Iszka (Varga Mária) a halódó bányásztelep szeméthalmai között vasakat gyűjtöget. Emberfeletti erőfeszítéseit nem koronázza siker, az átvevő pár apróval akarja kiszúrni a szemét, amit, tudja, nem fogadhat el, otthon jóval többre számítanak. Kell a pénz italra. Miután üres kézzel kénytelen hazavonszolni a sárban talicskáját, alkoholista anyja alaposan ellátja a baját – miközben mostohaapja szesztől tompul –, s a kétségbeesett és éhes Iszka megszökik otthonról. Bányászokhoz csapódik, náluk szerez egy kis meleg ételt, fekvőhelyet. A még meleg bányasalakon. Kódorgó társaival együtt egy árvaházba kerül, ahol végre rendesen etetik.
Bollók Csaba felelőssége igen nagy, hiszen a két kislány saját élményei alapján írta meg a forgatókönyvet, és velük játszatta el a főszerepet is. Olyan pszichés súlyt rakott tehát a gyenge vállakra, amelyeket nem könnyű cipelni. Ha egy év alatt elkészítette volna filmjét, és aztán magára hagyta volna a lányokat, nos, akkor lehetne kígyót-békát kiáltani, így azonban már nem. Sőt. Felhívja a figyelmet azoknak a gyermekeknek az ezreire, akik ugyanilyen lepusztult épületekben nevelődnek, és néhány éven belül felnőtté válnak egy olyan társadalomban, ahová nem tudnak beilleszkedni, mert nem kapták meg a túléléshez szükséges alapokat.
A 38. Magyar Filmszemle legjobb szerzői filmnek járó fődíjával jutalmazott „Iszka utazása a nemzetközi filmfesztiválok kedvence. A berlini világpremier óta a film alkotói bejárták a világot, rangos európai, amerikai, és ázsiai szemlékre kaptak meghívást; elismeréseket Brüsszelben, Monterrey-ben, Szarajevóban, Trondheimben, Izlandon nyert eddigi fesztiválkörútja során.