Nagy volt a készülődés csütörtökön a Diósgyőri várban, a Lovagi Tornák terénél. Az íjak sorba állítva, a lovak megfésülve, felszerelve – de a táborozókon egyáltalán nem látszott az idegesség vagy a lámpaláz; mintha minden nap ezt csinálnák. És valóban, egy hétig ez minden délelőtt így is volt!
Mindenki tudta, mi a dolga, a lovakat felkészítették a bemutatóra, gyakorolták a lövéseket, a mozdulatokat – én pedig kicsit beleshettem a kulisszák mögé. Az egyhetes tábor alatt a fiatalok megismerkedhettek a lovaglás, az íjászat, valamint a lovas-íjászat alapjaival – mint megtudtam, nem teljes kezdőként érkeztek, a legtöbbjük már ült lovon, és íjat is fogott a kezében.
Bemelegítésnek az egyszerűbb lövési technikát mutatták be a kis harcosok. Előre céloztak, a kihelyezett céltáblába repkedtek a kilőtt nyilak. Sérüléstől nem kellett tartani, a nyilaknak burkolva volt a vége, nem okozhattak kárt senkiben.
Ami ezután következett, még így is nagy meglepetés volt. Piros Sándor lovas-íjász oktató azt az utasítást adta a kis Hunoroknak és Magoroknak, hogy most a másik lövési technikát használva, őrá célozzanak. Elkerekedett a szemem; tudtam, hogy nem okozhatnak egymásnak sérülést, de nem tudtam elképzelni, hogy ez fájdalommentes művelet lehet.
Pedig az volt – mint később kiderült, a tábor alatt is „egymásra lőttek” gyakorlás közben az ifjú tanítványok. Ennél a manővernél a buktatás technikáját mutatták be. Bár már nekem is volt már szerencsém kipróbálni magam íjászat terén, eddig a szintig nem jutottam el – de ami késik, nem múlik! Reszkess Diósgyőri vár, jövök még!
A lányok nyílzáport küldtek az oktatóra, én pedig azon töprengtem, mennyire nem szívesen lettem volna azoknak a helyében, akik valaha is ilyen harcias lánycsapattal találták szembe magukat. Mert a régi időkben bizony teljes egyenlőség volt – a fiúkat megtanították az íj és a nyíl helyes használatára, de a főzés művészetét is el kellett sajátítaniuk. A lányok viszont egyáltalán nem csak a tűzhely körül sertepertéltek – a lovas-íjászatban is remekeltek.
Ezután következett a bemutató leglátványosabb része: a tényleges lovas-íjászat! A növendékek felpattantak a lovakra, és kezükbe kapták az íjakat. Körbe vonultak – még jó, hogy ezúttal csak egy céltáblát ejtettek foglyul a kis íjászmesterek, akik mindkét kézzel megtanultak lőni. Hangos és éles puffanás jelezte a sikeres találatot, a gyerekek arcán pedig olyan határozottság látszott, amit bárki megirigyelhetett volna.
Piros Sándor elárulta, rendkívüli fegyelem szükséges a lovaglás és az íjászat – pláne a lovas-íjászat –elsajátításához. Ezek a fiatalok nem csak irigylésre méltó akaraterővel rendelkeztek, hanem kellő önfegyelemmel is.
Egy-egy hét alatt nyilván nem lehet tökéletesen elsajátítani a lovas-íjászkodás minden fortélyát, de az biztos, hogy a növendékek megfelelő alapot kaptak a későbbi folytatáshoz. Ahhoz, hogy megismerjék, megszeressék múltunkat, hagyományainkat, s ne csak a történelemkönyvekből ismerjék, hanem a napi gyakorlatban is együtt éljenek tradícionális értékeinkkel.
A tábor két turnusa júliusban már lezajlott, a harmadik augusztus 7-én indul. Délelőtt szakmai foglalkozások, délután különböző szabadidős programok várják a gyermekeket; várlátogatás, kézműves foglalkozások, kirándulás a Vadasparkba, és még számos más érdekesség.