Megújulás előtt áll a Herman Ottó Múzeum Képtárának egyik legbecsesebb műkincse: Csontváry Kosztka Tivadar Öreg halász című alkotása. Pusztai Tamás, az intézmény igazgatója elmondta, hogy mivel a festmény állapota az évtizedek alatt kritikussá vált, restauráltatása halaszthatatlan lett – utoljára 1964-ben újították fel ezt a festményt.
Dicső Ágnes restaurátor azonban, akit a mostani feladatra választottak ki, azt mondta, vízszintes irányú, mély repedések találhatók az elöregedett hordozóvásznon, így nemcsak a festékréteget kell majd rendbe tenni, hanem magát a vásznat is.
Valójában nem csoda, hogy ilyen állapotban van – mondta Pusztai Tamás –, hiszen ez a festmény egy úgynevezett „utazó nagykövet”. Bejárta már külföldöt is, volt Londonban, Miamiban, San Diegoban, Stockholmban, most pedig éppen Csíkszeredából érkezett haza, miközben egy rövid időt még Szegeden is eltöltött.
A Herman Ottó Múzeum adományokat vár a festmény mintegy hárommillió forintos felújítására. Azt kérik, hogy ha lehet, minél többen nézzék meg Csontváry Kosztka Tivadar Öreg halászát a több mint fél évig tartó restaurálás előtt, támogatva ezzel az intézményt.
A hétfői sajtótájékoztatón Üszögh Lajos úgy fogalmazott, nagy kincs van a miskolciak birtokában, amit nem szabad veszni hagyni.
– Én, a Miskolci Vízmű Kft. ügyvezetője ugyanolyan értékes kincsnek tartom Csontváry képét, mint a miskolci vizet. Művészetpártoló emberként sok komoly kiállítást láttam már, és arra buzdítok mindenkit, adakozzon, akár azzal, hogy ellátogat a Herman Ottó Múzeum Képtárába – tette hozzá.
A restaurálás, amit a Nemzeti Kulturális Alap is támogat, március 31-én kezdődik. Addig folyik a gyűjtés – támogatójegy vásárlásából, készpénzes befizetésből vagy éppen átutalással történt adományokkal. További információ a hermuz.hu honlapon olvasható.
Csontváry Kosztka Tivadar eredeti neve Kosztka Mihály Tivadar volt. Kisszebenben született 1853. július 5-én és Budapesten halt meg 1919. június 20-án.
A müncheni festészeti Akadémián tanult. Kitűnő tanulmányai maradtak fenn ebből a korszakából. Rendszeresen utazott, jelentősebb képeit a Közel-Keleten festette. Viszonylag kevés, mintegy száz nagyobb művet alkotott. Festészetét az expresszionizmushoz, illetve posztimpresszionizmushoz kapcsolják, de egyik, elhatárolható művészeti irányzathoz sem tartozott. Anyaghasználatát tévesen olajfestéknek határozzák meg, pedig már saját korában is megjelentek művészetéről kritikák, miszerint saját maga által kevert festékkel fest, de a pontos megnevezés hiányában mindmáig ezt használják.
Látnoki-prófétikus személyiség volt, ezáltal magányos festő, akit magyar kortársai nem értettek meg, és csak halála után ismerték fel jelentőségét. Előfordult, hogy külföldön ő maga szervezte kiállítását. Megismerését nehezítette az is, hogy képeit megtartotta. Örökösei anyagárban, kocsiponyvaként akarták eladni alkotásait, amiket az utolsó pillanatban vett meg Gerlóczy Gedeon. Magyarországon jóval halála után, képeinek 1963-as székesfehérvári kiállítása tette népszerűvé. Alkotásai ritkán cserélnek gazdát, a magyar árverési rekordot 2012 óta 240 millió forinttal a Traui tájkép naplemente idején című festménye tartja. Életének első jelentősebb összefoglalása Németh Lajos: Csontváry Kosztka Tivadar című, tudományos igényű műve, ami 1964-ben jelent meg.
Miskolcon, a Herman Ottó Múzeumban három műve látogatható: Mandulavirágzás, A Keleti pályaudvar éjjel, Öreg halász. Ez utóbbi festmény az életmű kiemelkedő darabja. A nehéz munkában megfáradt öreg halász szuggesztív portréja az emberi sorstragikum egyik legnagyobb hatású kifejeződése a modern képzőművészetben. Csontváry festménye 1902-ben készült. Zsenialitása az ember kettősségét mutatja meg egyetlen emberbe, egyetlen képbe sűrítve.