A rajtot megelőzően Kuttor azért fohászkodott, hogy brazil és olasz ellenfele előtt beférjen az olimpia 55 tagú mezőnyébe. Magyar idő szerint éjjel egy órakor rajtolt, hogy a csaknem kétórás viadalon kiharcolja a Pekingbe szóló repülőjegyet. Megható volt, hogy a verseny napjának reggelén nagyon sok lélekerősítő és buzdító SMS-t kapott Magyarországról.
Nos, kvótához jutnia az utolsó lehetséges alkalommal sem sikerült a miskolci sportolónak. Már csak az utolsó utáni esély maradt meg arra, hogy a sportág, illetve önmaga harmadik olimpiáján szerepelhessen. A kanadai világbajnokságot követően is a várólista harmadik helyén maradt, és azért drukkolhat, hogy az előtte lévők közül hátha nem mindenkit neveznek Pekingre.
Nekünk Sydneyhez és Athénhoz hasonlóan Kuttor Csaba lenne az egyetlen indulónk az ötkarikás játékok férfi mezőnyében – ezt a világbajnokságon csak kiemelkedően jó szerepléssel, és nagy adag szerencsével lehetett volna kiharcolni. Kuttor egyáltalán nem teljesített rosszul, igaz Fortuna sem fogta meg a kezét. A verseny délutánjára megjavult az idő, ez kifejezetten jól jött brazil ellenfelének. Kuttor ugyan megelőzte, de csak egy hellyel, s ennél nagyobb különbséggel kellett volna maga mögé utasítania. Érdekes, hogy a várólistán előtte álló ukrán Glusenko be sem ért a célba.
Kuttornak nem volt rossz versenye! A 11 fokos vizet jól bírta, és a negyvenes élboly tagjaként szaladt a kerékpárhoz. Vancouver utcáin együtt maradtak valamennyien, és ez még mindig jó jelnek számított a számunkra. A záró szám, a futás első körében (összesen háromszor kellett megtennie a 3.3 kilométeres távot) szétrázódott a társaság. Kuttor az élcsapat második felében szaporázta lépteit, igyekezett volna előrébb araszolni. A második körben jól haladt, a harmadikban azonban már szenvedett. Elmondhatjuk, hogy a 38. helyezése ellenére egyáltalán nem volt elérhetetlenül távol Peking, most azonban már másokon múlik a sorsa.
– Sajnos, a futás közben nem tudtam, hogy a harmincegyedik helyet kell megszereznem. Ha ez az információ a rendelkezésemre áll, talán sikerült volna. Csakhogy 180-as pulzussal, versenyzés közben képtelenség kiszámolni, hol kell célba érni – jegyezte meg a verseny végén Kuttor.
– Mit sajnál az elmúlt időszakból a legjobban?
– A madridi versenyen mindenképpen be kellett volna érnem a célba, de elszakadt a biciklim lánca. Ellenfeleim viszont éppen akkor szereztek sok pontot, és ezzel roppant nehéz feladat elé állítottak. Most a futás utolsó körében begörcsölt a lábam, és nem tudtam erősíteni. Ez a mostani kvalifikációs időszak volt egyébként a legnehezebb.
Nos, kvótához jutnia az utolsó lehetséges alkalommal sem sikerült a miskolci sportolónak. Már csak az utolsó utáni esély maradt meg arra, hogy a sportág, illetve önmaga harmadik olimpiáján szerepelhessen. A kanadai világbajnokságot követően is a várólista harmadik helyén maradt, és azért drukkolhat, hogy az előtte lévők közül hátha nem mindenkit neveznek Pekingre.
Nekünk Sydneyhez és Athénhoz hasonlóan Kuttor Csaba lenne az egyetlen indulónk az ötkarikás játékok férfi mezőnyében – ezt a világbajnokságon csak kiemelkedően jó szerepléssel, és nagy adag szerencsével lehetett volna kiharcolni. Kuttor egyáltalán nem teljesített rosszul, igaz Fortuna sem fogta meg a kezét. A verseny délutánjára megjavult az idő, ez kifejezetten jól jött brazil ellenfelének. Kuttor ugyan megelőzte, de csak egy hellyel, s ennél nagyobb különbséggel kellett volna maga mögé utasítania. Érdekes, hogy a várólistán előtte álló ukrán Glusenko be sem ért a célba.
Kuttornak nem volt rossz versenye! A 11 fokos vizet jól bírta, és a negyvenes élboly tagjaként szaladt a kerékpárhoz. Vancouver utcáin együtt maradtak valamennyien, és ez még mindig jó jelnek számított a számunkra. A záró szám, a futás első körében (összesen háromszor kellett megtennie a 3.3 kilométeres távot) szétrázódott a társaság. Kuttor az élcsapat második felében szaporázta lépteit, igyekezett volna előrébb araszolni. A második körben jól haladt, a harmadikban azonban már szenvedett. Elmondhatjuk, hogy a 38. helyezése ellenére egyáltalán nem volt elérhetetlenül távol Peking, most azonban már másokon múlik a sorsa.
– Sajnos, a futás közben nem tudtam, hogy a harmincegyedik helyet kell megszereznem. Ha ez az információ a rendelkezésemre áll, talán sikerült volna. Csakhogy 180-as pulzussal, versenyzés közben képtelenség kiszámolni, hol kell célba érni – jegyezte meg a verseny végén Kuttor.
– Mit sajnál az elmúlt időszakból a legjobban?
– A madridi versenyen mindenképpen be kellett volna érnem a célba, de elszakadt a biciklim lánca. Ellenfeleim viszont éppen akkor szereztek sok pontot, és ezzel roppant nehéz feladat elé állítottak. Most a futás utolsó körében begörcsölt a lábam, és nem tudtam erősíteni. Ez a mostani kvalifikációs időszak volt egyébként a legnehezebb.