A magyar gyermekirodalom egyik kiemelkedő alakja, akit mint „nagy mesemondót” tiszteltek kortársai és az utókor. Fiatal korában néprajzi gyűjtéseken vett részt, így a népköltészet és népnyelv szeretete és képviselete jellemezte akkor is, amikor bölcsészdiplomával és újságírói gyakorlattal rendelkezve 1887-től országgyűlési képviselő lett. Képviselőként közoktatási kérdésekkel és az ifjúság ügyeivel foglalkozott. A meseátdolgozások mellett írt színdarabokat, történelmi és irodalomtörténeti munkákat is. Jelentős szerkesztői munkássága, a napilapokban és folyóiratokban rendszeresen megjelenő publikációi. Részt vállalt az 1889-ben induló első gyermeklap, „Az Én Újságom” szerkesztésében. (1859–1929 között élt, Kisbaconban született, ott is nyugszik. Végrendeletének utolsó három szava így volt olvasható: „fő, hogy dolgozzanak”.)D. I.