Az elhurcoltak emlékére a városi önkormányzat Miskolc tragikus éjszakájának ötvenedik évfordulóján 2002-ben állíttatott emléktáblát a Széchenyi utcán, a Villanyrendőr közelében, azóta ezen a helyen helyezik el az emlékezés koszorúit. Ebben az évben június 24-én, hétfőn délelőtt koszorúzta meg az emléktáblát az önkormányzat nevében Papp Zsolt, a Humán Főosztály vezetője, valamint Kákóczki András kulturális osztályvezető és koszorúval emlékezett a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete is.
Székely András, az egyesület tagja elmondta, az1950-es évek elején, a Hortobágyon tizenkét zárt kényszermunkatábort szerveztek, ahová az osztályellenségnek kikiáltott családokat deportálták. Ezek egyike a Hortobágy központjában, Borsós-tanyán létesült. 1952 júniusában a miskolciak csoportja népesített be.
– Hatvanegy évvel ezelőtt, innen Miskolcról egyes feljegyzések szerint 540 ember, 242 családot hurcolt el a rendőrség és az ÁVH. Jómagam kilencévesen éltem meg azt, hogy marha vagonokba szállítottak le és dolgoztattak a hortobányi pusztában – mondta.
Mint hangsúlyozta, a sors végül úgy hozta, hogy Sztálin nem tudta végrehajtatni hazai követőivel tervét, nem lett valóság a sokat hangoztatott fenyegetés, miszerint az elhurcoltakkal „fogják a Hortobágy földjét megzsírozni”.
– A jó Istennek hála sokan túléltük, és kötelességünk emlékezni szüleink, társainkra, azokra, akik a táborban haltak meg, azokra, akik ma már nincsenek köztünk – mondta Székely András, kifejezve köszönetét az önkormányzatnak azért, hogy 11 éve Miskolcon is méltó körülmények között van mód emlékezni.
Összesen mintegy ezer különböző korú személy élt és dolgozott itt rabszolgaként, reménytelen sorsközösségben 1953 őszéig. 1990 óta emlékkereszt hirdeti a Kilenclyukú híd mellett az embertelenség, a szenvedők, az áldozatok emlékezetét, 2003-ban pedig a borsósi tábor helyén hármas kopjafát állítottak az odahurcolt magyar családok emlékére. Miskolcon pedig 2002 óta állít emléket az emléktábla a belváros a több száz miskolci elhurcoltnak.
Tajthy Á.
Székely András, az egyesület tagja elmondta, az1950-es évek elején, a Hortobágyon tizenkét zárt kényszermunkatábort szerveztek, ahová az osztályellenségnek kikiáltott családokat deportálták. Ezek egyike a Hortobágy központjában, Borsós-tanyán létesült. 1952 júniusában a miskolciak csoportja népesített be.
– Hatvanegy évvel ezelőtt, innen Miskolcról egyes feljegyzések szerint 540 ember, 242 családot hurcolt el a rendőrség és az ÁVH. Jómagam kilencévesen éltem meg azt, hogy marha vagonokba szállítottak le és dolgoztattak a hortobányi pusztában – mondta.
Mint hangsúlyozta, a sors végül úgy hozta, hogy Sztálin nem tudta végrehajtatni hazai követőivel tervét, nem lett valóság a sokat hangoztatott fenyegetés, miszerint az elhurcoltakkal „fogják a Hortobágy földjét megzsírozni”.
– A jó Istennek hála sokan túléltük, és kötelességünk emlékezni szüleink, társainkra, azokra, akik a táborban haltak meg, azokra, akik ma már nincsenek köztünk – mondta Székely András, kifejezve köszönetét az önkormányzatnak azért, hogy 11 éve Miskolcon is méltó körülmények között van mód emlékezni.
Összesen mintegy ezer különböző korú személy élt és dolgozott itt rabszolgaként, reménytelen sorsközösségben 1953 őszéig. 1990 óta emlékkereszt hirdeti a Kilenclyukú híd mellett az embertelenség, a szenvedők, az áldozatok emlékezetét, 2003-ban pedig a borsósi tábor helyén hármas kopjafát állítottak az odahurcolt magyar családok emlékére. Miskolcon pedig 2002 óta állít emléket az emléktábla a belváros a több száz miskolci elhurcoltnak.
Tajthy Á.