Kaffka Margit Nagykárolyban született, a tanítóképzőt a szatmári irgalmas nővéreknél végezte, s így került azok miskolci zárdájába is tanítani. Oklevelet 1902-ben szerzett, s visszatért Miskolcra a polgári leányiskolába. Irodalmat és gazdaságtant tanított, s közben verseket, novellákat írt. Miskolcon lett a Nyugat állandó munkatársa.
A várost azonban nem kedvelte meg, így bár itt kötötte első házasságát, megkönnyebbülés volt számára, amikor erdőmérnök férjét Budapestre helyezték. Követte őt a fővárosba, ahol 1910–1915 között tanárként dolgozott. 1912-ben jelent meg első nagyregénye Színek és évek címen, majd ezt 1917-ben követte a nagysikerű Hangyaboly című alkotása. Rövidre szabott életét a spanyolnátha-járvány pecsételte meg. (1880–1918 között élt, sírja a Farkasréti temetőben van, amelynek emlékművét Kövesházi Kalmár Elza készítette. Miskolcon 1930-ban a Nyugat folyóirat emlékműsorán idézték munkásságát. A városhoz kötődését a Csabai kapu 25. szám alatti – azóta emeletráépítéssel átalakított – lakóházon elhelyezett tábla örökíti meg.)
D. I.
A várost azonban nem kedvelte meg, így bár itt kötötte első házasságát, megkönnyebbülés volt számára, amikor erdőmérnök férjét Budapestre helyezték. Követte őt a fővárosba, ahol 1910–1915 között tanárként dolgozott. 1912-ben jelent meg első nagyregénye Színek és évek címen, majd ezt 1917-ben követte a nagysikerű Hangyaboly című alkotása. Rövidre szabott életét a spanyolnátha-járvány pecsételte meg. (1880–1918 között élt, sírja a Farkasréti temetőben van, amelynek emlékművét Kövesházi Kalmár Elza készítette. Miskolcon 1930-ban a Nyugat folyóirat emlékműsorán idézték munkásságát. A városhoz kötődését a Csabai kapu 25. szám alatti – azóta emeletráépítéssel átalakított – lakóházon elhelyezett tábla örökíti meg.)
D. I.