A Hősök napi megemlékezés a Szemere kertben vette kezdetét, a doni emlékhely új kopjafájának avatásával. (Mint ismert, s mint arról beszámoltunk, a miskolci közgyűlés korábbi döntése alapján, Szondy Sándor, fafaragó, népi iparművész és Litwin József iparművész készítette el a emlékhely új kopjafáját). Kriza Ákos polgármester köszöntőjét megelőzően a Konyha Áron, a Lévay József Református Gimnázium diákja szavalta el Áprily Lajos Vallomás című versét.

Kriza Ákos ünnepi beszédében a nemzet hőseire, emlékük ápolásának fontosságára hívta fel a figyelmet.
– A nemzet hőseinek megbecsülésére intő emléknap két évtizeden át visszatérő ünnepe volt a magyarságnak. Az emlékezésnek ezt a tisztességét 1945 után elvették. A hősök emlékünnepét kitörölték a naptárból, ezzel együtt, nemzedékek emlékezetéből is igyekeztek kitörölni. Nemzedékek tudatlanságban tartásával, meg nem történté tenni a hazáért a népért, parancsra vállalt véráldozatot A rendszerváltásnak kellett eljönnie ahhoz, hogy a hősök leszármazottai, véráldozatuknak tisztelői, megbecsülői, az irántuk érzett tisztelettől és megbecsüléstől vezérelve felelevenítsék a régi hagyományt – hangsúlyozta.
Mint a polgármester rámutatott, 2001-től él újra a magyar hősök emlékünnepéről szóló törvény, amely, az „elmúlt ezredév magyar hősei” előtt tiszteleg.
– Azoknak a névtelen hősöknek állít emléket, akik Szent István óta áldozatot hoztak a hazáért. A szabadságért és az ország függetlenségéért küzdő, vérüket, életüket áldozó hazafiak tettei nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar nemzet és állam fennmaradt – mondta Kriza Ákos.
A városvezető, kijelentette, nemzetünk hőseitől leginkább azt kell megtanulnunk, és tovább adni a jövő nemzedékeknek, hogy hogyan lehet egy célért összefogni, közösen dolgozni, cselekedni, mert ez a világban való eligazodást is szolgálja.
– Hősök nélkül nincsen nemzet – béke idején sem. Aki szerint „a demokráciában nincs szükség hősökre” az téved! Éppen hogy a demokrácia sajátosságai követelnek meg tőlünk egy másfajta, de éppoly valóságos hősiességet: a becsület naponta meghozott döntéseit. Ma, amikor történelmünk hőseire emlékezünk, ne csak a rendkívüli tettekre figyeljünk, hanem a legkisebb, hétköznapi cselekedetekre is, amelyeket a tisztesség és a becsület irányít. A biztos, stabil értékrend, amely felismerteti a jövendő nemzedékekkel azt, amiért érdemes lesz küzdeni és áldozatot hozni – zárta gondolatait Kriza Ákos.

A polgármestert követően Szabó Sándor, a belvárosi református gyülekezet vezető lelkipásztora, városi önkormányzati képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy a doni katasztrófa nemzetünknek legalább akkora tragédiája, mint Mohács.
– Erről a tragédiánkról sokáig beszélni sem volt szabad, ám a rendszerváltás óta újból ünnepeljük hőseinket, ezen a mára szinte intézményesült ünnepen, a hősök napján. Ez a nap jelképezi azt, hogy nemzetünk őrzi a hősei emlékét, ápolja azt, és erre tanítjuk gyermekinket is – mondta Szabó Sándor, aki ezt követően köszönetet mondott, a Kriza Ákos polgármesternek, a városvezetésnek, a kopjafát alkotó Szondy Sándornak és Litwin Józsefnek, a Doni Bajtársi Szövetségnek és mindenkinek aki közreműködött abban, hogy a Szemere Kertben 1971-ben létesített emlékhely ismét méltó állapotba kerülhetett. Az eseményen jelen volt több, a doni tragédiát túlélő egykori katona is, az átélt borzalmakról a 89 esztendős Mester István beszélt, akit még két társa, a 94 esztendős Stubner Ferenc és a 91 éves Kovács József kísért el a vasárnapi megemlékezésre.
A beszédeket követően az emlékművet Csögör Orsolya református lelkipásztor, Papp András görög katolikus lelkész parochus és Kádár Pál, minorita szerzetes szentelte fel és áldotta meg, majd azt a városvezetés és a politikai pártok, civil szervezetek koszorúzták meg.
Az emlékezés koszorúit Kriza Ákos, Miskolc polgármestere, Sebestyén László (Fidesz) országgyűlési képviselő, a Doni Bajtársi Szövetség Miskolci csoportja, a Fidesz, a KDNP, az MSZP és a Jobbik képviselői, a Miskolci Egyetem, a Miskolci Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat képviselői, a belvárosi református egyházközösség, a lengyelországi Limanova városából, a Limanovai Föld Hagyományőrző Egyesület képviselői, A Volt Politikai Foglyok Bajtársi Szövetsége megyei szervezetének képviselői, valamint további pártok és civil szervezetek jelenlévő képviselői helyezték el.

A megemlékezés ezt követően a Hősök terén Ady Endre: Imádság háború után című versével folytatódott, melyet Balázs István szavalt el. Ezt Miskolc város elesett hőseinek emlékművénél is koszorúzás követte, Miskolc képviseletében Zsiga Marcell alpolgármester, Sebestyén László országgyűlési képviselő, a Fidesz-KDNP, az MSZP, a Jobbik képviselői, a Miskolci Egyetem és a Magyar Honvédség, és további pártok, civil szervezetek koszorúztak.A megemlékezés a Hősök temetőjében lévő emlékműveknél zárult, ahol szintén koszorúztak. A temetőt előző nap önkéntes I. világháborús temetőtakarítási akcióra és interaktív történelemórára keretében takarította ki a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Család, Esélyteremtési és Önkéntes Ház, a Háromkő Egyesület valamint a Magyar Cserkésszövetség II. Kerülete.

További képek a kopjafa avatásáról...
..a Hősök terén tartott megemlékezésről...
...és a Hősök temetőjéből.
A magyar hősök emléknapjának eredete az 1917. évi VIII. törvényre vezethető vissza, amely arra kötelezett minden községet, hogy méltó emléket állítson elesett hőseinek. A jogszabály kimondta, hogy megfelelő módon kifejezésre kell juttatni és az utókor számára meg kell örökíteni a nemzet hősi halottainak kegyeletteljes tiszteletét. 1925. május 1-jén a honvédelmi miniszter hősök emlékünnepe elnevezéssel nemzeti ünneppé nyilvánította május utolsó vasárnapját. Nagyszabású rendezvénysorozat 1944-ben volt utoljára, 1945-ben még megemlékeztek a hősök napjáról, 1946-tól azonban elmaradtak a hivatalos megemlékezések.

Az első és a második világháború hőseiről Magyarországon 1989. május 29-én emlékeztek meg ismét nyilvánosan Szekszárdon. Az első állami rendezvényt 1990-ben tartották meg. A magyar hősök emlékének megörökítéséről és a magyar hősök emlékünnepéről szóló 2001. évi törvény ismét a magyar hősök emlékünnepévé nyilvánította minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját.
Tajthy Ákos
fotó: F. Kaderják Csilla

Kriza Ákos ünnepi beszédében a nemzet hőseire, emlékük ápolásának fontosságára hívta fel a figyelmet.
– A nemzet hőseinek megbecsülésére intő emléknap két évtizeden át visszatérő ünnepe volt a magyarságnak. Az emlékezésnek ezt a tisztességét 1945 után elvették. A hősök emlékünnepét kitörölték a naptárból, ezzel együtt, nemzedékek emlékezetéből is igyekeztek kitörölni. Nemzedékek tudatlanságban tartásával, meg nem történté tenni a hazáért a népért, parancsra vállalt véráldozatot A rendszerváltásnak kellett eljönnie ahhoz, hogy a hősök leszármazottai, véráldozatuknak tisztelői, megbecsülői, az irántuk érzett tisztelettől és megbecsüléstől vezérelve felelevenítsék a régi hagyományt – hangsúlyozta.
Mint a polgármester rámutatott, 2001-től él újra a magyar hősök emlékünnepéről szóló törvény, amely, az „elmúlt ezredév magyar hősei” előtt tiszteleg.
– Azoknak a névtelen hősöknek állít emléket, akik Szent István óta áldozatot hoztak a hazáért. A szabadságért és az ország függetlenségéért küzdő, vérüket, életüket áldozó hazafiak tettei nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a magyar nemzet és állam fennmaradt – mondta Kriza Ákos.
A városvezető, kijelentette, nemzetünk hőseitől leginkább azt kell megtanulnunk, és tovább adni a jövő nemzedékeknek, hogy hogyan lehet egy célért összefogni, közösen dolgozni, cselekedni, mert ez a világban való eligazodást is szolgálja.
– Hősök nélkül nincsen nemzet – béke idején sem. Aki szerint „a demokráciában nincs szükség hősökre” az téved! Éppen hogy a demokrácia sajátosságai követelnek meg tőlünk egy másfajta, de éppoly valóságos hősiességet: a becsület naponta meghozott döntéseit. Ma, amikor történelmünk hőseire emlékezünk, ne csak a rendkívüli tettekre figyeljünk, hanem a legkisebb, hétköznapi cselekedetekre is, amelyeket a tisztesség és a becsület irányít. A biztos, stabil értékrend, amely felismerteti a jövendő nemzedékekkel azt, amiért érdemes lesz küzdeni és áldozatot hozni – zárta gondolatait Kriza Ákos.

A polgármestert követően Szabó Sándor, a belvárosi református gyülekezet vezető lelkipásztora, városi önkormányzati képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy a doni katasztrófa nemzetünknek legalább akkora tragédiája, mint Mohács.
– Erről a tragédiánkról sokáig beszélni sem volt szabad, ám a rendszerváltás óta újból ünnepeljük hőseinket, ezen a mára szinte intézményesült ünnepen, a hősök napján. Ez a nap jelképezi azt, hogy nemzetünk őrzi a hősei emlékét, ápolja azt, és erre tanítjuk gyermekinket is – mondta Szabó Sándor, aki ezt követően köszönetet mondott, a Kriza Ákos polgármesternek, a városvezetésnek, a kopjafát alkotó Szondy Sándornak és Litwin Józsefnek, a Doni Bajtársi Szövetségnek és mindenkinek aki közreműködött abban, hogy a Szemere Kertben 1971-ben létesített emlékhely ismét méltó állapotba kerülhetett. Az eseményen jelen volt több, a doni tragédiát túlélő egykori katona is, az átélt borzalmakról a 89 esztendős Mester István beszélt, akit még két társa, a 94 esztendős Stubner Ferenc és a 91 éves Kovács József kísért el a vasárnapi megemlékezésre.
A beszédeket követően az emlékművet Csögör Orsolya református lelkipásztor, Papp András görög katolikus lelkész parochus és Kádár Pál, minorita szerzetes szentelte fel és áldotta meg, majd azt a városvezetés és a politikai pártok, civil szervezetek koszorúzták meg.
Az emlékezés koszorúit Kriza Ákos, Miskolc polgármestere, Sebestyén László (Fidesz) országgyűlési képviselő, a Doni Bajtársi Szövetség Miskolci csoportja, a Fidesz, a KDNP, az MSZP és a Jobbik képviselői, a Miskolci Egyetem, a Miskolci Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat képviselői, a belvárosi református egyházközösség, a lengyelországi Limanova városából, a Limanovai Föld Hagyományőrző Egyesület képviselői, A Volt Politikai Foglyok Bajtársi Szövetsége megyei szervezetének képviselői, valamint további pártok és civil szervezetek jelenlévő képviselői helyezték el.

A megemlékezés ezt követően a Hősök terén Ady Endre: Imádság háború után című versével folytatódott, melyet Balázs István szavalt el. Ezt Miskolc város elesett hőseinek emlékművénél is koszorúzás követte, Miskolc képviseletében Zsiga Marcell alpolgármester, Sebestyén László országgyűlési képviselő, a Fidesz-KDNP, az MSZP, a Jobbik képviselői, a Miskolci Egyetem és a Magyar Honvédség, és további pártok, civil szervezetek koszorúztak.A megemlékezés a Hősök temetőjében lévő emlékműveknél zárult, ahol szintén koszorúztak. A temetőt előző nap önkéntes I. világháborús temetőtakarítási akcióra és interaktív történelemórára keretében takarította ki a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Család, Esélyteremtési és Önkéntes Ház, a Háromkő Egyesület valamint a Magyar Cserkésszövetség II. Kerülete.

További képek a kopjafa avatásáról...
..a Hősök terén tartott megemlékezésről...
...és a Hősök temetőjéből.
A magyar hősök emléknapjának eredete az 1917. évi VIII. törvényre vezethető vissza, amely arra kötelezett minden községet, hogy méltó emléket állítson elesett hőseinek. A jogszabály kimondta, hogy megfelelő módon kifejezésre kell juttatni és az utókor számára meg kell örökíteni a nemzet hősi halottainak kegyeletteljes tiszteletét. 1925. május 1-jén a honvédelmi miniszter hősök emlékünnepe elnevezéssel nemzeti ünneppé nyilvánította május utolsó vasárnapját. Nagyszabású rendezvénysorozat 1944-ben volt utoljára, 1945-ben még megemlékeztek a hősök napjáról, 1946-tól azonban elmaradtak a hivatalos megemlékezések.

Az első és a második világháború hőseiről Magyarországon 1989. május 29-én emlékeztek meg ismét nyilvánosan Szekszárdon. Az első állami rendezvényt 1990-ben tartották meg. A magyar hősök emlékének megörökítéséről és a magyar hősök emlékünnepéről szóló 2001. évi törvény ismét a magyar hősök emlékünnepévé nyilvánította minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját.
Tajthy Ákos
fotó: F. Kaderják Csilla