Rácz Sándor 1933. március 17-én született egy Hódmezővásárhelyhez közeli tanyán. 1947-től a budapesti Standard Gyár szerszámkészítőjeként dolgozott. 1956-ban megválasztották a vállalat (akkor már Beloiannisz Híradástechnikai Gyár) üzemi-munkástanácsa tagjának. A kerületi, majd 1956. november 16-án a Nagy-budapesti Központi Munkástanácsba került, amelynek azután december 11-ig – összesen 25 napig – az elnöke volt.
1958 márciusában életfogytiglani börtönre ítélték, 1963 márciusában amnesztiával szabadult.
„Számomra Rácz Sándor a leghitelesebb magyar kortárs közszereplő volt, a legnemesebb értelemben vett homo politicus. Életem egyik nagy ajándékának tekintem, hogy rövid ideig, 2004–2006 között közvetlen munkatársa lehettem. Magyar hazánk és a magyar nép iránti szeretete másokra, így rám is kisugárzott, meghatározta életünket, munkánkat.” – emlékezik rá Alakszainé Oláh Annamária, Miskolc egykori alpolgármestere.
Rácz Sándor 1990-től a Munkástanácsok Országos Szövetségének munkavállalói szószólója volt, 1993-1994 között az 56-os Szövetség elnöki tisztét látta el, 2003-tól haláláig a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) tiszteletbeli elnöke volt. 1999-ben Nagy Imre Emlékplakettel tüntették ki azért a tevékenységéért, amellyel a 1970–1980-as években következetesen küzdött a forradalom emlékének ébrentartásáért. Tollas Tibor Rácz Sándornak írt verséből idézve: szabadon, de sose szabadulva.
„Magyar létkérdésekben megalkuvást nem ismert, két keze ’paraszti’ munkájával tartotta fenn életművét. Nem kért és nem kapott érdemtelen elismeréseket, nem tűrte a hazugságot. Egyenes jelleme, szókimondó és bátor magatartása a rendszerváltás óta is ritkaságszámba ment. Talán éppen ezért nem volt a rendszerváltást követően sem ünnepelt politikus. 2006-ban, a Forradalom 50. évfordulója alkalmából itt, Miskolcon több mint ezer diákkal együtt emlékezett meg a magyar nép szabadságért vívott küzdelméről. Aki látta, hallotta őt erről beszélni, nem felejti el azt soha.”, emlékezik Alakszainé Oláh Annamária.
minap.hu
fotó: MTI