A 20 éve gyűjteménykezelőként dolgozó, de táncházvezetői oklevéllel is rendelkező Barsi Csaba Kisgyőrben nevelkedett, gyermekkorában itt ismerkedett meg a népzenével, a néptánccal és a fafaragással.– 17 évesen már Egerbe jártam táncot oktatni, ettől kezdve egyre tudatosabban fejlesztettem a tudásomat. A tánctanítás kapcsán ismerkedtem meg a hangszerekkel is – mondja.
Elektrotechnikusként végzett a Bláthyban, alig pár hónapja dolgozott csak, amikor megkeresték a Herman Ottó Múzeumtól. „Akkor még nem is tudtam, mit jelent múzeumban dolgozni”, teszi hozzá, de immár 20. éve van a néprajzi osztályon, azóta több szakoktatói tanfolyamot is elvégzett.
– A zene szeretete az emberrel születik, de a muzsikálás nálam kezdetben csak hobbi volt. 2000-ben aztán, a diósgyőri várban játszottunk először, több napon keresztül, az Agyagbanda története itt kezdődött. Azóta rendszeresen visszahívnak minket az olyan rendezvényekre, mint a Borsodi Fonó, a Középkori forgatag, egyre szaporodik a felkérések száma. Az életem szerves része lett a muzsikálás – emeli ki Barsi Csaba, majd mosolyogva hozzáteszi: Zenénk mindenkit megérint, és a közvetlenség az egyik nagy erényünk.
Kujan I. | MN
fotó: Mocsári L.