Mint ismeretes, Kossuth Zsuzsanna – Kossuth Lajos legfiatalabb húga – volt az 1848–49-es szabadságharcban a tábori kórházak főápolónője. Ő szervezte meg az első katonakórházakat 1849-ben, ő hívta fel elsőként a sebesült katonák ápolásának kötelességére a civilizált világ figyelmét. Önzetlen, önfeláldozó tevékenységéért, már életében nagy tisztelet övezte, még az Amerikai Egyesült Államokban is.
Csöbör Katalin országgyűlési képviselő köszöntőjében kiemelte: az egészségügyi szakdolgozók munkájának megbecsülését jelzi, hogy az országgyűlés február 19-ét a magyar ápolók napjává nyilvánította.
Ebből az alkalomból egyszerre ünnepeljük Kossuth Zsuzsannát és az összes magyar ápolónőt és ápolót – hangsúlyozta a politikus, aki beszédének végén olyan haza- és hivatásszeretetet kívánt az ápolóknak, mint amilyen példaképüknek, Kossuth Zsuzsannának volt, s befejezésül az ő szavait idézte: "Olyan mérhetetlen vigasz volt számomra, hogy dacolhattam a viharral, megoszthattam a nyomorúságot, hogy szenvedhettem és küzdhettem letiport, vérző hazámba.
Boldog voltam, ha egy könnyet letörölhettem, ha egy nyomorúságos szív terhén könnyíthettem. A magam szenvedéseit alig éreztem. (...) Kiűztek engem a szeretett, szenvedő hazából, anélkül, hogy leborulhattam volna földjére, utolsó búcsúszót mondani. És mindez nem az én hibámból történt..."
Tiba Sándor, a kórház főigazgatója ugyancsak köszönetet mondott az ápolók áldozatos munkájáért, akiknek a tiszteletére ünnepi műsort is adtak a MISEK kultúrtermében.
