Még egy hete sem aktiválták az 50-es cikkelyt, még meg sem kezdődtek a Brexit-tárgyalások, két „uniós tagállam” máris egymásnak esett. Szerencsére hamar kiderült, hogy mindez csak afféle szópárbaj volt. Az Európai Unió illetékesei pedig nyomatékosan kérték a feleket, higgadjanak le.
Theresa May brit miniszterelnök a múlt héten jelentette be a lisszaboni szerződés 50-es cikkelyének aktiválását. A politikus erről szóló levele, melyet az Európai Tanács elnökének írt, nem említette a brit korona fennhatósága alá tartozó Gibraltár sorsát.
Az unió két nappal későbbi válaszlevél-tervezetében, mely felsorolja az EU által javasolt fő tárgyalási irányelveket, legnagyobb meglepetésre szerepelt egy olyan kitétel, mely szerint a brit kormány és a közösség közötti majdani megállapodás akkor terjeszthető ki a Spanyolország déli részén fekvő területre, ha erről London és Madrid külön megállapodik.
Londoni értelmezés szerint ez gyakorlatilag vétójogot adna Spanyolországnak a Gibraltárt érintő kérdésekben.
A The Sunday Times szerint Fabian Picardo, a gibraltári önkormányzat vezetője többször is kérte a brit kormányt, hogy ez a bizonyos levél külön térjen ki Gibraltárra, és szögezze le, hogy a jövőbeni megállapodásnak a terület is részese. A brit lapnak nyilatkozó gibraltári források szerint azonban Theresa May a spanyol kormány külön kérésére hagyta ki Gibraltárt a bizonyos bejelentő levélből, ám Madrid ezzel egy időben állítólag „kilobbizta” az EU-nál, hogy a válaszlevél-tervezetben szerepeljen Gibraltár.
Londonban erre elszabadultak az indulatok. A kormányzó Konzervatív Párt egyik volt vezetője, Michael Howard párhuzamot vont a Gibraltár feletti brit szuverenitás és az Argentína által 1982-ben megszállt, majd a brit hadsereg által 77 napos véres háborúban visszavívott Falkland-szigetek brit fennhatósága között.
Kijelentette: 35 éve egy másik női miniszterelnök haderőt küldött a világ másik végébe, hogy megvédje brit emberek másik kis csoportjának szabadságát egy másik spanyolajkú ország ellenében. Teljesen biztos vagyok benne, hogy jelenlegi miniszterelnökünk is hasonló elszántságot tanúsít majd Gibraltár ügyében – így Howard.
Nincs szó a Gibraltár körül kialakult vita eszkalációjáról. Az pedig végképp nem lehetséges, hogy az ügynek bármilyen katonai vonatkozása legyen – reagált a brit kormányfő szóvivője, aki leszögezte, elképzelhetetlen, hogy a brit haditengerészetet kivezényeljék.
Néhány napja Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke azt mondta: a Brexit-tárgyalások eredménye csak akkor lesz érvényes Gibraltárra, ha Madrid és London megegyezik.
Gibraltár nem alku tárgya. Gibraltár a gibraltáriaké. Britek szeretnénk maradni, nem változik semmi – nyilatkozta a gibraltári főminiszter, Gabriel Picardo.
A tavalyi, az uniós tagságról döntő népszavazáson a gibraltáriak jelentős többsége az unióban maradás mellett szavazott. Eközben azonban a terület lakossága szenvedélyesen britnek tekinti magát.
Maga Gibraltár egy brit tengerentúli terület, mely közel fekszik az Ibériai-félsziget legdélibb pontjához, a Gibraltári-szoroshoz. Északon Spanyolországgal határos. Területe mindössze 6,5 négyzetkilométer. Lakossága 30 ezer fő.
Gibraltár szuverenitása a brit–spanyol diplomáciai kapcsolatok egyik legfontosabb kérdése. Jelentőségét nagyrészt fekvésének köszönheti, a Földközi-tenger kijáratának ellenőrzése esetenként stratégiai fontosságot kaphat. 1973-tól az Egyesült Királyság révén az Európai Unió része.
Gibraltár területének zöme voltaképp egy szikla. A 425 méter magas, 1250 széles mészkőszirt a terület legnagyobb részét elfoglalja, és körben is meredek sziklák határolják. A szárazfölddel keskeny földnyelv köti össze, mely helyenként az egy kilométeres szélességet sem éri el.
A nyugati oldal laposabb. Itt található az angolok hadi és kereskedelmi kikötője. A közúti forgalom egy helyen kereszteződik a repülőtérrel. A gépkocsiknak elsőbbséget kell adni a repülőgépeknek.
Ez a talpalattnyi föld gazdaságilag szimbiózisban él Spanyolországgal. A sziklának becézett területről naponta nagyjából 10 ezren járnak át dolgozni. Az ingázókat különösen kellemetlenül érinti a két ország között kiújult konfliktus.
Gibraltárt 1713-ban az utrechti békeszerződésben adták át a spanyolok Nagy-Britanniának. Az 1950-es években Franco bejelentette, hogy ezt a szerződést semmisnek tekinti. A diktátor gyakorlatilag blokád alá vette a területet. 1967-ben aztán az ott élők népszavazáson erősítették meg, hogy továbbra is britnek tekintik magukat. 2002-ben újabb népszavazáson 99 százalék utasította el a spanyolokkal közös, úgynevezett megosztott szuverenitást.
Gibraltár jövőjéről többféle forgatókönyv képzelhető el. Abban azonban úgy tűnik, egyetértés van, hogy a terület sorsáról az ott élők megkérdezése nélkül nem szabad és nem lehet dönteni.