Miután kiválasztottuk a megfelelő helyre a megfelelő növényt, gondoskodnunk kell az alkalmas támasztékról, ami lehet csupán a kerítés, vagy a fal is, de lehet léckeret, fémrács, huzalháló, stb.
A támrendszert mindig a növény véglegesnek szánt méretéhez és súlyához igazítsuk. Anyagukat, formájukat úgy válasszuk meg, hogy a kert dekorációját segítse, és a növény igényeit is kielégítse. Abban az esetben, ha az ültetni kívánt faj nem örökzöld, számolnunk kell azzal, hogy lombhullás után a támrendszer láthatóvá válik. Szaküzletekben a választék igencsak bőséges. Fontos, hogy a felületkezelés tartósságára törekedjünk, mivel a kúszónövények erélyes növekedése mellett nemigen lesz lehetőségünk 4-5 évente újrafesteni.
Az ültetést követő időszakban, de azt követően is szükség lesz a hajtások „vezetésére”, ezért a hajtásokat igazítsuk, kötözzük a támasztékhoz.
Olyan növények esetében, melyek önálló kapaszkodásra nem képesek – vízszintesen kúsznak –, a virágzás segítése érdekében vízszintesen vezessük a hajtásokat. A csavarodva kúszó növényeket legyező formában rögzítsük, így hamarabb takarják a felületet.
Kötözéskor rugalmas gumiszalaggal vagy kötözőszalaggal, 8-ast formázó kötéssel rögzítsük a növényeket, melyek a hajtások vastagodását nem akadályozzák, a kérget nem sértik.
Ha falfelületet zöldítünk, akkor az alsó hajtások vízszintes, oldal irányú vezetésére törekedjünk, így a hajtásrendszer fejlődésével a felfelé törő hajtások által sűrűbbé válik a növény.
Abban az esetben, ha a kívánt magasságot elérte a vezérhajtásunk, a továbbiakban a vízszintes elemekhez rögzítsük.
A növények rendszeres gondozása általánosságban az öntözést és a tápanyag-utánpótlást jelenti. Fontos, hogy kiültetéskor a megfelelő szerves anyaggal ellátott ültetőgödör biztosítása mellett se hagyjuk a növényünket évekig utánpótlás nélkül. Szakboltokban beszerezhetőek speciális kúszónövénytápok, amelyek makro- és mikroelem-tartalmukkal kielégítik a növényeink szükségleteit, de komposzttal, érett szerves trágyával is gazdagítható a talajélet.
Kellő csapadék hiányában a vízutánpótlásról sem szabad megfeledkeznünk. A pangó víz kialakulását kerüljük még azoknál a fajoknál is, amelyek kifejezetten a nedves területeket kedvelik.
A fagyérzékeny, vagy a talaj kiszáradására érzékeny fajok esetében hasznos lehet a mulccsal, gallyakkal, forgáccsal, szalmával való takarás, vagy a földdel való felkupacolás.
Kórokozók és kártevők elleni védelemre is szükségünk lehet. A betegségek és a rovarok leginkább a legyengült növényeket támadják meg, ezért a megelőzéssel sok kellemetlenségtől megkímélhetjük magunkat. Rózsákon, klemátiszon, szőlőn gombás betegségek kialakulására számíthatunk (rozsda, fuzárium, peronoszpóra, lisztharmat). Ezek a levélen jelentkező kórképek mellett a hajtás sorvadásához, elhalásához is vezethetnek. A vegyszeres kezelésen túl a beteg hajtások eltávolításával is segíthetjük a védekezést.
A kártevők közül a vincellérbogár, a meztelen csiga és a levéltetű megjelenése gyakori. Ellenük lehetőleg 0 napos élelmezés-egészségügyi és munka-egészségügyi várakozási idejű szereket használjunk. Érdemes néhány házi praktikát is kipróbálni (levéltetvek ellen mosószappanos vagy csípős paprikás lé, mentalevél-főzet, meztelen csigák ellen sörcsapda, fahamu, aljzatcsapdák).
Talán a legfontosabb és legtöbb szakértelmet igénylő ápolási munka a metszés. Ennek néhány fontos alapszabályát ismertetjük, de ha valaki ezután sem biztos a dolgában, keresse ki a részletes szakirodalmat, vagy forduljon szakemberhez.
A metszés célja: beteg, sérült részek eltávolítása; optimális virághozam elérése; optimális növekedés biztosítása; az öregedés meggátolása; túlzott terjeszkedés visszaszorítása.
A metszési felületet minden esetben a rügy fölött 5-10 mm magasságban vágjuk, úgy, hogy a rügy a magasabbik oldalon maradjon, ezáltal a vizet elvezetjük és meggátoljuk a berothadását. A rügy mindig abba az irányba nézzen, amelyre vezetni akarjuk a hajtásfejlődést.
Minden esetben éles, tiszta metszőollót használjunk! Tőből távolítsuk el a beteg, sérült hajtásokat, vagy hajtásrészeket. Az útban lévő, egymást keresztező, kuszán növő hajtásokat vágjuk ki. Az elöregedett hajtásokat, vesszőket egy fiatalabb elágazásig vágjuk vissza (megvastagodott, sötétebb színű hajtások). Ritkítsuk meg a növényt. A virághozam beállítás érdekében a virágalapot képező hajtásokat egymástól 20-25 cm távolságra meghagyva felére, egyharmadára célszerű visszavágni.
A metszés idejének meghatározása nagyon egyszerű: a kora tavaszi virágzásúakat virágzás után és ősszel metsszük, míg a nyári virágzásúakat metszhetjük tavasszal is.
Czifrusz Natália | Miskolci Napló