számított egy éven belül, amely az átlagos populációhoz viszonyítva 3-4-szer nagyobb arányt jelent. A most vizsgált emlőrákos betegek között mindössze 8,7 százalék volt azok aránya, akiknél nem jelentkeztek jelentősebb depresszív tünetek. A többiek depressziós tünetekkel küzdenek, 65,2 százalék enyhe, 17,4 százalék közepes, 8,7 százalék súlyos mértékűvel a Beck-féle skála szerint.
A depresszió elemzése nemcsak önmagában történt az emlőrákos betegeknél, hanem az élettel való elégedettséggel, a szubjektíven megélt betegségteherrel és az önértékeléssel összefüggésben is. A várakozások szerint úgy találták, hogy minél súlyosabb a depresszió, annál nagyobb az élettel való elégedetlenség, a szubjektíven megélt betegségteher, és annál gyengébb az önértékelés. Mindezek a gyógyulási folyamatban nehézséget jelentenek.
Életkori szempontból külön vizsgálták emlőrákos betegeiket a szubjektív betegségterhet illetően. Amíg a 62 évnél fiatalabb korcsoport tagjai úgy érzik, hogy betegségük, illetve annak kezelése leginkább családi, házastársi kapcsolataikat, nemi életüket, anyagi helyzetüket és munkájukat befolyásolja, addig az idősebbek az egészséget, az aktív és passzív pihenést emelték ki az anyagi terhek mellett, mint betegségük által jelentős mértékben befolyásolt területeket. Ez az eredmény tükrözi, hogy az egyes életszakaszokban a betegség és a kezelések terhét más-más vonatkozásban érzik nagyobbnak, de az látható, hogy az anyagi helyzetre minden korosztályban negatívan hat a krónikus betegség, illetve annak gyógyítása.
A szakirodalmi adatok szerint az emlőeltávolítás után a betegek 20-30 százalékánál megjelennek, és tartósan fennállnak az énképpel, valamint a szexualitással kapcsolatos problémák. Az emlőmegtartó, rekonstrukciós műtétek csökkenthetik ezeket a problémákat, de ha a daganat ismét kiújul, növekszik a félelem.
Amikor a daganatos betegséggel összefüggő műtéten átesetteket hasonlították a nem műtött betegekhez, azt találták, hogy nők esetében általában a pozitív érzelmek emelkednek a műtétet követően, ám ha az egyes betegségcsoportokat külön-külön is megvizsgáltuk, árnyaltabb kép bontakozott ki. Az emlőműtött nők esetében nem jelentkezik a műtét sikerében való remény, és a panaszok csökkenésének a többieknél tapasztalt pozitív hatása, sőt éppen ellenkező tendencia látszik. Azaz az emlő teljes vagy részleges eltávolítása negatív érzések erősödésével járhat, ami pedig hatással lehet a betegséggel való megküzdésre.
Az emlőrákos nők között összehasonlították az áttéttel rendelkezőket azokkal, akiknek nem volt metasztázisuk. Az eredmények alapján feltehető, hogy több depresszív tünettel küzdenek, életükkel kevésbé elégedettek, és önértékelésük is negatívabb a betegeknek akkor, ha tudják, hogy a primer tumorukon túl valamilyen áttét is kialakult. Ez az eredmény összhangban van azokkal a kutatási eredményekkel, amelyek szerint a depresszív tünetegyüttes nagyobb arányban van jelen azoknál, akiknél a tumoros folyamat előrehaladottabb.
Végül azt is tapasztalták, hogy azok az emlőrákos betegek, akik tagjai valamilyen csoportnak, közösségnek és a csoporttagokkal rendszeresen kapcsolatban állnak, több pozitív és kevesebb negatív affektusról számolnak be. Ez az eredmény a társas támogatás fontosságára hívja fel a figyelmet, mivel azok az emberek, akik rendelkeznek olyan társas kapcsolatokkal, amelyeket a bizalom, az érzelmi támogatás, a teherbírás, a rendszeres igénybevehetőség jellemez, kisebb valószínűséggel betegednek meg, és ha mégis kialakul náluk a rosszindulatú sejtburjánzás, nagyobb a túlélési esélyük. Hangsúlyozandó, hogy nem a baráti kapcsolatok száma, hanem azok minősége a lényeges szempont.
A DEOEC Sugárterápia Intézetben igényelhetők különböző pszicho-onkológiai ellátások. Egyénre szabott pszichoedukációval, tanácsadással (lelki, szociális, táplálkozási), állapotfelméréssel, krízisintervencióval, egyéni vagy csoportos pszichoterápiával, speciális gyógytorna alkalmazásával próbálják segíteni a betegek aktív gyógyulási folyamatát a lelki energiák mozgósítása, az együttműködésre való motiváció erősítése, az aktuális élethelyzettel való megküzdés támogatása, a hatékony stressz kezelés elsajátítása révén, hozzájárulva így életminőségük javulásához.
Jelen összefoglalás tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió hivatalos álláspontját.
A női emlőrákok több mint 90 százaléka szerzett megbetegedés, amely a környezeti hatások és az egyéni fogékonyság (például génkészlet, idősebb kor, immunfunkciók, egyéb betegségek) kölcsönhatásában alakul ki. Kutatási eredmények támasztják alá, hogy a környezeti tényezők szerepe nagyobb, mint a genetikai faktoroké a betegség kialakulásában.
Az emlőrák előfordulásának kockázatát jelentősen növeli, ha a nő egyáltalán nem, vagy csak 35 éves kora felett szült, illetve ha késői a menopauza (55 éves kor feletti menopauza esetén kétszeres a kockázat, szemben a 45 év alatti menopauzával), továbbá, ha a családban halmozottan fordul elő a megbetegedés. Egyéb rizikófaktorokat is találhatunk az életmód vizsgálata során, mint például az egészségtelen táplálkozás, alkoholfogyasztás, és mozgásszegény életmód.
Számos alkalommal azt is vizsgálták, hogy mely tényezők befolyásolják, határozzák meg a nők emlőrákkal kapcsolatos pszichológiai válaszát. Három ilyen tényezőt emelnek ki a terület kutatói. Egyrészt azt a szocio-kulturális környezetet, amelyben a betegek a kezelést kapják (például orvos-beteg kapcsolat), másrészt azokat a pszichológiai és pszichoszociális tényezőket, amelyek a páciensből és személyes környezetéből erednek (például megküzdő képesség, társas támogatás), harmadrészt pedig azokat a gyógyítással összefüggő körülményeket, amelyek a betegség lefolyását, a gyógyulás esélyeit határozzák meg (például a betegség stádiuma, a kezelések).
Általában az onkológiai betegek, így az emlődaganatos nők esetében is, a testi gyógyításuk mellett lelki rehabilitációjukra is figyelmet kell fordítani. A legjobb gyógyulási eredmény akkor várható, ha a pszichoszociális rehabilitáció minél hamarabb, az orvosi kezelésekkel párhuzamosan elkezdve az érintett fizikai állapotához és egyéni szükségleteihez igazítva történik.
Számos felmérés szerint az emlő tumoros betegek mintegy 50 százaléka pszichoszociális támogatást igényel, azaz klinikai pszichológus, pszichiáter szakvizsgálatára és kezelésére szorul. Ezen betegek felének ilyen típusú nehézségei már a betegségüket megelőző időszakban is jelen voltak.
Az emlőrákkal diagnosztizált páciensek körében leggyakrabban tapasztalt lelki tünetek közé tartozik a félelem, erős szorongás, depresszió, harag, a megváltozott testkép elfogadásának problémája, különböző kognitív panaszok, kapcsolati (családi, baráti) nehézségek, továbbá szexuális zavarok. Utóbbi az esetek 22-36 százalékában fordul elő. Megjelenhetnek az egyes onkológiai-radiológiai kezeléseknek olyan mellékhatásai is, amelyek pszichogének, és önerőből kontrollálhatatlanok. Például pszichésen előidézett hányinger, gyakori, gyógyszeres kezeléssel befolyásolhatatlan hasmenés stb. Ezen tünetek fellépése esetén az aktív és eredményesebb gyógyulási folyamat érdekében a pszichoszociális rehabilitáció ellátásait is érdemes igénybe venni.
A DEOEC Sugárterápia Tanszék a HURO 0802/010 program keretében kezelt betegek számára komplex, multidiszciplinális gyógyítási szemlélettel, a magas színvonalú orvosi ellátás mellett, életminőségük javítása érdekében, hangsúlyt helyez a pszichoszociális állapot javítására, és ezért különböző pszicho-onkológiai ellátásokat is biztosít.
A pályázat keretei között egy kérdőíves felmérés is folyt, amelynek célja a programban résztvevő daganatos betegek pszicho-onkológiai állapotának megismerése volt. Az adatgyűjtés során a betegek önállóan és önkéntesen töltötték ki a kérdőíveket, amelyeket a szakemberek egy erre kialakított adatbázisba rögzítettek és értékeltek. Az alábbiakban azokról az eredményekről lesz szó, amelyeket emlőtumoros pácienseinknél kaptak.
Az emlőben megjelenő csomó jelentős stresszt okoz a legtöbb betegnél. Több kutatás alapján elmondható, hogy azon nők többségénél is, akiknél a csomó igazoltan jóindulatú, az aggodalom, a szorongás megmarad, és depresszió alakul ki, különösen akkor, ha krónikus emlőfájdalom áll fenn, és a beteg más lelki problémákkal is küzd. Azt is igazolták, hogy a rosszindulatú emlőtumoros nők mintegy 30 százalékánál depresszió és aggódás alakul ki a betegség diagnosztizálásától számított egy éven belül, amely az átlagos populációhoz viszonyítva 3-4-szer nagyobb arányt jelent. A most vizsgált emlőrákos betegek között mindössze 8,7 százalék volt azok aránya, akiknél nem jelentkeztek jelentősebb depresszív tünetek. A többiek depressziós tünetekkel küzdenek, 65,2 százalék enyhe, 17,4 százalék közepes, 8,7 százalék súlyos mértékűvel a Beck-féle skála szerint.
A depresszió elemzése nemcsak önmagában történt az emlőrákos betegeknél, hanem az élettel való elégedettséggel, a szubjektíven megélt betegségteherrel és az önértékeléssel összefüggésben is. A várakozások szerint úgy találták, hogy minél súlyosabb a depresszió, annál nagyobb az élettel való elégedetlenség, a szubjektíven megélt betegségteher, és annál gyengébb az önértékelés. Mindezek a gyógyulási folyamatban nehézséget jelentenek.
Életkori szempontból külön vizsgálták emlőrákos betegeiket a szubjektív betegségterhet illetően. Amíg a 62 évnél fiatalabb korcsoport tagjai úgy érzik, hogy betegségük, illetve annak kezelése leginkább családi, házastársi kapcsolataikat, nemi életüket, anyagi helyzetüket és munkájukat befolyásolja, addig az idősebbek az egészséget, az aktív és passzív pihenést emelték ki az anyagi terhek mellett, mint betegségük által jelentős mértékben befolyásolt területeket. Ez az eredmény tükrözi, hogy az egyes életszakaszokban a betegség és a kezelések terhét más-más vonatkozásban érzik nagyobbnak, de az látható, hogy az anyagi helyzetre minden korosztályban negatívan hat a krónikus betegség, illetve annak gyógyítása.
A szakirodalmi adatok szerint az emlőeltávolítás után a betegek 20-30 százalékánál megjelennek, és tartósan fennállnak az énképpel, valamint a szexualitással kapcsolatos problémák. Az emlőmegtartó, rekonstrukciós műtétek csökkenthetik ezeket a problémákat, de ha a daganat ismét kiújul, növekszik a félelem.
Amikor a daganatos betegséggel összefüggő műtéten átesetteket hasonlították a nem műtött betegekhez, azt találták, hogy nők esetében általában a pozitív érzelmek emelkednek a műtétet követően, ám ha az egyes betegségcsoportokat külön-külön is megvizsgáltuk, árnyaltabb kép bontakozott ki. Az emlőműtött nők esetében nem jelentkezik a műtét sikerében való remény, és a panaszok csökkenésének a többieknél tapasztalt pozitív hatása, sőt éppen ellenkező tendencia látszik. Azaz az emlő teljes vagy részleges eltávolítása negatív érzések erősödésével járhat, ami pedig hatással lehet a betegséggel való megküzdésre.
Az emlőrákos nők között összehasonlították az áttéttel rendelkezőket azokkal, akiknek nem volt metasztázisuk. Az eredmények alapján feltehető, hogy több depresszív tünettel küzdenek, életükkel kevésbé elégedettek, és önértékelésük is negatívabb a betegeknek akkor, ha tudják, hogy a primer tumorukon túl valamilyen áttét is kialakult. Ez az eredmény összhangban van azokkal a kutatási eredményekkel, amelyek szerint a depresszív tünetegyüttes nagyobb arányban van jelen azoknál, akiknél a tumoros folyamat előrehaladottabb.
Végül azt is tapasztalták, hogy azok az emlőrákos betegek, akik tagjai valamilyen csoportnak, közösségnek és a csoporttagokkal rendszeresen kapcsolatban állnak, több pozitív és kevesebb negatív affektusról számolnak be. Ez az eredmény a társas támogatás fontosságára hívja fel a figyelmet, mivel azok az emberek, akik rendelkeznek olyan társas kapcsolatokkal, amelyeket a bizalom, az érzelmi támogatás, a teherbírás, a rendszeres igénybevehetőség jellemez, kisebb valószínűséggel betegednek meg, és ha mégis kialakul náluk a rosszindulatú sejtburjánzás, nagyobb a túlélési esélyük. Hangsúlyozandó, hogy nem a baráti kapcsolatok száma, hanem azok minősége a lényeges szempont.
A DEOEC Sugárterápia Intézetben igényelhetők különböző pszicho-onkológiai ellátások. Egyénre szabott pszichoedukációval, tanácsadással (lelki, szociális, táplálkozási), állapotfelméréssel, krízisintervencióval, egyéni vagy csoportos pszichoterápiával, speciális gyógytorna alkalmazásával próbálják segíteni a betegek aktív gyógyulási folyamatát a lelki energiák mozgósítása, az együttműködésre való motiváció erősítése, az aktuális élethelyzettel való megküzdés támogatása, a hatékony stressz kezelés elsajátítása révén, hozzájárulva így életminőségük javulásához.
Jelen összefoglalás tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió hivatalos álláspontját.