– Lezárult az első ciklus. Hogyan értékeli az elmúlt három évet?– Fel szerettünk volna lépni egy magasabb lépcsőfokra. Az első évben sikerült leküzdenünk ezt az akadályt, hiszen feljutottunk az első osztályba. A következő esztendőben az volt a célunk, hogy kialakítsunk egy középcsapatot, aztán ahogy jöttek az eredmények, úgy nőtt az étvágy is, és nagyon közel került az Európa-ligás szereplés. Sportemberekként szerettük volna, ha élünk a lehetőséggel, annak ellenére, hogy nem ez volt a célkitűzés. A harmadik évben aztán változtattunk a korábbi stratégián, nem csak magunktól, így hozta az élet. Válogatott játékosok szabadultak fel, akiket lehetőségünk lett leigazolni. A szurkolóknak szerettünk volna örömet okozni, hogy a nemzeti együttes tagjait hozzuk el Miskolcra. Ebben volt némi kockázat, mert tudtuk, hogy idő kell a beilleszkedésükhöz, játékba lendülésükhöz, s kondicionálisan is le voltak maradva. Éppen ezért hosszú távú szerződést kötöttünk Rudolf Gergellyel és Kádár Tamással is. Azt reméljük, hogy a második évben mindenképpen kijön, ami bennük van, így idén várjuk tőlük a kiugrást. Lezárult a három év, mely során rengeteget tanultunk, de sok hibát is elkövettünk, de aki dolgozik, az vét is. Volt, amit megpróbáltunk, de nem jött össze, ezeknek más módszerekkel újra nekiugrunk. Kétségkívül többet vártunk idén a csapattól és magunktól is. A tavalyi hetedik hely után előrelépést vártunk, ehhez minden adva volt. Az okokat vizsgáljuk, de nem szeretnék sokáig a múltba révedni, mert az nem vezet sehova. A hibákból okulva reméljük, hogy a következő ciklus sikeresebb lesz, és előrébb tudunk lépni. Még annyi, hogy a spanyol légiósok megédesítették ezt a periódust, fantasztikus dolgokat produkáltak, elég csak Luque búcsúmérkőzésére visszagondolni. Ilyet én személy szerint még nem tapasztaltam Magyarországon, de nálam idősebb, tapasztaltabb emberek is ezt mondták. Ezért mindenképpen megérte, még akkor is, hogy ha van hiányérzet, és szerettünk volna eredményekben is gazdagabban produkálni. Jövőre ismét nekifutunk, de mindaddig próbálkozunk, míg el nem érjük céljainkat. Kitartóak vagyunk, a harci szellem nem változott.
– Milyen tapasztalatokkal szolgált az előző szezon? Az egyik csapatnál sem jó, ha három edző is irányít egy szezonon belül.
– Nem tisztem szakmailag értékelni őket, de látjuk, hogy a legkiválóbb edzőknek, például José Mourinhonak sem sikerül mindig minden. Nem így terveztük, nem szerettünk volna három szakembert elfogyasztani. Szerencsétlen szituáció volt. Azért is kötöttünk Tomiszlav Sziviccsel hároméves szerződést, mert hosszú távon tervezünk vele, szerintem csak így van értelme. Építkezni kell, bízni az edzőben. A futballban nincs semmire garancia, de tanulva az előzményekből, türelmesnek kell lenni a nyomás ellenére. Le lehet vonni tanulságként, hogy megfontoltabbaknak kell lennünk. Reméljük, most megtaláltuk a csapathoz leginkább illő edzőt, ami fontos, hiszen ha nincs meg a kémia, nem találja meg a játékosokkal, szurkolókkal a kapcsolatot, lehet bármilyen jó edző, akkor nem jön a siker. Megalkuvás nélküli, látványos futballt játszat Szivics, aki szigorú ember hírében áll. Éppen ez volt az egyik probléma a szezon során, hogy fegyelmezetlen volt az együttes és mi, a klub is, hiszen nem követeltük eléggé a szabályok betartását, a fegyelmet. Ebben is fejlődnünk kell, hogy sikeresebb év legyen az előttünk álló.
– Milyen főbb sarokpontok mentén tervezik a jövőt?
– Az elmúlt három év tanulási időszak volt, hogy megtanuljuk az irányt, megtapasztaljuk, kivel érdemes dolgozni, milyen irányba kell menni, milyen célokat fogalmazhatunk meg és kivel szemben. A következő ciklus feladata számunkra, hogy ezeket következetesen betartsuk, az irányt – ha törik, ha szakad – tartsuk, és fejlődjünk mi magunk is. A nézők kiszolgálásában van lemaradásunk Európához képest. Mindig azt mondjuk, hogy a nyugatot kell mércének tekintenünk, nem azt, hogy itthon hogyan állunk.
Az interjú következő részét holnap olvashatják. Dudás Hunor kitér az igazolásokra, az egykori adósságállományra, a javadalmazásra és az ultrákra is.
J. I., S. P.