Az est során fagotton közreműködik Halász István. Gál Tamás vezényel, énekel Czabán Angelika, Árvai Dániel, Csókási Pál, Nagy Balázs, Makkos Ambrus, valamint az Adventista Egyház Soli Deo Gloria Kórusa (karvezető: Lázárné Nagy Andrea).
Az Olasz nő Algírban Gioacchino Rossini egyik fergeteges vígoperája (1813), melynek cselekménye sziporkázó humorral ecseteli a bajba jutott egy afrikai nagyúr kiszemelt prédájává lett, ám annál talpraesettebben viselkedő európai hölgy kalandjait, szerencsés megmenekülésének történetét. Nyitánya a szerző páratlan vitalitású, délszaki melódiákkal átszőtt remeke.
Itália világa volt W. A. Mozart eszményképe is, mintegy az ottani, gyermekkori utazásainak életre szóló hatásaként. Olaszos karakterű a fiatalon – mindössze tizennyolc évesen – komponált Fagottverseny (1774) számos pillanata is, már a mű nyitóütemeinek markáns lendületétől kezdve. A középső tétel ihletett szerenádmuzsika, a finálé pedig könnyed és elegáns hangú menüett-rondó. A fagottszólamát illetően nem csupán virtuóz, de rendkívül árnyalatgazdag, sőt mondhatni beszédszerűen sokszínű kompozíció előadásában Halász István, a Miskolci Szimfonikusok fagottszólam-vezetője egyszersmind az együttes évtizedek óta meghatározó muzsikusszemélyisége működik majd közre.
Csakúgy, mint Mozart, Johannes Brahms is Bécsbe vágyott pályája közepe táján, s végül szintén ott telepedett le. Közvetlenül azt megelőzően komponálta g-moll zongoranégyesét (1861), melyről nekünk, a Lajtán innen, valószínűleg a magyaros finálé jut eszünkbe elsőként. Brahms már igen fiatalon, a miskolci születésű Reményi Ede jóvoltából közel került a magyar zenéhez, amit nem sokkal később Joachim Józsefhez fűződő barátsága is megerősített. A bécsi származású Arnold Schönberg nagyzenekarra hangszerelte meg a művet amerikai évei alatt (1937). Nem érezte jól magát a pénz és külsőségek földjén: „Íme egy hirdetés” – írta érzékeltetésül egy levelében: „A kép egy férfit ábrázol, aki elgázolt egy kisgyereket. A gyerek holtan fekszik az autó alatt, a férfi pedig kétségbeesve kap a fejéhez”, s alul a következő szöveg áll: „Sajnos, most már túl késő siránkozni váltson ki időben biztosítási kötvényt [stb.]”. Hogy mit jelenthetett Schönberg számára az európai kultúra, a hagyomány ereje ebben a miliőben, arról egyéb alkotásai mellett átiratának keletkezése is tanúskodik, végeredményben „egy új Brahms-szimfóniával” ajándékozva meg a világot.