A befektetett munka meghozza a gyümölcsét

– Összességében mit lehet elmondani erről az évről?
– Ez egy szigorú év volt, ami a költségvetést illeti, mert a forrásaink nagyon korlátozottak voltak. Egy kormány se jókedvéből csökkenti az önkormányzati forrásokat, de ez nekünk milliárdokat jelentett, amennyivel kevesebb volt, kevesebb jutott üzemeltetésre, fejlesztésekre. Egy pár dolgot tudtunk inkább befejezni, illetve –, amit fontosnak tartok – elindítani. Ebből a leglényegesebb projekt a Búza téri vásárcsarnok.
– Mit lát kritikus szemmel, mit kellett volna másképp csinálni?
– Ami már többször téma volt: ha a tapolcai strand fejlesztését újra kezdhetném biztos, hogy egészen másképp csinálnám. Most már van egy adott helyzet, amiből ki kell jönni, én el is mondtam annak idején nyilvánosan, hogy ebben én hibáztam. De tartom magam az ősi igazsághoz, hogy az hibázik, aki dolgozik, és a kollégákkal együtt dolgoztunk folyamatosan. Ma már egy ideérkező, aki Miskolcot nagyon régen nem látta, rácsodálkozik, hogy ez a város most már tényleg nem az a város. Aminek még örülök, hogy a miskolciak lokálpatrióta tudata, ami mindig is erős volt, most már azzal megerősödött azzal, hogy ez egy jobb hely, ahol most már újra sétálható tereink vannak. Én hiszek abban, hogy ha azok a közlekedési projektek is folytatódnak, amit megkezdtünk, – és ebben én a legizgalmasabbnak a Bosch utat tartom –, akkor Miskolc közlekedési szempontból is egy élhetőbb hely lesz.

– Milyen, a várost meghatározó beruházások várhatók jövőre?

– A legfontosabbnak én azt tartom 2008-ban, hogy a város éléskamrája, a Búza téri vásárcsarnok megépül, ez azért nagyon fontos, mert a mindennapokat érinti. Miskolcnak egy szégyene volt ez a piac, ahová az emberek bizonytalanságérzettel mentek el, egy piacon pedig az a normális, ha az ember vásárol, van színvonalas eladóhely. Nagyon fontosnak tartom azt – még ha okoz is kellemetlenséget – hogy átépítjük a Selyemréti Strandfürdőt, ez azért szükséges, mert tarthatatlanná vált az állapota, ugyanakkor nagyon szükséges is, mert a vízfelületek száma csökkent. És van egy nagy projektünk, aminek a tervezését, tendereztetését nagyon remélem, hogy 2008-ban le tudjuk folytatni, ez pedig a villamos pálya. Én hiszem, hogy részben Miskolc közlekedését, de talán a közlekedés filozófiáját is át fogja alakítani.

– A szűkös központi büdzsé mennyire nehezítheti meg az elkövetkező évet, vagy éveket?

– Ennek a városnak azért van egy jelentős önereje, ami például azt tudja hozni, hogy kormányzati támogatással el tudjuk kezdeni a nagyon várt ötven méteres fedett uszodát. Ezen kívül komoly összegeket tudunk majd fordítani arra, hogy a panelrekonstrukció folytatódjon, ami azért nagyon lényeges, mert továbbra is harminckétezer távfűtéses lakásunk van, és ennek mindössze a tizenöt százalékánál valósult meg a szigetelés. Ezekre mindenképpen pénzt kell fordítani, és persze felvetődik, hogy miért hitel, miért kötvénykibocsátás, én azt mondom, hogy hinni kell benne, hogy ez a város meg fog erősödni, és hinni kell abban, hogy ez a város tudja fizetni a törlesztő részleteket. Ahhoz viszont, hogy előbbre haladjunk, kockáztatni kellett.

– Melyik volt az a terület, amely a legtöbb örömet okozta 207-ben?

– A legnagyobb öröm az volt, amikor láttam, hogy a miskolciak megélnek szép pillanatokat, legyen az a sport, legyen az a kultúra területén. De nekem az is öröm, amikor láttam, hogy egy pici lélegzethez jutottunk a belvárosban azzal, hogy átadásra került a Bosch út első üteme, és ezekből az apró örömökből tevődik össze egy városvezetőnek, és egy városlakónak is a közérzete.

– Milyennek értékeli a város gazdaságát a mögöttünk álló esztendőben?

– Én azt látom, hogy stabilizálódott a helyzet. Fontosnak tartom, hogy a hagyományos iparágaink is fenn tudták tartani a foglalkoztatás színvonalát, és ezen kívül jelentős olyan munkahelyteremtő beruházások érkeztek, amelyeknek a hatása még nem jelenik meg általánosan. De említhető a Sykes, amely kifejezetten kedveli a várost, és több száz munkahelyet létrehozott a miskolci tehetséget használva ki elsősorban, de egy ezres nagyságú kereskedelmi munkahelyteremtés is történt, ami a szolgáltatások színvonalát javítja. Ami hiányzik, és lényeges dolog, hogy az ipari parkunkba várjuk a betelepülő nagycégeket, itt egy kicsit a szerencse is mellénk kell, hogy álljon, mert nagyon erős vetélytársaink vannak az EU-n belül, elsősorban Szlovákiát, Romániát említeném. Most már elébe kell menni a befektetőknek, az elmúlt fél évben jártam Párizsban, Münchenben, Berlinben, ahol bemutattam Miskolcot. Direkt kapcsolatokat kell felvenni, én most kezdem érzékelni az első eredményeket. Remélem, hogy a 2008-as év már hozza is az eredményeit annak a munkának, amit a befektető-keresésbe bele tettünk. De ma már Miskolc adottságaihoz megfelelő befektetőkre van szükség, hiszen sokszor olyan típusú munkavállalókat keresnek, amivel Miskolc nem rendelkezik, és ez már hozza magával azt a kérdést is, hogy az oktatásunkban milyen átszervezéseket kell megtennünk.

– Ebben nyújthat segítséget az egyetem.

– Ma már az egyetem vezetése is úgy ítéli meg, hogy létrejött egy áttörés, szoros együttműködésben csinálunk mindent az egyetemmel, fontosak a közös rendezvények is, a Kutatók Éjszakájának sikere is a nyitást mutatja. Látom az elszánt törekvést arra, hogy az egyetem a saját struktúráját átalakítsa, ebben a miskolciak segítsége is fontos, hiszen ma részben szülői, részben pedagógusi indíttatásra nagyon sok gyerek nem a Miskolci Egyetemet választja. Ezt át kell mindenkinek gondolni, de vonatkozik ez a középiskolákra is, azért hoztuk létre a Térségi Integrált Szakképző Központokat, hogy itt a legkorszerűbb technológiákkal ismerkedjenek meg a fiatalok. Probléma, hogy sok miskolci fiatal szerez olyan szakmát, amivel nem tud elhelyezkedni, miközben a keresett szakmákra nincs jelentkező.

– Miskolc integrálta az általános iskoláit, viszont több gimnázium megújult.

– Azzal küzdünk, amivel az egész országban. A gyereklétszám csökkenése az óvodásoknál megállt, de az általános iskolákban még nem, pont ezért léptük meg az integrációt. Lényegesnek tartottuk, hogy ne iskolákat zárjunk be, próbáltuk megtalálni annak a módját, hogy mentsük a munkahelyeket. Ma már egy intézmény nem csak oktatási intézmény, szakmai konferenciákra alkalmas, az Avasi Gimnáziumtól például azt várjuk, hogy hiányt pótoljon, hogy egyfajta kulturális központ is legyen, tehát ezek a felújítások azért nagyon fontosak, mert kettős funkciót látnak el.

– Sokan kerülnek anyagilag nehéz helyzetbe, amit nehezítenek a díjemelések is, hogyan lehet rajtuk segíteni?

– Miskolc a nagyvárosok közül szociális segítségnyújtásra messze a legnagyobb összeget biztosítja, ugyanakkor tudjuk, hogy ez nem elégséges, hiszen összetett a probléma. Az, hogy mennyi az emberek jövedelme, mekkora a munkanélküliség, egy csomó külső okkal is összefügg. Én abban bízom, hogy egyszer már tényleg a szerencse is mellénk áll, és jelentős munkahelyteremtések, az hogy az ipari parkjaink megtelnek,(??) enyhíteni fog a helyzeten. Ez visszahat nyilván a fizetőképességre, és az áremeléseknél egyvalamit hagy tegyek hozzá: a városvezetés nem jókedvében emeli a díjakat, hanem mert biztosítanunk kell a szükséges feltételeket. Ezért is fontos például, hogy a kombinált ciklusú erőmű belépése a gázáremelések ellenére a díjnövekedés ütemét csökkentse. Én igazából a miskolciak türelmét szeretném megköszönni, hogy átlátják: a lépések annak érdekében történnek, hogy a város gazdaságilag stabilizálódjon.

– Mi volt az a pillanat, amire a szívesebben emlékszik vissza az évből?

– Nekem a legszebb pillanat az volt, amikor a Hősök terén abban a nagy melegben a gyerekek elkezdtek fürödni a szökőkutakban – ami egyébként teljesen szabálytalan, és később sikerült is megértetni a szülőkkel, hogy ez nem a szabad strand. De amikor az a sok ember ott volt együtt, akik már nagyon várták, hogy legyen egy jó belvárosuk, az úgy igazából birtokba vették, az egy nagyszerű pillanat volt.

– Milyen esztendőre számíthatnak a miskolciak 2008-ban?

– 2008 sem lesz egyszerű év, hiszen azt tudjuk, hogy a központi támogatások növekedésére nem számíthatunk, de én azt érzékelem, hogy ez a város ma sok mindenben erősebb, mert a város szerkezete és az ipar szerkezete is jelentősen átalakult. Abban hiszek, hogy a befektetett munka előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét. 2008-ban az erőfeszítéseknek az eredményei abban biztosan fognak látszani, hogy Miskolc stabilizálja most már magát a megyei jogú városok között, a magyar városok között, és a versenyképessége is javulni fog.