Az FAZ cikkének szerzője, Stephan Löwenstein A tranzitzónában című írásban kiemelte: Orbán Viktor kormányfő már 2015 februárjában - „amikor Németországban még szinte senki nem beszélt menekült- vagy migrációs válságról” - elmondta a lapnak, hogy a menedékkérők szabad mozgásáról rendelkező uniós szabályozás laza, észszerűtlen és visszaélésekre ösztönöz, és gyengeségét kihasználják a gazdasági bevándorlók. Két év után, 2017 februárjában Orbán „alapállása” - miszerint meg kell akadályozni, hogy migránsok embercsempészek segítségével bejussanak Közép-Európába - már józan belátáson alapuló, közkeletű vélekedésnek számít az EU-ban, akkor is, ha a politikusok többsége ezt semmi esetre sem mondaná ki nyíltan. Ezért nem is meglepő, hogy nemigen tettek megjegyzéseket a törvényhozás elé terjesztett javaslatra, amely „két éve még nagyon felverte volna az európai port”.
A gond csak az, hogy az uniós szabályozás változatlan - írta a FAZ szerzője, hozzátéve: Kovács Zoltán kormányszóvivő „sajnálkozva megerősítette, hogy ezzel tisztában vannak”, ezért az az egyetlen lehetőség, hogy csak akkor engedik magyar területre az embereket, ha menedékjogi kérelmüket elfogadták, és addig a határnál kialakított, úgynevezett tranzitzónákban kell maradniuk. Stephan Löwenstein hozzátette, hogy a jogi konstrukció nem új, lényegében ugyanígy működik az úgynevezett repülőtéri eljárás Németországban.
A Die Welt az online kiadásában Magyarországon egyre inkább elharapódzik az antiszemitizmus címmel közölte Paul Jandl cikkét, aki kiemelte: Lukács György budapesti szobrát egy Szent István-szoborra cserélik, ami ugyan kicsinységnek tűnik, mégis jól mutatja, miféle szellemiséget képvisel az „Orbán-rezsim”. Kifejtette: a Fővárosi Közgyűlésben csupán három ellenszavazattal fogadták el az „ultranacionalista és antiszemita” Jobbik vonatkozó javaslatát, amelynek révén „a hivatalos állami szellemi élet” még inkább a hazafias és „antiszemita színezetű konfekció” felé mozdul.
A Lukács-archívum bezárásának ügyét felidézve hozzátette: valójában a „szellemi elit” ellen irányuló „szűklátókörű barbárságról” van szó, és nem is a filozófus kommunista elkötelezettsége a fontos, hanem zsidó származása. Ami pedig igazán fenyegető 2017 Európájában, az az, hogy „ezzel a témával valamennyi magyarországi döntéshozatali szinten lehet politikát csinálni”.
A cseh Hospodárské Novinyban Martin Ehl úgy vélte, hogy Orbán Viktor kormánya nagy valószínűséggel nem fogja vállalni az éles konfrontációt az emberekkel, és a budapesti olimpia gondolatát, amelyet eddig nagy erővel népszerűsített, várhatóan elveti. A szerző úgy látja: függetlenül attól, hogy Orbán Viktor meghátrál-e vagy sem, az olimpiai kampány fokozatosan választási kampánnyá alakul, mégpedig mindkét oldalon. A Momentum Mozgalom ugyanis nem titkolta, hogy nem egyszeri használatra alakult, és új ellenzéki erővé szeretne válni.