Királyné Baranyi Katalin és Király István nemcsak a Bükki maratonon, a hétköznapokon is együtt fut.
– Elég kemény volt, minden erőre szükségem volt, hogy végigcsináljam, de a férjem segített a futás során – kezdte Katalin. – Sokkal könnyebb párban futni, doppingot ad az embernek. Egyébként rendszeresen járunk együtt futni – vette át a szót Király István. – A sár miatt rendkívül csúszott a terep, lefelé alig lehetett megállni. Ettől függetlenül jövünk jövőre is – tette hozzá.
Farmosi Imre – aki eddig szinte valamennyi Bükki Hegyi Maratonon részt vett – 10,5 kilométeres kört futott.
– Tudtam, hogy nagy sár lesz, így nem vállaltam hosszabb távot, ráadásul nehezebb lett a pálya a tavalyihoz képest. Heti 3-4, akár öt edzéssel készülök a versenyekre, alkalmanként másfél órát. Csak ajánlani tudom ismerőseimnek, kollégáknak, hogy fussanak, a nulláról kezdve fél év alatt elérhető az a szint, hogy teljesíteni tudják a tíz kilométeres távot – hangsúlyozta a futó.
Gulyás János debreceni versenyző először vett részt a miskolci viadalon, de tetszett neki a terep – s nem csak azért, mert 1:46.59 órás idővel megnyerte a félmaratont edzőtársa, Spitzmüller Zsolt előtt.
– Csúsztunk-másztunk, estünk-keltünk a sáros terepen, tiszta sár lettem, de tetszett a pálya. Főleg, amikor négykézláb kellett felfelé mászni, alföldi gyerekként nekem ez igazán érdekes volt. Jövőre mindenképp visszatérek, hogy megvédjem címemet.
A maraton győztese, Karlowitz-Juhász Tamás arra koncentrált, hogy egyenletes tempóban fusson végig, és titkon abban reménykedett, négy órán belül marad. Ez sikerült is neki, hiszen 3:58.50-nél lépett át a célszalagon.
– Ügyeltem arra, hogy ne fussam ki magam az elején, egyenletes, egyórás köröket teljesítsek. Az utolsó körben, főleg a végén, kicsit nyomni kellett, hogy meglegyen. Már a bemelegítésnél érezni lehetett, hogy magas a páratartalom, meleg volt, eszerint osztottam be az erőmet, és vigyáztam arra, hogy ne csússzak el, nehogy megsérüljek – árulta el a „királytáv” aranyérmese, aki születésnapján lepte meg magát a sportsikerrel.
Vasárnap második alkalommal rendezték meg a Kondenzgyík Maraton elnevezésű hegyikerékpáros ranglista versenyt, ahol mintegy 250-en pattantak nyeregbe. Nagy András főszervező elmondta, az időjárás sok indulót távol tartott a helyszíni nevezéstől.
– Az elmúlt év után pozitív visszajelzések érkeztek, ez meglátszott az előnevezések számán is, hatszor annyi jelentkezés érkezett, mint az előző évben. A leglényegesebb, hogy kiszolgáljuk a versenyzőket, hetek óta dolgoztunk pályán, bár a sár nehezített a terepen. Váltakozó volt a talaj minősége, sáros és száraz szakaszok váltakoztak, de nagyon szép terepen is tekerhettek a versenyzők.
Záray László, a Merida Maraton Team kerékpárosa második lett a felnőtt férfiak 28 kilométeres mezőnyében.
– Nagyon kemény volt a verseny, hosszú országúti edzésekkel készültem a megmérettetésre, így éreztem is a fáradtságot. A bringám nagyon jól teljesített a sáros körülmények között is, de a gumiválasztásom nem volt a legjobb. Az első emelkedő végéig vezettem a mezőnyt, de a saras részeken sokszor tolnom kellett, a sárgumikkal induló ellenfeleim itt előnyt élvezhettek okosabb döntésük miatt. Próbáltuk keresni a nyomvonalakat, de mindenhol nagy volt a latyak. Nem sikerült nyertem, így kicsit csalódott vagyok – összegzett a tavalyi győztes.
J. I., S. P.
Fotó: Juhász Á.
– Elég kemény volt, minden erőre szükségem volt, hogy végigcsináljam, de a férjem segített a futás során – kezdte Katalin. – Sokkal könnyebb párban futni, doppingot ad az embernek. Egyébként rendszeresen járunk együtt futni – vette át a szót Király István. – A sár miatt rendkívül csúszott a terep, lefelé alig lehetett megállni. Ettől függetlenül jövünk jövőre is – tette hozzá.
Farmosi Imre – aki eddig szinte valamennyi Bükki Hegyi Maratonon részt vett – 10,5 kilométeres kört futott.
– Tudtam, hogy nagy sár lesz, így nem vállaltam hosszabb távot, ráadásul nehezebb lett a pálya a tavalyihoz képest. Heti 3-4, akár öt edzéssel készülök a versenyekre, alkalmanként másfél órát. Csak ajánlani tudom ismerőseimnek, kollégáknak, hogy fussanak, a nulláról kezdve fél év alatt elérhető az a szint, hogy teljesíteni tudják a tíz kilométeres távot – hangsúlyozta a futó.
Gulyás János debreceni versenyző először vett részt a miskolci viadalon, de tetszett neki a terep – s nem csak azért, mert 1:46.59 órás idővel megnyerte a félmaratont edzőtársa, Spitzmüller Zsolt előtt.
– Csúsztunk-másztunk, estünk-keltünk a sáros terepen, tiszta sár lettem, de tetszett a pálya. Főleg, amikor négykézláb kellett felfelé mászni, alföldi gyerekként nekem ez igazán érdekes volt. Jövőre mindenképp visszatérek, hogy megvédjem címemet.
A maraton győztese, Karlowitz-Juhász Tamás arra koncentrált, hogy egyenletes tempóban fusson végig, és titkon abban reménykedett, négy órán belül marad. Ez sikerült is neki, hiszen 3:58.50-nél lépett át a célszalagon.
– Ügyeltem arra, hogy ne fussam ki magam az elején, egyenletes, egyórás köröket teljesítsek. Az utolsó körben, főleg a végén, kicsit nyomni kellett, hogy meglegyen. Már a bemelegítésnél érezni lehetett, hogy magas a páratartalom, meleg volt, eszerint osztottam be az erőmet, és vigyáztam arra, hogy ne csússzak el, nehogy megsérüljek – árulta el a „királytáv” aranyérmese, aki születésnapján lepte meg magát a sportsikerrel.
Vasárnap második alkalommal rendezték meg a Kondenzgyík Maraton elnevezésű hegyikerékpáros ranglista versenyt, ahol mintegy 250-en pattantak nyeregbe. Nagy András főszervező elmondta, az időjárás sok indulót távol tartott a helyszíni nevezéstől.
– Az elmúlt év után pozitív visszajelzések érkeztek, ez meglátszott az előnevezések számán is, hatszor annyi jelentkezés érkezett, mint az előző évben. A leglényegesebb, hogy kiszolgáljuk a versenyzőket, hetek óta dolgoztunk pályán, bár a sár nehezített a terepen. Váltakozó volt a talaj minősége, sáros és száraz szakaszok váltakoztak, de nagyon szép terepen is tekerhettek a versenyzők.
Záray László, a Merida Maraton Team kerékpárosa második lett a felnőtt férfiak 28 kilométeres mezőnyében.
– Nagyon kemény volt a verseny, hosszú országúti edzésekkel készültem a megmérettetésre, így éreztem is a fáradtságot. A bringám nagyon jól teljesített a sáros körülmények között is, de a gumiválasztásom nem volt a legjobb. Az első emelkedő végéig vezettem a mezőnyt, de a saras részeken sokszor tolnom kellett, a sárgumikkal induló ellenfeleim itt előnyt élvezhettek okosabb döntésük miatt. Próbáltuk keresni a nyomvonalakat, de mindenhol nagy volt a latyak. Nem sikerült nyertem, így kicsit csalódott vagyok – összegzett a tavalyi győztes.
J. I., S. P.
Fotó: Juhász Á.