Életművem nincs – csak életem van címmel nyílik kiállítás csütörtökön, Miskolcon, a Színháztörténeti és Színészmúzeum és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet együttműködésével. A színészmúzeumban ennek köszönhetően a 20. század egyik legnagyobb színésze elevenedik meg.
Várkonyi Zoltán Budapesten született, 1912. május 13-án, s a fővárosban hunyt el, 1979. április 10-án. Pályáját a Nemzeti Színházban kezdte meg, 1934-ben, de a miskolci közönség is élvezhette alakítását, hiszen az 1945/46-os évadra a miskolci nemzetihez szerződött, s ez alatt a rövid idő alatt mintegy ötven szerepet játszott el.
Ugyan életében kevesebb szó esett munkásságáról, mint kortársairól (Major Tamás, Gobbi Hilda), de megkapta a Kiváló és Érdemes művész címet, s emellett 1953-ban és ’56-ban is Kossuth-díjjal értékelték színművészeti tevékenységét.
Az Életművem nincs - csak életem van című tárlaton kiemelt helyet kapnak pályafutásának 1941 és 1949 közötti dokumentumai, hiszen ez az időszak meghatározó volt a művész későbbi életében. Ekkor alakult ki színházi eszménye, világszemlélete is. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet közelmúltban megszerzett dokumentumaiból is válogatott a tárlat kurátora, Gajdó Tamás színháztörténész, aki megnyitja majd a kiállítást csütörtökön délután. A dokumentumok közül kiemelkedik a Kotnyek Antal fotográfus hagyatékában talált nyolcvan egyedülálló felvétel.
Várkonyi Zoltán több tucat színházi előadásban játszott, s közel húsz darabot jegyzett színházi, s legalább ennyit filmrendezőként. Írt forgatókönyveket, s játszott emellett számtalan filmben – többek között az Egri csillagokban, A kőszívű ember fiaiban, az Egy magyar nábobban, illetve a Meseautóban, a Kétszer kettőben, a Kárpáthy Zoltán című filmben is.
Az Életművem nincs – csak életem van című Várkonyi Zoltán emlékkiállítás csütörtökön nyitja meg kapuit, s augusztus 31-ig tekinthető meg a Színháztörténeti és Színészmúzeum.
Kiss J.
Várkonyi Zoltán Budapesten született, 1912. május 13-án, s a fővárosban hunyt el, 1979. április 10-án. Pályáját a Nemzeti Színházban kezdte meg, 1934-ben, de a miskolci közönség is élvezhette alakítását, hiszen az 1945/46-os évadra a miskolci nemzetihez szerződött, s ez alatt a rövid idő alatt mintegy ötven szerepet játszott el.
Ugyan életében kevesebb szó esett munkásságáról, mint kortársairól (Major Tamás, Gobbi Hilda), de megkapta a Kiváló és Érdemes művész címet, s emellett 1953-ban és ’56-ban is Kossuth-díjjal értékelték színművészeti tevékenységét.
Az Életművem nincs - csak életem van című tárlaton kiemelt helyet kapnak pályafutásának 1941 és 1949 közötti dokumentumai, hiszen ez az időszak meghatározó volt a művész későbbi életében. Ekkor alakult ki színházi eszménye, világszemlélete is. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet közelmúltban megszerzett dokumentumaiból is válogatott a tárlat kurátora, Gajdó Tamás színháztörténész, aki megnyitja majd a kiállítást csütörtökön délután. A dokumentumok közül kiemelkedik a Kotnyek Antal fotográfus hagyatékában talált nyolcvan egyedülálló felvétel.
Várkonyi Zoltán több tucat színházi előadásban játszott, s közel húsz darabot jegyzett színházi, s legalább ennyit filmrendezőként. Írt forgatókönyveket, s játszott emellett számtalan filmben – többek között az Egri csillagokban, A kőszívű ember fiaiban, az Egy magyar nábobban, illetve a Meseautóban, a Kétszer kettőben, a Kárpáthy Zoltán című filmben is.
Az Életművem nincs – csak életem van című Várkonyi Zoltán emlékkiállítás csütörtökön nyitja meg kapuit, s augusztus 31-ig tekinthető meg a Színháztörténeti és Színészmúzeum.
Kiss J.