Akár az állat, akár maga az ember kapcsán sok tévhit terjed arról, hogy a kullanccsal hogyan kerülhetünk kapcsolatba, illetve, hogy mit kell tennünk, ha már kullancsot találunk magunkban, családtagunkban, házi kedvencünkben. Az Orpheus Állatvédő Egyesület és Földvári Gábor, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar Parazitológiai és Állattani Tanszékének adjunktusa segítségével vettük ezeket végig.
A hirtelen ébredező tavasz a kullancsok szaporodását is meggyorsítja. A melegebb, nedves időszakot szeretik legjobban a vérszívó paraziták. Mielőtt erdőbe, mezőbe kirándulásokat szervezünk, vagy sétákat teszünk a szabadban, érdemes informálódni a kullancs által elszenvedhető betegségekről, a kullancscsípés megelőzéséről is.
Kullancsok a füves, bokros, fákkal teli területeken sűrűbben megtalálhatóak. A vérszívó paraziták rejtőzködő életmódot folytatnak, mert nem kedvelik a fényt, a szárazságot és a nagyon meleget sem. Egyedfejlődésükhöz elengedhetetlen a vérszívás. Az állatok vagy az emberek szervezetéből kiszívott vér azonban nemcsak a kullancsot táplálja, hanem a testükben lévő különféle kórokozóknak is kiváló táptalajul szolgál.
Mi a teendő kullancscsípés esetén?
A lehető leghamarabb gondoskodjunk a kullancs eltávolításáról. Lehetőleg kerüljük a számunkra ismeretlen módszereket, melyből nagyon sokféle létezik. Modern kullancskiszedő csipesszel (melyet patikákban lehet kapni) ki lehet szedni a parazitát. Csípés után fertőtlenítsük a csípés helyét, és haladéktalanul keressük meg háziorvosunkat, aki el tudja mondani a csípésre alkalmazandó teendőket. A kullancs kiszedése után keletkezett sebet gyógyulásáig rendszeresen figyeljük.
Hazánkban a kullancsok által terjesztett betegségek közül leggyakrabban főleg kettő okoz súlyos betegséget. A vírus által okozott vírusos agyhártya-, agyvelőgyulladás – kullancs-encefalitis – régebb óta ismert, és többnyire az ország nyugati és északi megyéiben fordul elő.
A baktérium okozta betegségről, a Lyme-kórról – Lyme borreliosisról – csupán az utóbbi időben hallunk sokat. Méltán, mivel az előbbi betegségnél sokkal gyakoribb, és az ország egész területén előfordul.
Legjobb védekezés a kullancsok kapcsán a megelőzés!
Riasszuk el magunk és állataink környezetéből a csípést okozó parazitákat, ezzel megelőzhetjük a szövődményként esetlegesen elkapható betegségeket is.
Léteznek speciális kullancsirtók/riasztók, ezekkel a szerekkel impregnálhatjuk felsőruházatunkat is, kizárólag ezt! Így körülbelül két hétig tartó fokozott külső védelmet biztosíthatunk magunknak. Ne feledkezzünk meg sapkánk, fejfedőnk kezeléséről sem!
Világos színű öltözék révén a szabadban könnyebben felismerhetjük a reánk hulló, ruhánkra mászó kullancsokat. Érdemes fejünket védeni erdőjárás alkalmával világos sapkával, ruházatunk legyen hosszú szárú.
Kerülő útvonal révén törekedjünk arra, hogy kikerüljük a kullancsok élőhelyeit, a hűvös, nedves, árnyékos, füves, bokros csalitost és erdőrészeket, a cserjéseket! Ne haladjunk vadcsapásokon sem! Házfalak tövénél és korhadt fatörzsek közelében gyakrabban fordulnak elő ezek a parányi vérszívók. Az erdőn és a legelőn lehetőleg az úton járjunk, s az utóbbin ne időzzünk túl sokat, mert az állatok által használt útvonalakon mindig több a kullancs. Ha meg szeretnénk pihenni, sohase feledjük el, hogy előbb terítsünk pokrócot a földre!
Test önellenőrzés: a nap végén és másnap reggel is tüzetesen vizsgáljuk át a testünket, kullancs után kutatva! Különös gondot fordítsunk fejbőrünk és hajlataink ellenőrzésére! Ha kullancsveszélyes területen haladtunk át, ne várjuk meg az estét, azonnal tartsunk magunkon kullancsvizitet!
Ruharovancs: a szabadban hordott ruháinkat az újabb felvétel előtt mossuk ki, illetve vizsgáljuk át alaposan, mert rejtőzhet benne kullancs!
Állatvédelem: házi kedvenceinket, különösen a kutyákat kezeljük kullancsokat elpusztító, elriasztó szerekkel. Manapság az állatainkra kíméletes, árban megfizethető lehetőségek tárháza (spray, spot on, nyakörv, stift, stb) áll rendelkezésre. Az Orpheus Állatvédő Egyesület tapasztalata az, hogy a több hónapig aktív védelemmel a bolha- és kullancsirtó nyakörv a legjobban alkalmazható.
Permetezzünk! Azokon a helyeken, ahol hosszabb időt töltünk – például udvar, utcafront, előkert, stb. –, a kullancsokat permetezéssel pusztítsuk el! Ideális időpontok: március vége-április eleje, illetve augusztus-szeptember.
A kullancsok most a legaktívabbak: a városokban is jelen vannak. Földvári Gábor, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar Parazitológiai és Állattani Tanszékének adjunktusának megvan a teóriája arra nézve, miért betegedünk meg a kullancs vérszívása után.
Vannak, akiket jobban „szeretnek”
Földvári Gábor, noha 12 éve kutat aktívan utánuk a természetben, ritkán kerül a kívántnál szorosabb kapcsolatba a kullancsokkal: „Vannak emberek, akiket feltehetően a leheletük és izzadságuk egyedi összetétele miatt jobban kedvelnek, és szűk, betűrt ruházatuk, összefogott hajuk vagy sapkával védett fejbőrük ellenére is előszeretettel másznak rájuk. Pedig az ember valójában zsákutcát jelent a kullancsok számára, hiszen véletlenül kerül a rendszerbe. A természetben a kullancsok gazdaállatai (emlősök, madarak, gyíkok) nagyon gyakran kerülnek kapcsolatba ezekkel a vérszívókkal hosszú évezredek óta. Ehhez képest az ember életmódja révén nem ideális gazda a kullancsok számára. Ha ugyanis belénk fúródik egy nőstény, minimális az esélye annak, hogy 10-12 napig vért szívjon, majd egy hímmel találkozzon, megtermékenyítés után lepottyanjon, és a talajon petét rakjon. Sokkal valószínűbb, hogy észrevesszük és eltávolítjuk. A ritka és viszonylag rövid ideig tartó találkozás az oka annak is, hogy immunrendszerünk nem szokott hozzá a kullancsok által terjesztett kórokozókhoz, így intenzív reakciót mutatunk, betegség alakulhat ki.”
H. I.
A hirtelen ébredező tavasz a kullancsok szaporodását is meggyorsítja. A melegebb, nedves időszakot szeretik legjobban a vérszívó paraziták. Mielőtt erdőbe, mezőbe kirándulásokat szervezünk, vagy sétákat teszünk a szabadban, érdemes informálódni a kullancs által elszenvedhető betegségekről, a kullancscsípés megelőzéséről is.
Kullancsok a füves, bokros, fákkal teli területeken sűrűbben megtalálhatóak. A vérszívó paraziták rejtőzködő életmódot folytatnak, mert nem kedvelik a fényt, a szárazságot és a nagyon meleget sem. Egyedfejlődésükhöz elengedhetetlen a vérszívás. Az állatok vagy az emberek szervezetéből kiszívott vér azonban nemcsak a kullancsot táplálja, hanem a testükben lévő különféle kórokozóknak is kiváló táptalajul szolgál.
Mi a teendő kullancscsípés esetén?
A lehető leghamarabb gondoskodjunk a kullancs eltávolításáról. Lehetőleg kerüljük a számunkra ismeretlen módszereket, melyből nagyon sokféle létezik. Modern kullancskiszedő csipesszel (melyet patikákban lehet kapni) ki lehet szedni a parazitát. Csípés után fertőtlenítsük a csípés helyét, és haladéktalanul keressük meg háziorvosunkat, aki el tudja mondani a csípésre alkalmazandó teendőket. A kullancs kiszedése után keletkezett sebet gyógyulásáig rendszeresen figyeljük.
Hazánkban a kullancsok által terjesztett betegségek közül leggyakrabban főleg kettő okoz súlyos betegséget. A vírus által okozott vírusos agyhártya-, agyvelőgyulladás – kullancs-encefalitis – régebb óta ismert, és többnyire az ország nyugati és északi megyéiben fordul elő.
A baktérium okozta betegségről, a Lyme-kórról – Lyme borreliosisról – csupán az utóbbi időben hallunk sokat. Méltán, mivel az előbbi betegségnél sokkal gyakoribb, és az ország egész területén előfordul.
Legjobb védekezés a kullancsok kapcsán a megelőzés!
Riasszuk el magunk és állataink környezetéből a csípést okozó parazitákat, ezzel megelőzhetjük a szövődményként esetlegesen elkapható betegségeket is.
Léteznek speciális kullancsirtók/riasztók, ezekkel a szerekkel impregnálhatjuk felsőruházatunkat is, kizárólag ezt! Így körülbelül két hétig tartó fokozott külső védelmet biztosíthatunk magunknak. Ne feledkezzünk meg sapkánk, fejfedőnk kezeléséről sem!
Világos színű öltözék révén a szabadban könnyebben felismerhetjük a reánk hulló, ruhánkra mászó kullancsokat. Érdemes fejünket védeni erdőjárás alkalmával világos sapkával, ruházatunk legyen hosszú szárú.
Kerülő útvonal révén törekedjünk arra, hogy kikerüljük a kullancsok élőhelyeit, a hűvös, nedves, árnyékos, füves, bokros csalitost és erdőrészeket, a cserjéseket! Ne haladjunk vadcsapásokon sem! Házfalak tövénél és korhadt fatörzsek közelében gyakrabban fordulnak elő ezek a parányi vérszívók. Az erdőn és a legelőn lehetőleg az úton járjunk, s az utóbbin ne időzzünk túl sokat, mert az állatok által használt útvonalakon mindig több a kullancs. Ha meg szeretnénk pihenni, sohase feledjük el, hogy előbb terítsünk pokrócot a földre!
Test önellenőrzés: a nap végén és másnap reggel is tüzetesen vizsgáljuk át a testünket, kullancs után kutatva! Különös gondot fordítsunk fejbőrünk és hajlataink ellenőrzésére! Ha kullancsveszélyes területen haladtunk át, ne várjuk meg az estét, azonnal tartsunk magunkon kullancsvizitet!
Ruharovancs: a szabadban hordott ruháinkat az újabb felvétel előtt mossuk ki, illetve vizsgáljuk át alaposan, mert rejtőzhet benne kullancs!
Állatvédelem: házi kedvenceinket, különösen a kutyákat kezeljük kullancsokat elpusztító, elriasztó szerekkel. Manapság az állatainkra kíméletes, árban megfizethető lehetőségek tárháza (spray, spot on, nyakörv, stift, stb) áll rendelkezésre. Az Orpheus Állatvédő Egyesület tapasztalata az, hogy a több hónapig aktív védelemmel a bolha- és kullancsirtó nyakörv a legjobban alkalmazható.
Permetezzünk! Azokon a helyeken, ahol hosszabb időt töltünk – például udvar, utcafront, előkert, stb. –, a kullancsokat permetezéssel pusztítsuk el! Ideális időpontok: március vége-április eleje, illetve augusztus-szeptember.
A kullancsok most a legaktívabbak: a városokban is jelen vannak. Földvári Gábor, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar Parazitológiai és Állattani Tanszékének adjunktusának megvan a teóriája arra nézve, miért betegedünk meg a kullancs vérszívása után.
Vannak, akiket jobban „szeretnek”
Földvári Gábor, noha 12 éve kutat aktívan utánuk a természetben, ritkán kerül a kívántnál szorosabb kapcsolatba a kullancsokkal: „Vannak emberek, akiket feltehetően a leheletük és izzadságuk egyedi összetétele miatt jobban kedvelnek, és szűk, betűrt ruházatuk, összefogott hajuk vagy sapkával védett fejbőrük ellenére is előszeretettel másznak rájuk. Pedig az ember valójában zsákutcát jelent a kullancsok számára, hiszen véletlenül kerül a rendszerbe. A természetben a kullancsok gazdaállatai (emlősök, madarak, gyíkok) nagyon gyakran kerülnek kapcsolatba ezekkel a vérszívókkal hosszú évezredek óta. Ehhez képest az ember életmódja révén nem ideális gazda a kullancsok számára. Ha ugyanis belénk fúródik egy nőstény, minimális az esélye annak, hogy 10-12 napig vért szívjon, majd egy hímmel találkozzon, megtermékenyítés után lepottyanjon, és a talajon petét rakjon. Sokkal valószínűbb, hogy észrevesszük és eltávolítjuk. A ritka és viszonylag rövid ideig tartó találkozás az oka annak is, hogy immunrendszerünk nem szokott hozzá a kullancsok által terjesztett kórokozókhoz, így intenzív reakciót mutatunk, betegség alakulhat ki.”
H. I.