– Generációk nőttek fel a Skyland zenéjére. A ’90-es évek egyik legmeghatározóbb formációja volt ez. Hogyan kezdődött a Skyland-történet?
– A Skyland egy kihívás volt. Kaland, ami nem a pénzről szólt. Sokkal inkább arról, hogy szűkebb határok között kellett megvalósítanom valamit. Szücsivel (Szűcs László, a formáció másik, szintén miskolci születésű tagja – a szerk.) még az előző projektem, a Liquid Limbs kapcsán találkoztam. Egy interjún voltam nála a rádióban, beszélgettünk, ötletelgettünk. Készítettem neki néhány dalt. Meghallgatta, nagyon tetszett neki és létrejött a Skyland. Azt tudni kell, hogy Szücsi majdnem a V-tech énekese lett. Azt mondta vissza a Skylandért.
– Első zenei projekted a Liquid Limbs, ami újra szárnyra kapott…
– A Liquid ’93-ban indult. Batyu anno részt vett benne, de most egyedül csinálom. Visszatértem újra a gyökerekhez. A Liquid megalakulásának évében már ki is jött az első album, mert olyan kiadóhoz került az anyag, amely komolyan foglalkozott a technóval és az elektronikus zenével. ’95-ben már mi voltunk a Prodigy hivatalos előzenekara a Petőfi Csarnokban, de felléptünk többek között Moby előtt is. A Liquid elektronikus alapokon nyugszik. Az első MayDay-en mi voltunk az egyetlen magyar fellépők.
– Miskolciként hogyan sikerült a zenei élet aktív részesévé válni?
– Sokszor jártam Budapesten, éltem is ott egy darabig. Jelen kell lenni a fővárosban, de mindig visszatértem Miskolcra. Szeretem ezt a várost, itt tudok kreatívan alkotni.
– Milyen volt a ’90-es évek zenei világa?
– Számomra a ’92–97 közti időszak volt a legélménydúsabb. Minden zenei műfajt magamba szívtam, már gyerekkoromban is énekeltem. Dobolni szerettem volna eredetileg, de végül a szintetizátor jobban megfogott. Az igazi elektronikus zenei forradalom a ’90-es évek elején indult el, a Liquid is ilyen alapokon nyugszik. Ma már nincs disco csak klubzenék. Az az underground vonal, ami a ’90-es években volt, szépen átment a mainstream irányába. Az acides, játékos dolgok jönnek vissza. Nincs kontraszt, átmenet az over- és underground között. A mainstream pedig mindig az undergroundból táplálkozott.
– A kísérletezés, a műfajok keveredése akkor is „divat” volt?
– Nem feltétlenül, bár előfordult. Volt egy formációm, a Hardrocks, amelyben – hülyéskedésből – rock-betét alapokból készítettem remixeket. Külföldön nagy sikert aratott. Válogatásokra kerültek fel a dalok, eljutott Olaszországtól kezdve Új-Zélandon át Amerikáig, a franciák is megvették. Ezt követően létrehoztam a The Powert, ami a ’80-es évek újhullámához, a postpunk stílusához nyúlt vissza, de ez most pihen. Most minden időm a Liquid-nek szentelem, visszatértem a gyökerekhez.
Kiss Judit
fotó: Juhász Ákos
– A Skyland egy kihívás volt. Kaland, ami nem a pénzről szólt. Sokkal inkább arról, hogy szűkebb határok között kellett megvalósítanom valamit. Szücsivel (Szűcs László, a formáció másik, szintén miskolci születésű tagja – a szerk.) még az előző projektem, a Liquid Limbs kapcsán találkoztam. Egy interjún voltam nála a rádióban, beszélgettünk, ötletelgettünk. Készítettem neki néhány dalt. Meghallgatta, nagyon tetszett neki és létrejött a Skyland. Azt tudni kell, hogy Szücsi majdnem a V-tech énekese lett. Azt mondta vissza a Skylandért.– Első zenei projekted a Liquid Limbs, ami újra szárnyra kapott…
– A Liquid ’93-ban indult. Batyu anno részt vett benne, de most egyedül csinálom. Visszatértem újra a gyökerekhez. A Liquid megalakulásának évében már ki is jött az első album, mert olyan kiadóhoz került az anyag, amely komolyan foglalkozott a technóval és az elektronikus zenével. ’95-ben már mi voltunk a Prodigy hivatalos előzenekara a Petőfi Csarnokban, de felléptünk többek között Moby előtt is. A Liquid elektronikus alapokon nyugszik. Az első MayDay-en mi voltunk az egyetlen magyar fellépők.
– Miskolciként hogyan sikerült a zenei élet aktív részesévé válni?
– Sokszor jártam Budapesten, éltem is ott egy darabig. Jelen kell lenni a fővárosban, de mindig visszatértem Miskolcra. Szeretem ezt a várost, itt tudok kreatívan alkotni.
– Milyen volt a ’90-es évek zenei világa?– Számomra a ’92–97 közti időszak volt a legélménydúsabb. Minden zenei műfajt magamba szívtam, már gyerekkoromban is énekeltem. Dobolni szerettem volna eredetileg, de végül a szintetizátor jobban megfogott. Az igazi elektronikus zenei forradalom a ’90-es évek elején indult el, a Liquid is ilyen alapokon nyugszik. Ma már nincs disco csak klubzenék. Az az underground vonal, ami a ’90-es években volt, szépen átment a mainstream irányába. Az acides, játékos dolgok jönnek vissza. Nincs kontraszt, átmenet az over- és underground között. A mainstream pedig mindig az undergroundból táplálkozott.
– A kísérletezés, a műfajok keveredése akkor is „divat” volt?
– Nem feltétlenül, bár előfordult. Volt egy formációm, a Hardrocks, amelyben – hülyéskedésből – rock-betét alapokból készítettem remixeket. Külföldön nagy sikert aratott. Válogatásokra kerültek fel a dalok, eljutott Olaszországtól kezdve Új-Zélandon át Amerikáig, a franciák is megvették. Ezt követően létrehoztam a The Powert, ami a ’80-es évek újhullámához, a postpunk stílusához nyúlt vissza, de ez most pihen. Most minden időm a Liquid-nek szentelem, visszatértem a gyökerekhez.
Kiss Judit
fotó: Juhász Ákos