Homonna György gyermekkorától a művészetért él. Rövid időre a matematika világába is elkalandozott, ám igazi miliője a képzőművészet, a fotográfia. Saját bevallása szerint egyik kezében fényképezőgéppel, míg másikban ecsettel születhetett. És valószínűleg pedagógiai vénával: Ihász Zsuzsával az Avasi Gimnázium rajztagozatának alapítója, diákjai közül többen művészpályát választottak.
Mint Angyal Mária írja festészetével kapcsolatban, Homonna György kortárs művész. Alapélménye az emlékezés, a gesztus, amelyet erősen befolyásol a korszellem. A képeken az ősi hitvilág és az emberiség tudatában öröktől való, létező és továbbélő emóciók is megjelennek. Táblaképei artisztikusak és kolorisztikusak, amelyek a gesztusfestészet és a racionális gondolatok közötti harmóniában jelennek meg.
– Matematika–rajz szakon végeztem a nyíregyházi tanárképzőn, de az én világom a művészet. Gyermekkoromban édesapámmal modelleztem, akkor kezdődött minden. A rajz lett mindennek az alapja, az idők folyamán azonban a festészet felé fordultam – mesélte a pedagógus, aki úgy véli, a gyerekek tanítanak igazán.
– Ha a tanár oktat valamit egy diáknak, az szerencsés eset, ám igazán ők tanítanak minket. A felnőttek sokszor elszakadnak a fiatalságtól, felülről vizsgálják őket, ám ezt nem szabad. Fiatalnak kell maradni, ami nehéz feladat, ám diákjaim segítenek nekem – vallja Homonna György, aki máig személyes kapcsolatot ápol egykori diákjaival.
