2007-ben a bükkábrányi külszíni fejtésű lignitbánya területén, a felszín alatt közel 70 méter mélységből került napvilágra a magyar földtani és ősnövénytani kutatások történetének egyik legszebb leletegyüttese, egy több mint 7 millió éves mocsárciprus-erdő részlete. A felfedezés világviszonylatban is példa nélkülinek nevezhető, hiszen a feltárt 16 fatörzs mindegyikét álló helyzetben őrizte meg számunkra az őket eltemető homok. A fák anyaga nem kövesedett meg, sejtszerkezetük a ma élő fákhoz hasonlítva alig roncsolódott és alakult át.
– Ez a maga nemében egyedülálló a világon – hangsúlyozta érdeklődésünkre Pusztai Tamás. A Herman Ottó Múzeum igazgatója hozzátette: az eset nem mindennapi voltából adódik a ciprusok kezelésének sajátossága is. A fák hatalmas méretekkel rendelkeznek, s korábban a világon még soha senki nem próbált konzerválni ilyen nagy növényeket. Márpedig egy múzeumnak küldetése az is, hogy a hozzá kerülő tárgyakat ne csak bemutassa az érdeklődő közönségnek, de lehetőség szerint biztosítsa a leletek megóvását.
– Úgy gondolom, most már néhány évszázadra biztosítva van nálunk a mocsárciprusok jövője – emelte ki a múzeumigazgató.
De milyen eljárással sikerült ezt elérni? Pusztai Tamás kérdésünkre elmondta: korábban nem volt ismert egyetlen olyan eljárás sem, amit ilyen nagy fáknál biztonsággal alkalmaztak volna. Ezért aztán úgy döntöttek, hogy három különböző módon is megpróbálkoznak a konzerválással: az egyik fát cukorral konzerválták, a másikat műgyantával itatták át, a harmadikat vízbe állították.
– Mostani ismereteink szerint azt lehet elmondani, hogy műgyantával még egyszer nem konzerválnék fát, és bár a cukros konzerválás sikerrel járt, de a legjobb a víz alatti tárolás. Úgy gondolom, hosszú távon ez a fa fog megmaradni a legtovább – mondta a múzeumigazgató, hozzátéve: 20-30 ezer liter víz van „csak” a fákon, amit 4-6 havonta cserélni kell, nehogy bealgásodjon.
Sztolyák Péter, tárvezető, a Pannon-tenger Földtörténeti és Természetrajzi Tár tárlatvezetője a Miskolc Televízió riporterének érdeklődésére elmondta: egy tektonikus elmozdulás miatt temette el a föld a fákat. Bükkábrány térségében kimozdult a földkéreg egy kisebb darabja déli irányban, ami változások sorát indította el, fűzte hozzá a tárlatvezető. A tektonikai mozgás megváltoztatta egy folyó deltáját, hordaléka pedig betemette a mocsári ciprusokat.
A fákat a „Pannon-tenger Múzeumban” tekinthetjük meg. A múzeum 2013. november 20-i megnyitása lehetőséget teremtett az évtizedekkel korábban megszüntetett természettudományos gyűjtemény újraalapítására is Pannon-tenger Földtörténeti és Természetrajzi Tár néven. A múzeum a tár létrehozásával a földtörténeti harmad- és negyedidőszak geológiai és őslénytani emlékeinek gyűjtését, kutatását, megőrzését és rendszeres bemutatását tűzte ki célul.