Életművem nincs – csak életem van

Fotók, tervek, plakátok és különböző dokumentumokból nyílt kiállítás csütörtökön a színészmúzeumban Életművem nincs – csak életem van címmel. A tárlat a 20. század egyik legmeghatározóbb, legnagyobb, legtermékenyebb színművészének, Várkonyi Zoltánnak állít emléket, akit életében csak kevéssé ismertek el.

A miskolci Színháztörténeti és Színészmúzeum ezúttal is az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézettel közösen rendezett tárlatot, amely mint azt Mikita Gábor elmondta, évente szokássá, hagyománnyá vált.

A színháztörténeti kiállítást Gajdó Tamás színháztörténész, a tárlat kurátora nyitotta meg. Mint mondta, képességek ritka együttese találkozott Várkonyi Zoltán személyiségében.

– A tárlat címe, Várkonyi Zoltán szavai mintha csak azt sugallnák, hogy pályáját nem kell komolyan venni. Életét, életművét tekintve vélhetnénk, hogy túlvállalta magát, hiszen játszott, rendezett színházban és filmet egyaránt, emellett forgatott, írt. Olyan ember volt, aki szerette megnehezíteni az előtte álló feladatokat, írta róla Örkény – mondta a színháztörténész, majd ismertette a 20. század egyik legmeghatározóbb színművészének, Major Tamás és Gobbi Hilda kortársának, Várkonyi Zoltánnak munkásságát. 

Szólt emellett arról is, hogy Várkonyi neve már életében fogalommá vált, egy színészideált testesített meg, habár kevesebb szó esett róla, mint a már említett kortársakról.

Gajdó Tamás kiemelte, Várkonyi Zoltán Európában gondolkozott, művészi pályája olyan, mintha mindig a finisben járna, s a maratoni távot, teljes erővel futná végig.

– Tapasztalatait, rendezői pályáját, életének regényét sosem jegyezte le, de életműve így is teljes, bizonyítja ezt ez a tárlat is – fűzte hozzá.

Várkonyi Zoltán színművész Budapesten született, 1912. május 13-án, s a fővárosban hunyt el, 1979. április 10-án. Pályáját a Nemzeti Színházban kezdte 1934-ben, de a miskolci közönség is élvezhette alakítását, hiszen az 1945/46-os évadra a miskolci nemzetihez szerződött, s ez alatt a rövid idő alatt mintegy ötven szerepet játszott el.

Megkapta a Kiváló és Érdemes művész címet, s emellett 1953-ban és ’56-ban is Kossuth-díjjal értékelték színművészeti tevékenységét.

Az Életművem nincs - csak életem van című tárlaton kiemelt helyet kapnak pályafutásának 1941 és 1949 közötti dokumentumai, hiszen ez az időszak meghatározó volt a művész későbbi életében. Ekkor alakult ki színházi eszménye, világszemlélete is. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet közelmúltban megszerzett dokumentumaiból is válogatott a kiállítás kurátora. A dokumentumok közül kiemelkedik a Kotnyek Antal fotográfus hagyatékában talált nyolcvan, egyedülálló felvétel.

A tárlat megnyitóján Mikita Gábor és Vass Nóra felolvasta Darvas Iván, Gobbi Hilda, illetve Gábor Miklós emlékező szavait is. Az Életművem nincs – csak életem van című Várkonyi Zoltán-emlékkiállítás augusztus 31-ig tekinthető meg a Színháztörténeti és Színészmúzeumban.