Az elmúlt időszakban újabb adóminimalizáló vállalkozást és rajta keresztül felvásárlóit csípték meg az APEH Észak-magyarországi Regionális Igazgatóságának adóellenőrei. A fémhulladék-kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozás fizetendő áfá-ját próbálta egymilliárd forintnyi levonható adóval csökkenteni.
A felvásárlóktól a végső felhasználóig kialakított értékesítési lánc egyik láncszemét alkotta a vizsgált hulladék-nagykereskedő kft., mely az acélipari másodnyersanyagot számlái bizonysága szerint, szinte kizárólag egy az ország másik részében tevékenykedő vállalkozás részére értékesítette. A gondot csak az jelentette, hogy hulladékfelvásárló partnereinek vizsgálata bebizonyította, tőlük nem származhatott a több ezer tonnányi vashulladék.
A fémhulladék nagykereskedelemmel foglalkozó kft. és öt fémfelvásárló partnere 2004 végén és 2005 elején kezdte meg tevékenységét és kevesebb, mint kilenc hónap alatt ötmilliárd forintért, mintegy 100 000 tonna „vasat” értékesített egymásnak. A rendszer úgy működött, hogy a nagykereskedő a fémhulladékot kizárólag a fentebb említett öt hulladékfelvásárlótól szerezte be, akik erről számlát állítottak ki vevőjük részére. A számlák alapján a vevő bevallásaiba egymilliárd forintnyi áfát helyezett levonásba a fizetendő adóval szemben.
A jelentős összegben elszámolt adó és a kiemelkedő számlaforgalom miatt szükségessé vált a hulladékfelvásárlók ellenőrzése is.
A vizsgálat során kiderült, hogy a felvásárlók székhelye vagy már eredetileg sem régiónkban volt, vagy később helyezték máshová. Az ellenőrzések lefolytatását ez még nem gátolta volna, azonban a vizsgálat alá vont öt felvásárló vállalkozásnak a revízió megkezdésekor már nem volt magyar tagja, bejelentett székhelyükön nem voltak elérhetők, és iratanyaguk sem állt az ellenőrök rendelkezésére.
Az ellenőrzés közben, ahogy az adatok gyűltek, ügy tisztult a kép. A látszólag független öt felvásárló kft.-ről kiderült, hogy telephelyeik, gazdasági és tulajdonosi kapcsolataiknak átfedései egy gazdasági érdekcsoporttá köti össze öket. A felvásárlók telephelyein végzett ellenőrzések során nyilvánvalóvá vált, hogy azok a hulladék vas felvásárlására, tárolására és darabolására, méretüknél és elhelyezkedésüknél fogva alkalmatlanok voltak.
A tanúként meghallgatott személyek vallomásaiból pedig kiderült, hogy a vállalkozások egy része sem eszközzel, sem alkalmazottal nem rendelkezett, ezért az általuk számlázott volumenű fémhulladék forgalmazása ellentmond a gazdasági életszerűségnek.
Mindezek alapján az APEH az egymilliárd forintnyi levonható adó elszámolását nem fogadta el, így a nagykereskedőnek az értékesítéseiről kibocsátott számlák alapján az adót meg kell fizetnie, függetlenül attól, hogy értékesített-e vasat vagy sem, mivel az adó megfizetésére kötelezett az is, aki adóösszeget, adómértéket tartalmazó bizonylatot bocsát ki.
Természetesen a történetnek itt nincs vége, mivel az adóhatóság saját eljárásán túl, a szükséges büntető feljelentéseket is megtette.
A felvásárlóktól a végső felhasználóig kialakított értékesítési lánc egyik láncszemét alkotta a vizsgált hulladék-nagykereskedő kft., mely az acélipari másodnyersanyagot számlái bizonysága szerint, szinte kizárólag egy az ország másik részében tevékenykedő vállalkozás részére értékesítette. A gondot csak az jelentette, hogy hulladékfelvásárló partnereinek vizsgálata bebizonyította, tőlük nem származhatott a több ezer tonnányi vashulladék.
A fémhulladék nagykereskedelemmel foglalkozó kft. és öt fémfelvásárló partnere 2004 végén és 2005 elején kezdte meg tevékenységét és kevesebb, mint kilenc hónap alatt ötmilliárd forintért, mintegy 100 000 tonna „vasat” értékesített egymásnak. A rendszer úgy működött, hogy a nagykereskedő a fémhulladékot kizárólag a fentebb említett öt hulladékfelvásárlótól szerezte be, akik erről számlát állítottak ki vevőjük részére. A számlák alapján a vevő bevallásaiba egymilliárd forintnyi áfát helyezett levonásba a fizetendő adóval szemben.
A jelentős összegben elszámolt adó és a kiemelkedő számlaforgalom miatt szükségessé vált a hulladékfelvásárlók ellenőrzése is.
A vizsgálat során kiderült, hogy a felvásárlók székhelye vagy már eredetileg sem régiónkban volt, vagy később helyezték máshová. Az ellenőrzések lefolytatását ez még nem gátolta volna, azonban a vizsgálat alá vont öt felvásárló vállalkozásnak a revízió megkezdésekor már nem volt magyar tagja, bejelentett székhelyükön nem voltak elérhetők, és iratanyaguk sem állt az ellenőrök rendelkezésére.
Az ellenőrzés közben, ahogy az adatok gyűltek, ügy tisztult a kép. A látszólag független öt felvásárló kft.-ről kiderült, hogy telephelyeik, gazdasági és tulajdonosi kapcsolataiknak átfedései egy gazdasági érdekcsoporttá köti össze öket. A felvásárlók telephelyein végzett ellenőrzések során nyilvánvalóvá vált, hogy azok a hulladék vas felvásárlására, tárolására és darabolására, méretüknél és elhelyezkedésüknél fogva alkalmatlanok voltak.
A tanúként meghallgatott személyek vallomásaiból pedig kiderült, hogy a vállalkozások egy része sem eszközzel, sem alkalmazottal nem rendelkezett, ezért az általuk számlázott volumenű fémhulladék forgalmazása ellentmond a gazdasági életszerűségnek.
Mindezek alapján az APEH az egymilliárd forintnyi levonható adó elszámolását nem fogadta el, így a nagykereskedőnek az értékesítéseiről kibocsátott számlák alapján az adót meg kell fizetnie, függetlenül attól, hogy értékesített-e vasat vagy sem, mivel az adó megfizetésére kötelezett az is, aki adóösszeget, adómértéket tartalmazó bizonylatot bocsát ki.
Természetesen a történetnek itt nincs vége, mivel az adóhatóság saját eljárásán túl, a szükséges büntető feljelentéseket is megtette.