Ugrás a tartalomra

Nem Trump az első amerikai elnök, aki bevándorlókat tilt ki

Létrehozva
Donald Trump átmeneti bevándorlási tilalma nem az első, és minden bizonnyal nem is az utolsó olyan alkalom, mikor embercsoportokat tiltottak ki az Egyesült Államok területéről. Az elmúlt két évszázad alatt számos amerikai elnök korlátozta az országba való bejutást, legyen szó a kínai népről, a kommunistákról vagy a HIV-vírussal fertőzöttekről.

Donald Trump pénteken aláírt három hónapos átmeneti tilalma – amely a biztonságos zónákra és a szíriai bevándorlókra összpontosít – felkészülési időt ad az új adminisztrációnak az évi 50 ezres befogadási kvóta összeállításához.

Bár az elnök egyszerre hét muzulmán vallási többségű országot (ahol az erőszak látványosan felülmúlja a vallási fanatizmust) tett migrációs feketelistára, nem az első olyan alkalom, amikor az ország vezetője bevándorlási tilalmat rendelt el  egy nemzetiség ellen, vagy partjaikhoz érkező hajókat küldött vissza Európába.

c3zghjbw8aazkik.jpg

A kínaiak kizárása – Chester A. Arthur amerikai elnök

Az 1882. május 6-án aláírt törvénnyel az Egyesült Államok megtiltotta a kínai munkások és bányászok bejutását az Egyesült Államokba. A döntés gazdasági megfontolásból született, mivel ebben az időszakban botrányosan magasak voltak a munkanélküliségi mutatók. A tilalom tíz évig tartott,  ez volt az első bevándorlást korlátozó rendelet.

Bár a törvény 1892-ben lejárt, az amerikai vezetés átnevezte, újabb tíz évig meghosszabbította, emellett további bürokráciai korlátokkal nehezítette meg a kínaiak amerikai tartózkodását és az amerikai állampolgárság megszerzését.

A zsidó menekültek visszafordítása – Franklin D. Roosevelt amerikai elnök

A második világháború után hatalmas menekülthullám indult meg Nyugat-Európa irányába, majd onnan tovább az Egyesült Államok felé. Franklin D. Roosevelt amerikai elnök viszont úgy gondolta, hogy náci kémek rejtőzhetnek a háborús menekültek között, így nemzetbiztonsági rizikónak nevezte a háború elől menekülő európaiak befogadását, főként a Németországból érkezőkét.

Az amerikai vezetés 26 ezer német zsidó befogadását engedélyezte, de becslések szerint a Hitler-korszak alatt ennek a negyedét sem teljesítették.

A leghírhedtebb visszafordításos történet 1939 júniusában történt, mikor az amerikai kormány nem engedte kikötni a St. Louis óceánjárót, melynek fedélzetén 937 ember utazott, többnyire zsidó nők. A hajó visszatért Európába, ahol a náci rezsim végzett velük.

Az anarchisták kitiltása – Theodore Roosevelt amerikai elnök

Az anarchisták és más szélsőséges politikai ideológiát követők kitiltását 1903-ban írták alá, a döntés a politikai szélsőségesség kiszorítására irányult.

A törvény egy két évvel korábbi gyilkosságra vezethető vissza, ugyanis 1901-ben William McKinley amerikai elnök merénylet áldozata lett. Egy Leon Czolgosz nevű férfi végzett vele, aki lengyel bevándorlók leszármazottja volt, emellett anarchista eszméket vallott.

Az 1903-mas Bevándorlási Törvényként ismert rendelet egy korábbi migrációs törvény kodifikálása volt, és az anarchisták mellett  további három kategóriával kibővítette a kitiltottak listáját: az epilepsziásokkal, a koldusokkal és a prostituáltakkal kereskedőkkel.

Ez volt az első olyan törtvény, amely politikai meggyőződés alapján korlátozta az országba való bejutást.

A kommunisták kitiltása – Harry Truman amerikai elnök akarata ellenére

Az 1950-es biztonsági törvény megtiltotta fasiszta vagy kommunista szervezetek tagjainak beengedését az Egyesült Államokba. Ha valakiről azt gyanították, hogy a Kommunista Párt tagja, azonnal kitilthatták az országból. A kommunista szervezeteket regisztrálták, így tagjaiktól automatikusan megvonták az állampolgárságot.

Truman ellenezte a döntést, melyet az amerikai jogrendszer megcsúfolásának nevezett, de a kongresszus megvétózta az elnök döntését. A Legfelsőbb Bíróság csak 1993-ban mondta ki, hogy a határozat alkotmányellenes, de egyes részei még mindig szerepelnek a Jognyilatkozatban (Bill of Rights).

Az irániak kitiltása – Jimmy Carter amerikai elnök

1980. januárjában Carter új külpolitikai irányelveket hirdetett meg. A Carter-doktrína értelmében a Perzsa-öböl területét amerikai fennhatóságnak tekintették, így bármilyen birtoklási tervet az Egyesült Államok elleni támadásnak tekintettek.

Jimmy Carter az 1979-es irányi túszdráma után szakított meg minden diplomáciai köteléket Iránnal. Kitiltotta az irániakat az Egyesült Államok területéről és szankciókat hirdetett az ország ellen.

Iránban egy fiatalokból álló csoport – Ruholláh Homejni lelkes követői – megrohamozta az Amerikai Egyesült Államok teheráni nagykövetségét, és túszul ejtettek 63 amerikai állampolgárt, majd további hármat az iráni külügyminisztériumban. A legtöbb túszt 444 napig tartották fogva, mivel a kiszabadításukra küldött amerikai mentőakció sikertelenül végződött.

A HIV-pozitív személyek kitiltása

Ronald Reagan elnöksége alatt az amerikai egészségügy a “veszélyes és fertőző betegségek” listájára helyezte az AIDS-vírust, de a HIV-vírusról szóló kiegészítést Jesse Helms szenátor érte el.

Az Egyesült Állam 1987-ben tiltotta meg a HIV-fertőzöttek beengedését az országba. A szabályok mögött eleinte homofób és rasszista indokok rejtőztek, mivel akkoriban a legtöbb amerikai úgy gondolta, hogy úgy is elkaphatják a vírust, ha megérintenek egy afrikai bevándorlót, vagy közös levegőt szívnak velük. George W. Bush indította el a tilalom megszüntetésére irányuló folyamatot, melyet Barack Obama 2009-ben, elnökségének elején hivatalosan végrehajtott.