A kisvasút városi végállomása előtt elhaladva kérdeztem rá a fiamra, - aki mellesleg a pici fiúból vőlegénnyé nőtte ki magát - mit szólna hozzá, ha vonaton utazna a násznép Lillafüredig. Mosolygós arccal rábólintott, ettől kezdve beindult a szervezés, az előkészületek. Megkerestem a LÁEV helyi vezetőjét, Mátrai Imre urat, aki fogadókészséget mutatott. Elmondtam neki, mit szeretnénk, majd megbeszéltük a részleteket. Eljött a nagy nap a fiatalok életében, 2008. június 7-én az egyházi szertartást követően rövid autózás után vonatra szállt a lakodalmas menet. A felszállást követően mindenki „magához vette” kedvenc italát, majd a pogácsás kosárból falatozott. A két kocsit megtöltő vidám vendégsereg tangóharmonika-kísérettel nótázásba kezdett és pillanatok alatt igazi lakodalmas hangulat alakult ki.
Az erdő emelkedői, a táj szépsége elvarázsolták a nem „turista utasokat”. Lillafüredre érve már összejött a két rokonság s felhőtlen volt a boldogság. Az állomáson várakozó német turisták nagy csodálkozására elsőként a menyasszonynak segített ifjú férje a leszállásban, majd a többiek is követték sorban. Újfent bebizonyosodott, hogy a vasút képes alkalmazkodni minden új kezdeményezéshez. Úgy gondolom, sikerült népszerűsíteni a lillafüredi kisvasutat oly módon, hogy mi is jól érezzük magunkat, és egy életre szóló élményt szerezzünk a gyerekeknek és felnőtt rokonainknak egyaránt.
Talán megérti a kedves olvasó motiváltságomat, hiszen immár 33 éve dolgozom a „nagy” MÁV-nál, a lányom ötödik éve, míg újdonsült menyem közel két éve. Ez is lehet a családban az összekötő kapocs, mint az egymást követő kocsik összekötő kapcsai. Kívánok mindenkinek olyan boldogságot, melyet e napon én megélhettem.
Bodnár József
„akit a mozdony füstje megcsapott”
Az erdő emelkedői, a táj szépsége elvarázsolták a nem „turista utasokat”. Lillafüredre érve már összejött a két rokonság s felhőtlen volt a boldogság. Az állomáson várakozó német turisták nagy csodálkozására elsőként a menyasszonynak segített ifjú férje a leszállásban, majd a többiek is követték sorban. Újfent bebizonyosodott, hogy a vasút képes alkalmazkodni minden új kezdeményezéshez. Úgy gondolom, sikerült népszerűsíteni a lillafüredi kisvasutat oly módon, hogy mi is jól érezzük magunkat, és egy életre szóló élményt szerezzünk a gyerekeknek és felnőtt rokonainknak egyaránt.
Talán megérti a kedves olvasó motiváltságomat, hiszen immár 33 éve dolgozom a „nagy” MÁV-nál, a lányom ötödik éve, míg újdonsült menyem közel két éve. Ez is lehet a családban az összekötő kapocs, mint az egymást követő kocsik összekötő kapcsai. Kívánok mindenkinek olyan boldogságot, melyet e napon én megélhettem.
Bodnár József
„akit a mozdony füstje megcsapott”