A kiállító Herman Ottó Múzeum csütörtöki sajtóközleménye szerint az eladási tendenciákat látva valószínűleg úgy nyílik majd meg a kiállítás február 27-én, hogy valamennyi előre meghirdetett időpont elkel.
Felhívják azonban a figyelmet, hogy azoknak sem kell lemondani a kiállítás megtekintéséről, akik esetleg nem tudtak előre helyet foglalni, ugyanis a helyszínen is lehet majd belépőt venni, ám előfordulhat, hogy az alkalmi látogatóknak egy kicsit többet kell várni a beengedésre.
Mint ismert, február 27-étől húsz napon át csodálhatjuk meg Miskolcon a késő római császárkor egyik legjelentősebb, páratlan ezüstkincsét. A Seuso-kincs ezüstedényei minden bizonnyal saját koruk művészetének is csúcsdarabjai. A 14 nagyméretű ezüstedény össztömege 68,5 kg. Az ezüstműves remekművek saját korukban összesen 2040 solidust érhettek. Ez azért is meghökkentő, mivel a 4. században egyetlen solidusból 350 liter búzát vagy 109 liter bort lehetett vásárolni!
A Seuso-kincset két, ételek tálalására szolgáló nagyméretű lapos tál, két további tálaló és valószínűleg dísztálként is használt tál, egy mosdáshoz használt mély tál és két hozzá tartozó, geometrikus díszítésű kancsó, továbbá egy dionüszoszi ábrázolásokkal, egy állatalakokkal és egy görög mitológiai ábrázolással díszített kancsó alkotja. Két vödör, egy illatszeres tégelyek tárolására szolgáló doboz, valamint egy amfora is része az együttesnek.
A kincseket a 4. század utolsó évtizedeiben vagy az 5. század elején rejthették el, feltehetően egy háborús konfliktus elől menekülve. Az ezüstedényeket egy rézüstben helyezték el úgy, hogy a nagy tálakat az üst aljába, lefelé fordítva egymásra, majd a kisebb edényeket a tetejükre fektették.
A római császárkor késői szakaszából (4-5. század) származó kincslelet nevét az úgynevezett Seuso-tál feliratán megnevezett tulajdonosáról, Seusóról kapta, aki a Római Birodalom latin és görög kultúrán nevelkedett gazdag elitjéhez tartozott. Nevét más történeti forrás nem őrizte meg, de elképzelhető, hogy a hivatali apparátus tagjaként vagy a hadsereg tisztjeként császári szolgálatban állt. Családjának vagyonához nemcsak ezüstedények, hanem egy Balaton környékén fekvő nagybirtok és villa is hozzátartozhatott.
A késő császárkorból ismert mintegy harminc, lakoma-készlet darabjait is tartalmazó nemesfém kincslelet között a Seuso-kincs mind művészi, mind anyagi értékét tekintve kiemelkedő helyet foglal el. A kiállításon bemutatott ezüstkészlet össztömegével a fennmaradt késő császárkori ezüst ötvösművészeti kincsleletek között a legértékesebbnek számít.