A Miskolci Nemzeti Színház Nagyszínházában gyűltek össze a teátrum társulatának tagjai pénteken. Műszaki dolgozók, színművészek, táncosok, mindenki ott volt, hiszen ezúttal is véget ért egy színházi évad Miskolcon.A társulati ülésen természetesen ezúttal is megemlékeztek az évad közben elhunyt tagokról, majd egy rövidfilmet nézhetett meg a társulat, amely összefoglalta a szeptember óta történteket. Kiss Csaba, a teátrum direktora köszöntötte ezután a nézőtéren ülőket, megköszönve a sok munkát. Mint mondta, nehéz, megfeszített, boldog és sikeres évad áll mögöttük, ám ezúttal nem a nagy eredményekről és a sikerekről szeretne szólni, sokkal inkább legemlékezetesebb pillanatairól.
A Miskolci Nemzeti Színház Nagyszínházában gyűltek össze a teátrum társulatának tagjai pénteken. Műszaki dolgozók, színművészek, táncosok, mindenki ott volt, hiszen ezúttal is véget ért egy színházi évad Miskolcon.
A társulati ülésen természetesen ezúttal is megemlékeztek az évad közben elhunyt tagokról, majd egy rövidfilmet nézhetett meg a társulat, amely összefoglalta a szeptember óta történteket. Kiss Csaba, a teátrum direktora köszöntötte ezután a nézőtéren ülőket, megköszönve a sok munkát. Mint mondta, nehéz, megfeszített, boldog és sikeres évad áll mögöttük, ám ezúttal nem a nagy eredményekről és a sikerekről szeretne szólni, sokkal inkább legemlékezetesebb pillanatairól.
– Arra kértem a művészeti tanács tagjait, hogy három percben foglalják össze a legemlékezetesebb, legszebb pillanataikat. Számomra a legszebb pillanat a születés pillanata. Két kiemelkedő élményem van. Amikor a Padlás felvételei készültek a Kamarában, több mint 10 órát dolgoztak a zenészek. Elutazott hozzánk Presser Gábor, aki az egyik dalnál be is ült a zongora mögé, hogy együtt játsszon a zenészekkel. Nem volt benne az ujjában a dal, hiszen biztosan régen játszotta, s többször elkezdődött a felvétel, s a zenészeink türelmesek, lelkesek voltak – mondta Kiss Csaba, akinek másik élménye már nem fért bele a számára is kirótt három percbe, így átadta a szót Béres Attila igazgatóhelyettesnek, aki elárulta, nehéz döntés volt számára, hogy Miskolcra jött.
– Magabiztos, munkalehetőségekkel kecsegtető életet éltem. Amikor idejöttem a Miskolci Nemzeti Színházba, tele voltam kétségekkel. Eltelt az évad, két előadást rendeztem, és elfelejtettem a kételyt. Olyan emberekkel találkoztam, akiktől sokkal többet kaptam, mint amit kaphattam volna például San Franciscoban. A második legszebb emlékem, hogy ma reggel is azt mondta a gyerekem: „szeretem Miskolcot”, ezt köszönöm nektek – mesélte Béres Attila, akit Szőcs Artur váltott a színpadon.
Szőcs Artur rendező, aki rendezett, és játszott is az elmúlt évadban, kiemelte, június 5-én volt épp’ egy éve, hogy gyalogszerrel elindultak Miskolcra. Számára az új emberekkel való találkozás volt a legörömtelibb, majd Tolsztoj egyik művéből olvasva töltötte ki a neki szánt három percet. – Szeretném kérni azokat, akikkel gyalogosan érkeztünk ide, hogy ősszel vigyünk előadásokat azokra a településekre, ahol jártunk egy éve, hiszen olyan helyzetben vannak, hogy nem tehetik meg, hogy eljöjjenek ide a miskolci nemzetibe – tette hozzá végül. Szabó Máté rendező számára számos feledhetetlen pillanat volt szeptember óta. Felsorolta többek között azt az érzést, amikor felcsendült a Padlás előadásában a Fényév távolság, mikor Kocsis Pálról azt hitte, tényleg ő az ördög, illetve amikor azt hitte Gáspár Tibor megőrült, vagy amikor a Hamlet felolvasása közben belépett Rusznák András, Hamletként.
Rusznyák Gábor rendező, aki idén lett 40 éves elmondta, mindig szeretett volna gyereket, ám hivatása ezt nehézkessé tette. – Mindig az előadásokat tekintettem gyerekemnek. A Padlás bemutatóján azonban a kedvesemnél megindult a szülés. Mi azt szerettük volna, ha Budapesten születik, ám ő Miskolcot választotta. A gyerekem anyakönyvi kivonatán az áll, születési helye: Miskolc. Valami végérvényesen ideköt engem – mondta.
Keszég László következett, aki szintén kihasználta a neki is kimért három percet. Elárulta, a második bemutatóját követően a műszak dolgozói azt mondták neki, hogy ő már itthon van, ezt jól jegyezze meg. – Nincs nap, hogy ez ne jutna eszembe. Egy rendező nem mindig kap ilyen nagy díjat – tette hozzá, majd rövid performanszt adott elő, Az ébredő tigris címmel.
Cser Ádám zenei vezető, karmester elmondta, a siker számára az, amikor a zenekari árokban megszületik az előadás. Amikor a pillanatok spontán történnek, de tökéletesen. Hozzátette, számára a taps nem jelent semmit, sokkal inkább az átélt pillanatok tartalma.
Az évadzáró társulati ülésen részt vett Kriza Ákos polgármester is, aki díjat alapított a fiatal színművészek számára. A társulat szavazatai alapján a legjobb fiatal színész Rusznák András lett, aki Miskolc felé „félúton” lerobbant az autójával, így nem tudta átvenni az elismerést a polgármestertől.
Preview Image
Kriza Ákos köszöntőjében elmondta, nagyon meg van hatódva, hiszen igazi társulat jött létre. – Két évvel ezelőtt, amikor elgondolkoztunk, milyen színházat szeretnénk Miskolcon, én olyat szerettem volna, hogy ne akarjak más színházba menni. Ez meg is valósult. A legfontosabb az egység, ami létrejött. A fiatalok tüze az idősebbeket hajtja, az idősebb színművészek bölcsessége pedig hat a fiatalokra. Büszkeséggel tölt el, hogy ma Magyarországon, Miskolcon van „A” színház – hangsúlyozta a polgármester. Kesselyák Gergely az operafesztivál vezetője is köszöntötte a színházi társulatot. Szólt a fesztiválról, s örömét fejezte ki, hogy ismét teljesen a teátrumba költözhettek.
A beszédeket követően díjátadó ceremónia következett. A nézők szavazatai alapján, az Ábrahám István-díjat, vagyis a legjobb férfiszínésznek járó elismerést Görög László kapta, a Máté Baba-díjat, a legjobb női színésznek járó elismerést Jancsó Dóra érdemelte ki, a legjobb előadásnak pedig Az ördög című darabot választották – a kitűntetést Szabó Máté, a rendező vette át.
A közönség mellett azonban a társulat is szavazott: Az Év hangja: Tötös Roland A legjobb zenész: Járdányiné Matakovics Kamilla A legjobb táncos: Kocsis Andrea A legjobb díszlettervező: Zeke Edit A legjobb jelmeztervező: Pap Janó A legjobb női karakteralakítás: Szirbik Bernadett A legjobb férfi karakteralakítás: Görög László A legjobb színésznő: Györgyi Anna A legjobb színész: Harsányi Attila A legjobb a kulisszák mögött: a díszítő csapata
Losó József, a Mirsa vezetője is díjat alapított, amelyet szubjektív, nézői szemmel ítélt oda Rusznák Andrásnak, a Gézagyerekben nyújtott alakításáért és Kiss Csabának, a Hamlet rendezőjének. Kiss J. Fotó: Juhász Á.
