Lillafüreden, az épülő függőkert mellett egy emléktábla őrzi az Óda emlékét, amelyet egy lillafüredi írótalálkozó alkalmával jegyezett le József Attila. Csütörtökön a város költészet napi rendezvénye természetesen ennél a táblánál kezdődött.
Pfliegler Péter alpolgármester ünnepi beszédében elárulta, számára személy szerint is sokat jelent az irodalom, a költészet.
– A szép szó ünnepén elsősorban József Attilára emlékezünk, akinek egész alakos szobra 2005. óta áll a vízesés szomszédságában. Ez a nap azonban alkalom arra is, hogy minden magyar költő előtt fejet hajtsunk, hiszen ők helyettünk is megfogalmazzák gondolatainkat, érzéseinket – mondta az alpolgármester, hozzátéve, József Attila ízig-vérig költő volt, aki mindenkori mércéje az emberségnek.
Az alpolgármester ezt követően a költészet szerepéről ejtett szót. Mint mondta, a poézis isteni kegyben álló művészet, amelyben számtalan múzsa segíti az embert. Az sem baj – jelentette ki Pfliegler Péter –, ha valaki csupán magának ír.
A számtalan verssel kapcsolatban hozzátette, lélekre ható és maradandó költemény kevés van, s azt, hogy mi maradandó, a közönség, az utókor dönti el.
– Ki is a költő? Talán a társadalom lelkiismerete. Sokan, sokféleképpen fogalmazták meg a költő létét. Én azt gondolom, a költő magányos kalandor, hiszen az írás egy magányos kaland. A költő olyan ember, akinek érzékeny lelke megsokszorozza látását. Tiszta szeretetet ad, mindenkinek – tette hozzá, majd szólt a jelenről, amelyet törékeny, a békétlen béke időszakának nevezett, amelyben sok feladat van, s a vers továbbra is kell, hiszen elringat, felráz, és szórakoztat.
Az alpolgármester kitért az Óda születésének körülményeire, illetve szólt a függőkert felújításáról is, hozzátéve, hogy költők terasza is lesz Lillafüreden.
Pfliegler Péter ünnepi beszédét követően Serfőző Simon, József Attila-díjas költő szólt az ünneplőkhöz. Mint mondta, tíz évvel ezelőtt beszélt először a jeles napon, a lillafüredi emléktáblánál, ám legfontosabb, akkori kérdése, ma is felmerül benne: jobb-e ma költőnek lenni?
A költői kérdést felvetését követően kitért arra, vajon mi a végzete a poétáknak.
– Szavaik hasznosulnak, vagy sorsuk a befordulás? – tette fel a kérdést a költő, majd szólt József Attiláról, akit, mint mondta, nem önös, sokkal inkább közös érdekek vezettek.
– József Attila saját útját járva követte elődeit. A vers nem lehet öncélú. Lélektől lélekig kell hatnia – tette hozzá Serfőző Simon, majd az aktuálpolitikával kapcsolatban szólt, s kijelentette, ma is szükség volna József Attilákra, ám ehhez erő, felelősség, a zuhogó idővel való szembenézés kell.
Serfőző Simon gondolatait József Attila gondolatai követték, 1933-ból, hiszen Balázs István előadóművész elszavalta az Óda című verset.
Az Ódát követően Pfliegler Péter alpolgármester és Kákóczki András, a kulturális osztály vezetője, Miskolc képviseletében elhelyezte a megemlékezés koszorúját. Az emléktáblánál, majd később József Attila egész alakos szobránál koszorút helyezett el a város vezetésén túl a Magyar Írószövetség helyi képviseletében Serfőző Simon és Györgyei Géza, a MÛÚT folyóirat képviseletében Simon Gabriella és Jenei László, a Montázs Drámapedagógiai és Közművelődési Egyesület nevében Izsó Angelika és Püspöki Péter, a városi és megyei könyvtár nevében Prókai Margit és Tircsné Propper Valéria.
A hivatalos koszorúzást követően általános iskolák és politikai szervezetek is elhelyezték a megemlékezés virágát.
A Költészet napja Miskolcon természetesen folytatódik. A részletes program IDE kattintva olvasható.
Kiss J.
Fotó: F. Kaderják Cs.
Pfliegler Péter alpolgármester ünnepi beszédében elárulta, számára személy szerint is sokat jelent az irodalom, a költészet.
– A szép szó ünnepén elsősorban József Attilára emlékezünk, akinek egész alakos szobra 2005. óta áll a vízesés szomszédságában. Ez a nap azonban alkalom arra is, hogy minden magyar költő előtt fejet hajtsunk, hiszen ők helyettünk is megfogalmazzák gondolatainkat, érzéseinket – mondta az alpolgármester, hozzátéve, József Attila ízig-vérig költő volt, aki mindenkori mércéje az emberségnek.
Az alpolgármester ezt követően a költészet szerepéről ejtett szót. Mint mondta, a poézis isteni kegyben álló művészet, amelyben számtalan múzsa segíti az embert. Az sem baj – jelentette ki Pfliegler Péter –, ha valaki csupán magának ír.
A számtalan verssel kapcsolatban hozzátette, lélekre ható és maradandó költemény kevés van, s azt, hogy mi maradandó, a közönség, az utókor dönti el.
– Ki is a költő? Talán a társadalom lelkiismerete. Sokan, sokféleképpen fogalmazták meg a költő létét. Én azt gondolom, a költő magányos kalandor, hiszen az írás egy magányos kaland. A költő olyan ember, akinek érzékeny lelke megsokszorozza látását. Tiszta szeretetet ad, mindenkinek – tette hozzá, majd szólt a jelenről, amelyet törékeny, a békétlen béke időszakának nevezett, amelyben sok feladat van, s a vers továbbra is kell, hiszen elringat, felráz, és szórakoztat.
Az alpolgármester kitért az Óda születésének körülményeire, illetve szólt a függőkert felújításáról is, hozzátéve, hogy költők terasza is lesz Lillafüreden.
Pfliegler Péter ünnepi beszédét követően Serfőző Simon, József Attila-díjas költő szólt az ünneplőkhöz. Mint mondta, tíz évvel ezelőtt beszélt először a jeles napon, a lillafüredi emléktáblánál, ám legfontosabb, akkori kérdése, ma is felmerül benne: jobb-e ma költőnek lenni?
A költői kérdést felvetését követően kitért arra, vajon mi a végzete a poétáknak.
– Szavaik hasznosulnak, vagy sorsuk a befordulás? – tette fel a kérdést a költő, majd szólt József Attiláról, akit, mint mondta, nem önös, sokkal inkább közös érdekek vezettek.
– József Attila saját útját járva követte elődeit. A vers nem lehet öncélú. Lélektől lélekig kell hatnia – tette hozzá Serfőző Simon, majd az aktuálpolitikával kapcsolatban szólt, s kijelentette, ma is szükség volna József Attilákra, ám ehhez erő, felelősség, a zuhogó idővel való szembenézés kell.
Serfőző Simon gondolatait József Attila gondolatai követték, 1933-ból, hiszen Balázs István előadóművész elszavalta az Óda című verset.
Az Ódát követően Pfliegler Péter alpolgármester és Kákóczki András, a kulturális osztály vezetője, Miskolc képviseletében elhelyezte a megemlékezés koszorúját. Az emléktáblánál, majd később József Attila egész alakos szobránál koszorút helyezett el a város vezetésén túl a Magyar Írószövetség helyi képviseletében Serfőző Simon és Györgyei Géza, a MÛÚT folyóirat képviseletében Simon Gabriella és Jenei László, a Montázs Drámapedagógiai és Közművelődési Egyesület nevében Izsó Angelika és Püspöki Péter, a városi és megyei könyvtár nevében Prókai Margit és Tircsné Propper Valéria.
A hivatalos koszorúzást követően általános iskolák és politikai szervezetek is elhelyezték a megemlékezés virágát.
A Költészet napja Miskolcon természetesen folytatódik. A részletes program IDE kattintva olvasható.
Kiss J.
Fotó: F. Kaderják Cs.