Ugrás a tartalomra

Harminc év az idősekért

Létrehozva
Nemrégiben a szociális munka napján országosan és helyileg is elismeréseket adnak át azoknak segítőknek, gondozóknak, tanácsadóknak, akik tevékenységükkel évek, évtizedek óta igyekeznek megkönnyíteni rászoruló embertársaik életét. Minden kitüntetett életút, pályafutás vagy cselekedet egy-egy külön történet - olyan történet, amely elválaszthatatlanul összefonódik mások történetével. Kis villanások az életből, az életről... s a villanásokra talán felkapjuk a fejünket, odafigyelünk néhány percre. Az Õszi Napsugár Otthonban több mint négyszáz idős emberről gondoskodnak 1971 óta. Könnyedén leírt szavak, mögöttük küzdelmes hétköznapok, sokak számára szinte felfoghatatlan türelem, odaadás, gyámoltalan és gyámolításra váró öregek iránt érzett mosolygó felelősség.
Apró örömök, sorsok, szenvedések. Lengyel Sándorné több mint 30 éve él, dolgozik itt, munkáját idén Miniszteri Elismerő Oklevéllel jutalmazták. Az intenzív gondozási részleg helyettes vezetője, amely az intézményen belül sem tartozik a legkönnyebb területek közé. Mikor beszélnie kellene életéről, munkájáról, kicsit zavarba jön - szemlátomást nem érti, miért kívánkozik az a sajtóba, ha valaki teszi a dolgát. Vannak ugyanis, akik számára még ma is természetes, magától értetődő dolog az idősekről való gondoskodás. - Nekem a "véremben" van ez, szeretem az idős embereket, sajátos életbölcsességüket, néha gyermetegen kedves viselkedésüket - mondja mosolyogva beszélgetőpartnerünk. - Idős családtagjaimat is én ápoltam, s kicsit a saját szüleimet, nagyszüleimet látom az otthon lakóiban... teszi hozzá. Soha nem akart mást csinálni, már tanulmányai befejezése után érezte, hogy ebben megtalálta az élethivatását.
Az intézmény ottjártunkkor már hangulatos, adventi díszbe öltözött, a szobákat, folyósokat karácsonyi dekorációk díszítik. Lengyel Sándorné elmondja, nagyon bennsőséges év végi ünnepségeket szoktak tartani, ennek komoly hagyományai vannak az inézményben. - Sokféle családi indíttatás, sokféle életút kapcsolódik itt össze, s mindannyian magukkal hozzák a hagyományaikat, szokásaikat. Ezeket megosztják egymással, énekelgetünk, ajándékozunk... - idézi fel beszélgetőpartnerünk a karácsonyi történéseket. A meghitt, kedves kis epizódokat, hiszen a gyermekek és az idősek azok, akik számára talán mindenki másnál sajátosabb jelentéssel bír az ünnep. A gyermekek számára a felhőtlen csodavárás, az idősek számára pedig az emlékek teszik széppé.