Az igazi elkötelezettségre nincs magyarázat, egyszerűen csak történik az emberrel. Gyöngyösi Gábor sem választotta a művészlétet, sokkal inkább született arra. Már óvodás korában rajzolni kezdett, s szülei támogatták is képzőművészeti elhivatottságát.– Mióta az eszemet tudom, rajzolok. Szüleim folyamatosan erősítettek ebben a tevékenységben, sok pozitív visszajelzést kaptam. Középiskolában is művészeti irányba indultam, kerámia szakon végeztem, majd következett egy év elektronikus grafika, aztán az egri főiskola, a rajz–vizuális kommunikáció szak. A főiskolán találkoztam olyan művészekkel, akiket mestereimnek tekintek, akikre ma is felnézek – mondta a festő, vágó, akire olyan alkotók voltak hatással, mint Bukta Imre, Földi Péter, Borgó, azaz György Csaba vagy éppen Nagy B. István.
Művészeti szemléletét is mestereitől tanulta, eszerint: a modern képzőművészeti világban az alkotók általában sosem egy művészeti irányzattal foglalkoznak. Gábor a videografikában és a festészetben találta meg azt, ami a leginkább közel áll a szívéhez, főállásban azonban vágóként dolgozik.
– Édesapám személyisége sokban meghatározta az alkotáshoz való hozzáállásom, hiszen ehhez sok idő, türelem kell és folyamatos önképzés. A képzőművészet a végtelen lehetőségek tárháza – tette hozzá.
Kiss J. | fotó: Tom Kato / Mocsári L.