Bő egy évtized után ismét bemutatkozik Kozma István a miskolci művészetkedvelő közönségnek. A Miskolci Galéria Rákóczi-házában nyitották meg csütörtökön délután azt a tárlatot, mely a festő alkotásait mutatja be az érdeklődőknek. A kiállítást Banner Zoltán művészettörténész ajánlotta a megjelentek figyelmébe. Megnyitó beszédében elmondta, Kozma István tipikus példája azoknak a művészeknek, akik a magyar művészet egységét testesítik meg. Mint elhangzott, magyar művészet egy van, hiába szakad szét annyi felé, ahány országban magyarok élnek.
– A magyar művészek magyarul szólalnak meg. Ahogyan van anyanyelvünk, zenei anyanyelvünk, épp’ úgy van képzőművészeti anyanyelvünk is. Kozma István sok helyen élt, s mindenhol azt kereste, hogyan találhatja, álmodhatja meg azt, amit otthonról hozott, s festői mondanivalójának tart. Hamar rájött, hogy bárhol van, mindig azt fogja festeni, ami rá vár – méltatta az alkotót Banner Zoltán. Hozzátette emellett, hogy ez pedig három dolog: Nagybánya, mint művészettörténeti tér és dimenzió, illetve a szecesszió, mint a festészet és grafika kaligráfiája, valamint az a népművészeti ismeretanyag, amelyet saját, személyes elmélyülés útján szerzett meg, s amelyből máig merít.
– Festett és szőtt textilt, kalapált rezet és más fémeket, faragott fát, öntött üveget, s mindeközben bejárta a 20. századi európai festészet főutcáit. Az egyik iskola az iparművészet, de van egy másik iskola is, az erdélyi magyar művészeti kultúra évszázadai. Annak a hagyománynak és meggyőződésnek az iskolája, hogy a képzőművészet nemcsak rang, játék és szórakozás, hanem mindezek előtt önvédelmi kötelezettség. A képzőművész mindig egy közösség, egy életforma, sors hordozója – tette hozzá a művészettörténész megnyitóbeszédében.
Kozma István is jelen volt természetesen egyéni kiállításának megnyitóján. A festő és iparművész több mint ötven éve fest. Mint elárulta, számára ez az életet jelenti. A legfontosabb dolog, olyan, amiért érdemes élni.
– A festészet olyan, mint a lélegzés az embernek, vagy szeretni az életet, a természetet, a fákat, a világot. Örülni annak, hogy az ember él és egészséges. A kortársak közül azok közé tartozom, akik nagyon is egyetemes művészetet hoztak létre – mondta, hozzátéve, hogy festészete kapcsolódik a román művészethez, hiszen Erdélyből való, emellett a székelyhez, a kalotaszegihez is.
– Huszonöt éve, amikor Nagybányán voltam, nagy művészek éltek ott. Olyanok, amilyenek most is kellenének. Akkor barátok voltak, s nem irigyek egymásra. Nyíltak voltak és őszinték. Úgy lehet igazi művészetet csinálni, ha tényleg hozzáértő kollégákkal együtt, becsületesen megbeszélve alkotnak, s örülnek egymás sikerének – emelte ki Kozma István.
A festő művészete szoros kapcsolatban van az öntudattal. Vallja, minden vonása magyar művészet. Kozma István Miskolcon is élt, s alkotott. Elárulta, nagyon jó élete volt a városban, hiszen akkor a művészek olyan életet éltek, amellyel kapcsolatban nem panaszkodhattak, sokan vásároltak alkotásokat.
A Miskolci Galériában megnyílt, Kozma István alkotásait bemutató tárlat augusztus 31-ig tekinthető meg.
Kiss J.
fotó: F. Kaderják Cs.
– A magyar művészek magyarul szólalnak meg. Ahogyan van anyanyelvünk, zenei anyanyelvünk, épp’ úgy van képzőművészeti anyanyelvünk is. Kozma István sok helyen élt, s mindenhol azt kereste, hogyan találhatja, álmodhatja meg azt, amit otthonról hozott, s festői mondanivalójának tart. Hamar rájött, hogy bárhol van, mindig azt fogja festeni, ami rá vár – méltatta az alkotót Banner Zoltán. Hozzátette emellett, hogy ez pedig három dolog: Nagybánya, mint művészettörténeti tér és dimenzió, illetve a szecesszió, mint a festészet és grafika kaligráfiája, valamint az a népművészeti ismeretanyag, amelyet saját, személyes elmélyülés útján szerzett meg, s amelyből máig merít.
– Festett és szőtt textilt, kalapált rezet és más fémeket, faragott fát, öntött üveget, s mindeközben bejárta a 20. századi európai festészet főutcáit. Az egyik iskola az iparművészet, de van egy másik iskola is, az erdélyi magyar művészeti kultúra évszázadai. Annak a hagyománynak és meggyőződésnek az iskolája, hogy a képzőművészet nemcsak rang, játék és szórakozás, hanem mindezek előtt önvédelmi kötelezettség. A képzőművész mindig egy közösség, egy életforma, sors hordozója – tette hozzá a művészettörténész megnyitóbeszédében.
Kozma István is jelen volt természetesen egyéni kiállításának megnyitóján. A festő és iparművész több mint ötven éve fest. Mint elárulta, számára ez az életet jelenti. A legfontosabb dolog, olyan, amiért érdemes élni.
– A festészet olyan, mint a lélegzés az embernek, vagy szeretni az életet, a természetet, a fákat, a világot. Örülni annak, hogy az ember él és egészséges. A kortársak közül azok közé tartozom, akik nagyon is egyetemes művészetet hoztak létre – mondta, hozzátéve, hogy festészete kapcsolódik a román művészethez, hiszen Erdélyből való, emellett a székelyhez, a kalotaszegihez is.
– Huszonöt éve, amikor Nagybányán voltam, nagy művészek éltek ott. Olyanok, amilyenek most is kellenének. Akkor barátok voltak, s nem irigyek egymásra. Nyíltak voltak és őszinték. Úgy lehet igazi művészetet csinálni, ha tényleg hozzáértő kollégákkal együtt, becsületesen megbeszélve alkotnak, s örülnek egymás sikerének – emelte ki Kozma István.
A festő művészete szoros kapcsolatban van az öntudattal. Vallja, minden vonása magyar művészet. Kozma István Miskolcon is élt, s alkotott. Elárulta, nagyon jó élete volt a városban, hiszen akkor a művészek olyan életet éltek, amellyel kapcsolatban nem panaszkodhattak, sokan vásároltak alkotásokat.
A Miskolci Galériában megnyílt, Kozma István alkotásait bemutató tárlat augusztus 31-ig tekinthető meg.
Kiss J.
fotó: F. Kaderják Cs.